Félmillióval csökkenhet a következő másfél évtizedben Tokió lakossága, a japán főváros azonban így is a világ legnépesebb városa marad, idézte az ENSZ most kiadott elemzését a Világazdaság.
A városodás folyamatait vizsgáló dokumentum szerint Tokióban 2030-ban is több mint 37 millióan élnek majd, ezzel megelőzik Delhit. Ma a föld lakosságának 54 százaléka él városokban, arányuk 2050-re eléri az összlakosság kétharmadát, a városlakók létszáma 2,5 milliárddal bővülhet. A legnagyobb városi koncentráció Indiában, Kínában és Nigériában várható.
Fél évszázad múlva eltűnnek a világ falvai. Legalábbis a jelenlegi „tudós” prognózisok szerint. Mindenki városlakó lesz. Megszűnik az önellátás bármilyen formája. Megszűnnek évezredes közösségek. A falu, mint kisközösség, átlátható szervező erő nem létezik. Kihalnak a helyi gyümölcsösök, a kiskertek, legfeljebb marad valami még a város peremén. De akkora már nem lesz ember, aki ismerje és vállalja az önszerveződés újkori formáját. Merthogy a falu nemcsak méreteiben különbözött a várostól, hanem mentalitásában is. Létezett olyan, hogy közösségi erkölcs. Más is: például a másikra, szomszédra, utcabelire való ráhagyatkozás.
Itt ülök egy falu közel százéves házának tornácán. És itt ülnek gyermekeim, akik fél évszázad múlva már nem találnak itt semmit, legalábbis a prognózisok szerint. És akkor a város szívében eszükbe jut egy hely, ahol gyermekkorukban még játszottak. Amit már gyermekeiknek ők nem tudnak megmutatni.
A fejlődő világ a falut, mint legkisebb közösséget temeti maga alá. Már ha hihetők a futurológiai előrejelzések.
És maga alá temeti a templomokat, évezredes értékeket, népek önkifejezését, közösségi megnyilvánulásokat. Az uniformizált világ már mást kínál és akar.
Van innen nem messze, ahol e sorokat írom egy falu, amelyet tényleg eltemetett a diktatúra: Bözödújfalu. Lakóit szétszórták Izraeltől Kanadán át Magyarországig és Romániáig. Van, aki hontalan lett, van, aki városlakó. És maradt egy maroknyi „bolond”, aki kiköltözött a hegyoldalba és újraépítette kőhajításnyira jövendő reménységét.
Ezek a bolondok vajon nem leszek-e fél évszázad múlva is? Akik nem a korszellem hívásának, hanem egy közösségi ragaszkodásának kötelezik el magukat?
Nem tudom. De azt igen, hogy a kisközöségek megszűnése az egyházat alapjaiban szabná át. És az utódok nem ülhetnek majd ezen a tornácon fél évszázad múlva, és nem néznek rá a fehér falú toronyra, amely az időtlenségen át hirdeti Isten jelenlétét.
A vég közel!