"Mi az alázat erejét megmutatni képes, nyitott, privilégiumokra igényt nem tartó egyházakat szeretnénk látni. Azért, mert csak az ilyen egyházak tarthatnak igényt hívők és nem hívők megbecsülésére" - jelentette ki. Megjegyezte, arra kérik az egyházakat, "ne csak beszéljenek a nemzet szolgálatáról, hanem (...) értsék meg, hogy ahogy 1848 arról szólt, hogyan kell lemondania az előjogairól a nemességnek, 2012-nek arról is szólnia kell, hogyan kell lemondaniuk előjogaikról a magyarországi egyházaknak".
Mi az alázat erejét megmutatni képes, nyitott, privilégiumokra igényt nem tartó politikusokat szeretnénk látni. Azért, mert csak az ilyen politikusok tarthatnak igényt hívők és nem hívők megbecsülésére.
Mi az alázat erejét megmutatni képes, nyitott, privilégiumokra igényt nem tartó politikai pártokat szeretnénk látni. Azért, mert csak az ilyen politikai pártok tarthatnak igényt hívők és nem hívők megbecsülésére. Megjegyezzük, és arra kérjük a politikusokat, "ne csak beszéljenek a nemzet szolgálatáról, hanem (...) értsék meg, hogy ahogy 1848 arról szólt, hogyan kell lemondania az előjogairól a nemességnek”, 2012-nek,’13-nak,’14-nek…sőt 2054-nek arról is szólnia kell, hogyan kell lemondaniuk előjogaikról a magyarországi politikusoknak.
Ilyen egyszerű az általánosítás. És igazunk is van.
Nem tudom, misén járt-e Gyurcsány Ferenc és az ott hallottak bőszítették fel, vagy csak egyszerűen előrántotta a kalapot a nyúlból mivelhogy - fogyatkozó a gyülekezete, hogy stílusos legyek - kevesen hallgatták március idusán. Pedig a nyulat kellett volna a kalapból, mert közeledik a húsvét és az olyan szegény és egyházak által elnyomott politikusoknak, mint őmaga is ugyancsak szükségük lenne a húsvéti csodára. Nemcsak a locsolásra, hogy felébredjenek a lázálomból, hanem sokkal többre: a feltámadás örömére. A megújult életre. De tudjuk, Istennél semmi sem lehetetlen. Még gyufe életében sem. Pedig ő nem akármilyen fiú, (legyünk mi is kicsit emlékeztető közhelyesek), negyvenes nőket ajánlott lecserélésre férjeknek két húszévesre. Őszinteségi rohamai is voltak, ezeknek egyikében nagyon őszintét mondott, hogy hazudtak: ő és azok, akik a Micimackóban a Nyuszi legszűkebb körét képezték.
Nem könnyű mit kezdeni az ilyesfajta kijelentésekkel, hogy az egyházak mondjanak le privilégiumaikról. Nemcsak azért, mert populisták és éppen ezért érzelmeket korbácsolnak így vagy úgy, hanem mert ellehetetlenítik a megértést mielőtt a párbeszéd kialakulhatott volna.
Párbeszéd az igazságról.
De a politikust nem az igazság érdekli, hanem a hatalom. Ennek ellenére megkísérlem elmondani a másik oldal igazságát. Nem mintha remény lenne, hogy a hatalomhoz és anyagi privilégiumhoz szokott ember áthallana a másik oldalra, hanem az igazság önmagáért való megjelenésére.
Milyen privilégiumokat élvez az egyház? Mielőtt erre válaszolnánk, nézzük meg, ki és mi is az egyház? Hitvallásosan: a világból kihívottak közössége, akit Jézus Krisztus az Ige és Szentlélek által hívott el magának. Drága vérén váltotta meg őket (is), és ők ennek tudatára ébredtek, ezért hát életükben nagy hálát éreznek arra, hogy kifejezzék Isten iránt való hálájukat. Ezt sokféleképpen teszik. Adakoznak, járnak templomba és nem szégyellik megvallani, hogy hívők. Nem vasárnapiak csupán: az irodában, az esztergapad mellett, a műtőben, az akadémiai kutatóközpontban, a politikában is nyilvánosan vallanak erről. Sőt, a forgalmi dugóban, a bevásárlóközpontban és a panelrengetegben. És ők nem háromnapi panellakók. Kisnyugdíjasok, akik életüket ledolgozták a téeszcsében, földjeiket mások vitték el talpuk alól garasokért, s számukra maradt a Jó ebédhez szól a nóta és a falu templomának harangszava. Vigasztalni pedig az utolsó faluban maradt „értelmiségi”, már ha van jelentése még ennek a szónak, a lelkipásztor vagy pap, kinek hogy tetszik jobban. Hogy járt-e a harsány hangú politikus ilyen helyeken, nem tudom. Nógrád kisfalvaiban, az apadó Őrségben, Zala dombjai között, az Ormánság megbillent etnikumú világában. Ott, ahol az állami minimálbért alig meghaladó jövedelemből próbál evangéliumot hirdetni egy-egy lelkipásztor, aki már nem keresztel, csak temet és temet és, aki fogkrémért harmincöt kilométert utazik, mert az utolsó boltot is bezárták.
Politikus urak! Az egyház nem Esztergom, a Szent István bazilika vagy a debreceni Nagytemplom! Nem a Pázmány, vagy Károli Egyetem! Nem a jobboldal vagy baloldal, vagy éppen a liberális! Az is. De ennél több. Hűség, helytállás. A koporsóra hulló téli fagyos rög fölötti vigasztalás, a romlásnak indult egykori gyümölcsös metszett ága, a nincstelenség miatt falun rekedt család gyermekéhez való lehajolás egy szelíd szóval. A szúrós őszi ködben temetésre siető autó lökhárítójának hüppögése a kátyús magyar úton.
Politikus urak! Ez is az egyház! Az a lelkipásztor is, aki egy éve nem tudja felvenni fizetését. Politikus urak! 1948 és ’50 között kevés kivétellel a magyar állam elvett minden vagyont az egyházaktól. Tudják hogyan? Nem olvastak erről, pedig csak korabeli jegyzőkönyveket kellene. Nem, nem kellenek levéltári kutatások. Feketén, fehéren olvashatók az adatok. Grófokat, bárókat, urakat, elvtársakat, gyárosokat, kulákokat jól, rosszul, inkább ez utóbbi módon kártalanítottak. Az egyházakat nagyon szőrmentén. Egyedüli ez politikus urak. Önök nem jártak, vagy ha igen, csak nagyon hivatalosan a szomszéd országokban, Szlovákiában, Romániában. Ezek az országok megtették, amit Magyarország nem. Európa egyik legateistább országa Csehország, egy pénzalapot hozott létre és kártalanítja a cseh állam az ottani egyházakat. És hosszú távon kiszáll minden ügyből. Rendjén van ez. Nyolcvan-száz év múlva. A cseh politikus lehet, hogy nem hisz Istenben, lehet, hogy nem lépi át életében a templomküszöböt, de becsüli népe múltját és azt a kissebségét, aki országának része: a hívőket.
Politikus urak! Csehül állunk itt Magyarországon. A gyufe szindróma veszélyes. Gyűlölséget szít. Ha meggyőződésből, ha tudatlanságból, akkor is játék a tűzzel. Szerencsére a nép nem vevő erre.
Mi az alázat erejét megmutatni képes, nyitott, privilégiumokra igényt nem tartó politikusokat szeretnénk látni. Azért, mert csak az ilyen politikusok tarthatnak igényt hívők és nem hívők megbecsülésére.
Kép forrása: Google
Hozzászólások