"Van valami, amire akarok reagálni fél mondat erejéig, mert látom a napi bulvárlapokat, hogy mit hoztak le címlapra. Nem mentegetve magunkat és azt gondolom, hogy amit ők csinálnak az sokkal ártalmasabb, mert egész egyszerűen nem igaz. Maga a cikk arról szól, hogy mi Egervári Sándor szövetségi kapitány feleségén viccelődtünk. Ez a dolog ez nem így van. Egy vicc hangzott el ebben a műsorban, ami a magyar vereségről szól, mint jelenségről, amiről az egész ország beszél.  Bocsánatot kértek Egerváritól      hir24.hu

"Azt gondolom, hogy amit a bulvár csinál, az ennek a jelenségnek a teljesen rossz oldalról való öncélú megfogása, és azt gondolom, hogy az emberek ezen átlátnak. Aki látta a műsort, az tudja, hogy ez nem így ebben az összefüggésben hangzott el, és nem ez volt a célunk. Ennek ellenére természetesen ha ezzel bárkit megbántottam, leginkább egervári Sándort, akkor abszolút elnézést kérek tőle. azt is tudni kell, hogy nem is tudtuk és valószínűleg az ország kilencven százaléka nem tudta, hogy mi a valódi helyzet. Egyébként kíváncsiságból utánanéztem, és két évvel ezelőtt ezt mindössze három kis cikkben hozták le"

Nemrégen számomra szomorú vallomást hallottam. A rendszerváltozás óta az az érzése, hogy ez már nem a mienk. Megmagyarázhatatlan az érzés. Nem a mienk. Nem az enyém.

Volt egy vicc a lemondott szövetségi kapitány,  Egervári Sándor  feleségével, aki hosszú betegség után halt meg. Ezt nem tudva vicceltek a bulvármédia éppen felemelt aranytojó üdvöskéi, Sebestyén B. és Vadon J. Aztán rájöttek. Nekik nem szólt senki, hogy már meghalt. De ha tudják, és úgy viccelnek akkor még rosszabb lett volna. Nem? Sőt. Egyenesen ocsmány.  Majd bocsánatot kértek, de úgy, hogy a bulvár a hibás.  Ők meg véletlenül belesétáltak, mint vakond a PVC csőbe. Látszat jópofizás, mert mit érdekli őket bárki. Pörögjön a műsor, a lényeg a nézettség, hallgatottság. A bocsánatkérés is csak erről szól. Látszat. Ne veszítsünk hallgatókat. A baj az, hogy nem is veszítenek. Mert a hallgatók többsége megelégszik ennyivel és nem is értik mi a probléma.

Miért is alázták Egervárit?     8:1  Hollandia-Magyarország focimeccs. Mit mondjunk rá? Ez a különbség. Talán még szerencséjük sem volt a németföldieknek. Középföldéről megjöttek a hobbitok, de otthonmaradtak az entek, így a labdák a hálóba mentek. Ennyivel jobbak az uruk-hai-ok. Nem fáradnak. Ha leszúrják felkelnek és addig mennek, míg a stoplissal le nem rugdossák tőből a lábukat. De még akkor is fejelnek.

 Jó.  8:1  Szalai Ádám megszólalt.  mandiner.hu      " mind a futballszeretők, mind a szurkolók – nemcsak most, hanem évek óta, 10-20 évek óta – folyamatosan át vannak verve. Ennek egyetlen oka van: az, hogy mi egymás közt olyan terveket szövünk, illetve határozunk el, amik nem reálisak."  „Mondjatok egy olyan topjátékost, aki évek óta topcsapatokban, angol, olasz vagy német bajnokságokban, Bajnokok Ligájában hétről hétre teljesít. Mondjatok egyetlen egy olyan toptehetséget, akit az elmúlt tíz vagy húsz évben a magyar labdarúgás kinevelt. Mondjatok egy olyan topcsapatot, aki az elmúlt tíz vagy húsz évben vagy egy Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában folyamatosan ott van. És most jön a legfontosabb: mondjatok egy olyan edzőt, aki valamit is letett a topligákban Európában” Nagyjából tehát ezt mondta, egy-egy meccset lehet hozni, de hosszútávon a tudásbeli, felkészülésbeli különbség meglátszik. Nem vagyunk odavalók. Elment a világ focija mellettünk. Nem csupán pénz kérdés. Látszat foci és szurkolás.

Mondjuk így is jól lehet keresni, azzal a látszattal, mintha nagy focisták lennének. Ennyit tudnak a többiekhez képest. Az utánpótlás nevelés sem leányálom.    Sokszor játszanak olyan játékosok, akiket el kell adni, és ha szerepelnek a válogatottban, akkor felértékelődnek  sport.hir24.hu     A foci nem igazán sport már. A népnek cirkusza. Sorban dőltek ki a szekrényből a bundacsontvázak. Látszat meccsek, látszat győzelmek.Több milliárddal támogatják a focit. A focit? Nem vállalkozásokat, vállalkozókat, csapatok vezetőit? Meg akik asszisztálnak ehhez a komédiához.  Van itt sikeres sport. Vasemberek, kajakosok, úszók,vízilabdások, kézisek, lövészek, vívók sorban bizonyítanak. De azok támogatása nagyságrendekkel kevesebb, ha ugyan nem maguk is fizetnek azért, hogy felkészülhessenek.

Látszat ország, látszat sportja, látszat bocsánatkéréssel akar valóságos, tiszta eredményeket. Nem fog sikerülni. Látszatból  valóság nem épülhet. Csak munka, közös etika, közös célok hozhatnak létre valóságosat. Mert súlya van. De egész Magyarország népével ez a baj. Mindig csak a jó eredmények, vígasság munka nélkül, minél kisebb befektetéssel, könnyedén. Izzadság nélkül csak a dezodor reklám ígér.

+A magyar futball nem különösebben beteg, pontosan ugyanúgy van kérem szépen, mint a magyar társadalom napi pöfögésének-röfögésének minden más egyéb terepe, szerepe, szelete, vénája, bénája. Nálunk a szolgáltatóipar nem szolgáltat, hanem arcoskodik, a politikus nem képvisel, hanem vezényel, a kispénzűt keményen adóztatják, a nagypénzűt meg hátba veregetik, a munka motivációja nem a kreatív cselekvés, hanem a kirúgástól való iszonyú félelem. 1 embernek 2-3 ember helyett kell dolgoznia, a fizetése pedig olyan kicsi, mint a magyar fociválogatott ellenállása Hollandiában. Semmi sincs a helyén, na.  Semmi sem működik úgy, ahogy kellene. Akkor miért várjuk ettől a szerencsétlen focitól, hogy az más legyen? Hogy jobb legyen? Miért várjuk ezt, amikor evidens, hogy a magyar futball színvonala és jellege pontosan letükrözi az ország egészének működését?”  Tóth Csaba Zsolt      mandiner.hu            

Az országunk ennyit tud. A népség ennyit tud. A polgárság ennyit tud. Elég a látszat. Az alternatíva a celebek és felemelkedett ripacsok szintje. Eleve vereségre van ítélve itt mindenki, ha csak ezekből a látszatokból lehet választani.

Nem a mienk. Nem az enyém. Hát csoda, hogy ezt mondta nekem valaki. Ha csak látszatot választhatok, akkor ott nagy baj van. A becsületes válasz az, hogy nem tartozik hozzám, nem az enyém. Nem a mienk.

A bocsánatkérés meg úgy kezdődik, hogy rosszul tettem, mivel tehetném jóvá, és ha nem is, akkor mit tegyek?  Bocsáss meg!

 

 

 

Hozzászólások