A 2DayFM ausztrál rádió műsorvezetője volt az, aki kollégájával, Michael Christiannal magukat II. Erzsébet királynőnek és Károly hercegnek kiadva felhívták a VII. Edward kórházat, ahol súlyos rosszullétek miatt napokig ápolták a terhessége korai szakaszában lévő Katalint, és lényegében akadálytalanul jutottak bizalmas orvosi információkhoz a hercegnőről. A két műsorvezető akciójának már akkor hatalmas visszhangja volt, amikor csak az átverés híre jelent meg.
A mediatizált világ keltette versenyben könnyen hígul fel a szó. Ma mindenki bejut valamilyen médiafelületre, ezzel együtt megszűnni látszik a mikrofon, netán a papír másik oldalán állók felelőssége. A könnyed szórakoztatás megenged néhány mondatot, amelyre később rá lehet kenni, hogy részegen volt a keresztényirtásra felhívás, üzenete más, mint szövege. Aztán rázúdul a világra néhány olyan eset, amely átlépi a média ingerküszöbét is a médiában. Ennen farkába harap a kígyó.
Itt van ez az eset a brit hercegi párral. Egy ausztrál rádióműsor két fiatal műsorvezetője, akik talán sohasem jutottak el az öreg kontinensre, be szerettek volna menni az éterben egy poén erejéig nemcsak a hercegi pár köznapi életébe, hanem a kórházi szobájába is. Bementek. És erre ráment egy negyvenhat éves kétgyermekes édesanya élete, aki öngyilkos lett, mikor megtudta, hogy átverés áldozatává vált. Mert belső titkokat adott ki alkalmazottként abban a hiszemben, hogy tényleg a dédszülők érdeklődnek egy kórházban fekvő hozzátartozójuk iránt.
Fejtsük most le a burkot a történetről, - bár épp ettől kapta médiavisszhangját -, nevezetesen a titulust, rangot, ismertséget. Annál is inkább, mert a brit királyi családban már van előzménye egy média által keltett és nyilvánossága előtt megtörtént katasztrófának, Diana hercegnő tragikus halála. Az ember józanésszel azt gondolná, hogy tanulni lehet a múltból: még a médiának is. És nem. Az adott helyzetben pedig nagyon nehezen felfejthető a szálak kuszasága, hogy mennyire van benne egy-egy felelőtlenségben a média, mint hatalmi, esetleg profittermelő ágazat és mennyiben az ember, aki arccal, vagy arctalanul ott van a konkrét szavak mögött a média napszámosaként. Ez utóbbi könnyebben elérhető, beazonosítható, éppen ezért talán felelőssége is nagyobb. Mert nem lehet mindent az arctalan hatalomra kenni. A totalitárius hatalmak résztvevői is azzal igyekeztek (igyekeznek?) menteni magukat, hogy parancsra cselekedtek, amúgy is mindenki része (volt) valamiképp a rendszernek. Ó, igen, csak nem haszonélvezője. Miként a médiának is vannak nyertesei, nemcsak a tulajdonosok, hanem a véleményformálók. Ez utóbbiaknak van igazi felelőssége, ahol már tudni kell, mikor van súlya a szónak. És melyiknek. Talán épp a média működésének kiszámíthatatlansága kell arra ösztönözzön, hogy a kimondott szó kétszer is meggondolt legyen. Nehéz a mezsgye, a szó felelősségének határa, mert a komikusnak szánt gyakran tragikussá lehet. Kulturális különbségek miatt. Értékkülönbségek miatt. Hagyományok miatt. A hit és felelősség miatt.
Minden szabad, de nem minden használ, mondja a Biblia. Ebből legtöbbször az előbbi etalon a médiában. A szabadosság szabadsága megelőzte a meggyőződés szabadságát. A meggyőződés szabadsága a kultúráét. A kultúra szabadsága pedig a személyeset. Ezért ez utóbbi bármikor kiszolgáltatott lehet. Csak meddig bírja ezt a személy, aki érzelmet, kulturális beágyazottságot, hitet, hagyományt, nyelvet, érzést, felelősséget, szeretetet egyesít magában? Összetört tükörként mutatta meg a tragédia, amelyben mindkét oldalon áldozatul esett az ember. Az istenarcú.
Az embernek kellene lennie a média mindkét oldalán, annak az embernek, aki érzi létének felelősségét az embert önmaga képére teremtő Isten előtt.
Mellékdal:
Reményik Sándor
Az Ige
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!
És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!
Hozzászólások