Naponta átlagosan 986 ember vándorol ki Angliából, több mint a felük a gazdaságilag legaktívabb 25 és 44 év közötti korosztályból kerül ki – írja a Daily Mail…A brit statisztikai hivatal adatai szerint 2001 és 2011 között összesen 3 millió hatszázezer ember hagyta el végleg az Egyesült Királyságot, közülük mindössze 125 ezer lépte át a nyugdíjkorhatárt elköltözése előtt.
Hol van Álomország? Az Óperenciás tengeren túl? Ahol a kurta farkú malac a La Manche csatornán innen eurót, azon túl fontot vagy még tovább dollárt túr? Mert ez, ami itt van macak ország. Itt nincs élet, nincs remény, nincs jövő.
Aki gazdag akar lönni,
Nyúgatra köll annak mönni,
Ottan köll azt mögtanulni,
hogyan kell a pénzt keresni.
Sej-haj, köll.
Aki haza akar jönni,
Ki köll a fejéből verni
Stonehenge-el, Bayerisch’s Wald-al,
Alpok, Hartz és Adriával.
Sej-haj, köll.
Ezek az után érzett rigmusok pontosan leképezik a mai magyar közgondolkodás egy jelentős hányadát, egyetlen okát megjelölve a kivándorlásnak: a pénzkereseti lehetőséget. Kétségtelen, hogy az utóbbi másfél évtized szabad munkaerő áramlása kívánatossá tette annak a világnak életszínvonalát, amelynek szépségei egyirányúan áramlottak be hozzánk márkás autók, fogyasztási cikkek és idegen földrészek meghódításának álmai formájában. Ezek az országok nemcsak két-háromszáz éves gyarmatbirodalmi hódításuk összegyűjtött és soha nem elállamosított és közprédára dobott kincseiket mutatták meg kívánalomként, hanem a történelemben aprólékosan felhalmozott tőkéjüket. És azoknak áldását. Vagy átkát: a pénz hatalmának egyetlenségét.
A kelet- európai térség földcsuszamlásszerű migrációja a nyugati cégbirodalmak által elfoglalt és átstrukturált élettér beszorítottságának kényszerűségéből adódott. Piacot vettek itt, árut hoztak, itteni munkahelyek vesztek el ezáltal. A termelésbe, szolgáltatásba, amely ezt a térséget ugyanúgy érintette, mint a világ más nyitottabbá vált részeit pedig beszállt az innen származó munkaerő. Vagyis az ottani munkahelyek – ezáltal adófizető helyként is – megmaradtak, fejlődtek itteni (képzett) munkaerővel. Az egyén oldaláról szemlélve, ez az igény egybevág azzal a makrogazdasági törvényszerűséggel, amelyben a dolgok valamiképp mindig kiegyenlítik egymást. Ha viszont a közösségek tőkéjének regionalitásában nézzük, akkor bizony a kontinens keleti fele kettős veszteséget szenved el: az általa megtermelt szellemi tőke elszívását és ez által a felzárkózásnak mihamarabbi esélyét.
Ugyanakkor a kép mégsem ennyire egyértelmű. Ugyanis van a pénzen túli világ, az érzelmi kötődés, érték-azonosulás, hagyomány és ahhoz való ragaszkodás. Ezek pedig felülírják a közgazdasági folyamatok racionalitását.
Ugyanis a világot nem mindig az ésszerűség mozgatja. Legalább annyira az érzelem: a kiteljesedés vágya. Mert az érthető, ha valaki a kelet-európai régióból veszi a cókmókját és nekivág Álomországnak pénzt gyűjteni. De miért mennek Álomország(ok) lakói tovább. Németek, angolok, akik százezres nagyságrendben vándorolnak a világ másik tájára, sokszor nem is anyagi megfontolásból. Inkább egy más élet elehetőségéért: a szabadságért. A konvenciókról való leszakadásért. Németországból harminc évvel ezelőtt indult meg a nyugdíjasok Spanyolországba való rohama, akik a hideg északi évek után meleg déli nyugdíjas éveket, pálmákat és tengerpartot kívántak maguknak. Abból a pénzből, amit otthon megkerestek. Ma a német fiatalok mennek odahagyva a prosperáló német gazdaságot Álomországokba. Anglia, az öreg kontinens legjobb fizetésekkel kecsegető országa, ahová nemcsak igyekeznek, hanem ahonnan igyekeznek százezres nagyságrendbe egy másik, nevezzük így, új életbe. Kevésbé hihető, hogy anyagi megfontolásból. Egyszerűen: nyugtalan a lélek. Otthontalan lett. Megkötözött, amit az anyagi világ már nem elégít ki. Lehet, hogy el kell érni egy bizonyos anyagi szintet, hogy az ember átértékelje életének az értékeit. De lehet, hogy elég, ha megérint egy másik világ. Hogy is mondja a zsoltáros? Csak Istenben nyugszik meg az én lelkem. Ott ahol biztonságban érzi magát.
A szegénység viszonylagos fogalom akár a gazdagság. Olyanokat kellene mellétenni, hogy: megelégedettség, együttérzés, ráhagyatkozás, közösség, biztonság, kiszámíthatóság. Aztán: nyugalom, belső béke, szellemi igény. Anyanyelv. Könyv. Kultúra. Csend. Otthon. Vérség. Isten.
Hozzászólások