A Kaspersky Lab az O+K Research bevonásával egy olyan kutatást végzett, amely többek között arra kereste a választ, hogy a felhasználók mennyire kiszolgáltatottak az adathalászattal szemben. Az eredmények kiértékelése után a kutatók legfontosabb megállapítása a következő volt: a felhasználók 50 százaléka nem tudja azonosítani az adathalász üzeneteket és a hamis weboldalakat. hvg.hu
A legtöbb ember fogyasztó. Nem modern vívmány ez, az emberiség történetével egyidős. Van, aki hírfogyasztó, de nem a valódié, hanem a pletykáé, amely az ősi kíváncsiság kielégítésére született. Van, aki termény, más meg termékfogyasztó, legújabban pedig médiafogyasztóvá lettek az emberek. Nincs benne semmi különös: az ember fogyasztó lény, mint a világ oly sok más teremtménye. A különös legfeljebb mégis az, hogy a függetlenségére oly büszke ennen kreatúra az átverés áldozata lesz. A mélylélektan tudna utána menni annak, hogy miért?
Feltehető, hogy mélyen az emberben rejtőzik ennek oka. A kíváncsiságon túl a kiválni akarás. Márpedig kiválni csakis azzal lehet, amivel többletet tud felmutatni az ember. Etológiai kutatások is ebbe az irányba mutatnak, a sikeresség a felülkerekedni tudás nagy lehetősége. A siker az ember képességeit hivatott kidomborítani és kevésbé a felelősséget, amely a többletlehetőségből adódik. Romantikus (rém)álomnak tűnik ma már a jobbítani akarás szándéka. Ma a képesség a személyes érvényesülés muníciója és nem a közösségi tudás gyarapításának a vágya. Anakronisztikus módon mégis a nagy innovációs teljesítmények már nem egyénhez kötöttek, hanem no name szellemi termékek, amelyeket tőkeerős társaságok védnek le.
Az eltömegesedés a személyes érdek védelmét gyengíti, amelyhez egy olyan lelki folyamat társul, amely szerint, ha valamiből – leginkább a legújabb technikai vívmányokról van szó, első sorban is azokról, amelyek a tömegek számára megfizethető - kimarad az ember, akkor le is marad. Ez a hamis illúzió viszi a többséget abba az irányba, hogy aránytalanul nagy felületet enged a rendelkezésre álló források mozgási lehetőségének, ahelyett, hogy azok hatékonyságára összpontosítana. Természetesen ennek két ösztönzője van: a kényelem és a birtoklás képességének látszata. Mindkettő legitim érzés, viszont álkompenzáció amennyiben a rendelkezésre álló tőke aránytalanul nagy hányadát emészti fel. A fogyasztás így lesz önsorsrontássá, mert egy adott pillanatban törvényszerűen elkövetkezik a hamis és igaz megkülönböztetésének lehetetlensége. Hiszen a fogyasztás mindig illúzión alapszik, azon az illúzión, hogy azzal valami egyedi, különlegesnek válik részesévé az ember. Az ún. luxustermékek piaca a legjellemzőbb példája ennek, amelyek nem csupán a minőséggel, hanem a hozzáférhetőség korlátozásával jelzik különleges státuszát. Ezért nehéz különbséget tenni az igaz és hamis között, mert nem az érték, hanem a kizárólagosság kritériuma lesz a meghatározó.
Ahol pedig ez hiányzik és nincs külső korlátja az érték és értéktelenség elkülönülésének és megnyílik egy álomvilág elérésének illúziója, ott nagyon nagy kísértésnek vannak kitéve az emberek és hajlandók legbelsőbb titkaikat is kiszolgáltatni az ideálissá létel illúziójának. Németországban tettek egy próbát, hogyan lehet törvényesen a legbelsőbb adatokat is kivenni emberekből. A kísérlet egyszerű volt: egy nagy értékű Porschét kitettek egy piactérre résnyire nyitott ablakokkal és irdatlan mennyiségű kitöltésre váró szórólappal, amelyeket ezen az ablakon át az autóba kellett visszadobni. A szórólapon a legszemélyesebb adatokat kérték feltüntetni a reménybeli nyeremény ürügyén. Senki nem kérdezte meg, hogy ki, miért, hogyan végzi azt? A több irányból beállított kandi kamerák az emberek önkéntes adatszolgáltatását rögzítették. Történt pedig ez egy olyan társdalomban, amelyik végtelenül kényes a személyes adatok kezelésére.
Ahol hiányoznak a személyes kötődések, ott az ember hajlandó a személytelenségnek személyességet tulajdonítani. A személyes kapcsolatok kritikussá tesznek, hiszen tudatosítják nemcsak azt, hogy van kire számítani, hanem azt is, hogy ez mekkora biztonságot jelent. Ahol pedig ez nincs meg, ott a gép mögé rejtőző személytelen személyesség lesz, amely betölti az életet. Vagy átveri. Amíg van kit.
Hozzászólások