A 84. Ünnepi Könyvhétre megjelenő könyvek listáját olvashatják most műfaji bontásban. Találhatnak itt mások mellett irodalmi antológiát, verset, prózát, drámát, szórakoztató és gyermekirodalmat, esszé- és tanulmányköteteket.
Néhány hónapja bezárták az utolsó antikváriumot is a Fő téren. Egy megyeközpont utolsó használt könyvkereskedését. Amikor nem egészen tíz évvel ezelőtt a városba érkeztünk, még kettő működött, alkalmi árus pedig mindig felbukkant egy-egy nagyobb eseményen. Egy emberöltőnyi idő nem kellett, hogy kézzelfoghatóvá váljon: a könyv már más helyet foglal el az emberek életében. Nemcsak a könyv, hanem a kultúra egyáltalán.
De most a könyvről szeretnék mesélni, azaz a könyvekről - a teljesség igénye nélkül -, amelyekhez így vagy úgy, de nagyon kötődöm. Mert kimozdítottak a valóságból és átvittek az álmok derűsebb világába. Mielőtt könyvekről mesélnék, hadd szóljak a mesék jelenvalóságáról. A 
nyár munkában telt minden gyerek számára, épp ezért az esős idő, amely beleszólt a munka rendjébe, mindig a szabadságot jelentette. Összegyűltünk egy-egy alkalmas fedél alatt és hallgattuk a nagyobb fiukat, felnőtteket a borzongó rémtörténeteikkel: sötét pincékről, Rózsa Matyiról, megcsonkolt leányokról és elrejtett kincsekről. Ha összeadnám, hogy mennyit ástunk képzeletbeli kincsek után különböző helyeken, ma tisztességes napszámot fizetnének érte. Nem tudtam még akkor Schliemann ásatásairól, hogy a költészet komolyan vétele tette őt világhíressé. Utólag mégiscsak igazunk volt, bár nemhogy világhírt, hanem egy rozsdás vasat sem találtunk. Na, de a könyvekről!
Az első meghatározó élmény egy képregény volt: Pál vitéz, Kinizsi Pál élete. Jutalomkönyv volt a jó tanulásért. Aztán következtek az indiánregények. A Winnetouért talán félévet látogattam a könyvtárat, míg éppen bent találtam. A pattanó érzékiséget Jókai És mégis mozog a föld-je és Kovács György novelláskötete, a Kozmáné szép asszony korbácsolta fel. S mindezek előtt, közben és után kilencszer olvastam el Gárdonyitól az Egri csillagokat. Máig ez a csúcstartó nálam, oldalakat tudtam kívülről a könyvből, még ma is mondatfüzérek jutnak eszembe. Megbocsáttassék a rajongóktól, de ezt követően láttam a filmváltozatot, ami egy életre kétessé tette a könyvek filminterpretációját számomra. Aztán valahol a gimnáziumi évek alatt Dumas dömping, Hemingway, talán két kötet Stendhal és egy Anatol France. Tolsztojból novellái fogtak meg először, aztán Ajtmatovtól A versenyló halála. A Sátán Gorajban, talán Singer. Aztán Kós Károly jött a Budai Nagy Antallal, először a novella, s meglepő módon a dráma. Azután minden, ami fellelhető volt tőle, Tamási Ábele és novellái, különösen a Rendes feltámadás. Páskándi, Illyés Gyulához a Puszták népe jelentette a belépőt. Móricz Rokonokja kötelező volt, a Sárarany élmény. Valahol előtte még egy meghatározó regényélmény: A matróz leánya, szerzője elveszett emlékezetemből.
Feküdtem a forró nyári betonon, s miközben mások az ebéd utáni pihenőt tartották, én egyengettem hátamat könyvvel a kézben. Az egyetem döbbentett rá a sok olvasás mellett a hiányra is. Akiket elzárt előlünk addig a történelem: Hamvas, Csoóri, Határ Győző, Cs. Szabó László, Halász Gábor. Vagy Bibó István. És a kortársak: Eszterházy, Szilágyi István, Konrád György, Nádas Péter. De Temesi Ferenc betűregényének, a Pornak „szűr-realizmusa” jelentette mégis az egyik legnagyobb élményt Hajnóczy Péter prózájával együtt. Akkor rádöbbentem Szerb Antal igazságára: a világirodalom java elfér egy falon. Szobafalra gondolhatott, még ha polgári méretű lakáshoz szokott is.
Talán egyetlen valaki maradt, aki kései élmény a sok Dél-amerikai között: Jorge Luis Borges. Ilyenkor a könyvhét közelségében elfog még mindig valami abból a gyerekes izgalomból, amivel megfoghattam egy rég vágyott könyvet. Aztán megvehettem. Arról álmodtam, hogy nagy könyvtáram lesz, és mindent elolvasok. Majd valahol kint nyári pihenésként a kert egyik öreg almafájának árnyékában. Fonott hintaszékben.
Hát könyvek vannak. Maradtak még álmok is.
Két könyv indult szakadásnak, egyidejűleg, mintha összeegyeztek volna. Egyik első egyetemi évem legnagyobb kincse: egy Károli Biblia. Azóta abból prédikálok. A másik is Biblia. Újfordítás. Mindennapi használatra. Régóta gondolkozom, hogy újra kellene köttetni, vagy újat venni. De egyelőre nem tudom rászánni magam. Csak ebben a két könyvben mennyi van benne az életemből! Abból a történelemből, amelyben a szellem és a lélek járja a maga kacskaringós útjait.
Lehet, hogy Borges valamit elszámolt a Bábeli könyvtárban. Lehet, hogy végül csak egy könyv marad?
A legfontosabb.
Utóirat utánra: A könyvhétre jelenik meg e blog egyik szerzőjének, Jakab-Köves Gyopárkának két kötete:
Istenhegyi fogadó (novellák), Szombathely, Magyar Nyugat Könyvkiadó. Bemutatása: Szombathelyen június 6-án 17 órakor a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban.
A konokok (regény), Budapest, Magyar Napló. Bemutatása: Budapesten június 8-án 14 órakor a Vörösmarty téren.
Hozzászólások