Leleplező vallomást tett egy ausztrál személyi edző: Melanie Ventura szerint az előtte-utána képeknek nem szabad hinni, mert nem valós eredményeken alakulnak. Egy jó beállítás, néhány praktika és pár perc alatt kész a kecses alak. Be is bizonyította.
Olyan világban élünk, amelyben a vallásos hit megingathatatlan. Nem az Isten-hit, hanem a Valamiben való. Akármiben való. Abban, amit a mindenható ipar a tudomány égisze alatt eladni kíván. A 20. század közepéig még voltak eszmények: ideológiák, amelyek az önzetlenségre építettek. Azután a világ jobbik felén a fogyasztás istene kezdett naggyá lenni, a másikon egy ideológia szolgálatában érdemrendekre tellett csupán egy kevés kiváltságos réteget, a pártkádereket kivéve. Aztán átbicegett erre a térfélre is a fogyasztás istene és immár az élet nagy kérdései nem a hiánycikkek valamiképpeni pótlásáról szólnak, hanem a halhatatlanság eléréséről itt a földön. Furcsa messianizmus uralja észrevétlenül a fogyasztói társadalom gondolkodását: a mennyek országának itt és mostani megélése. Nem akarja hát már a többség jobbá tenni a világot, csupán jobban érezni magát benne. Hol kulináris örömökkel, hol pedig éppen az azoktól való tartózkodással. Ha evésről van szó, annak is lehet kultusza, ha éhezésről, annak is, csak diétának, böjtnek, fogyókúrának nevezik.
Az ember azonban természeténél fogva a könnyebb megoldást választja. Ugyanakkor meg itt nyomakodnak a mindenkori trendek, divatok, amelyek oly módon megkerülhetetlenek, hogy nyáron egy fél országot kell bejárni, ha valaki például férfiember létére egy elegáns hosszú ujjú inget szeretne venni öltönyéhez. Mert nyáron rövid minden. Augusztusban aztán változik, süthet a nap hétágra október végégig, ha a gyerek kilépett oldalt a nyári szandálból jobb esetben is egy Távol-Keleten gyártott sportcipőbe bujtathatja lábát a szülő, vagy téli bundás bakancsba, mert a szezonális kínálat nem ismer mást.
Uniformizál a világ. S ebben a minták már nem is a közvetlen környezetben vannak, hanem messziről, a világ másik feléről csillogásban érkeznek el az elérhetetlenség vágyában. S hogy mi jön át a képernyőn? Többnyire manipulált képek. Sokszorosan manipuláltak. Manipulálnak fényhatásokkal, színekkel, beállításokkal. Manipulálnak mesterséges környezettel. De nem azért mert feltétlenül be akarják csapni a nagyközönséget, hanem mert meg akarnak felelni az elvárásoknak. A piac elvárásainak. Az eladhatóság követelményeinek. A divat és film világa aztán megteremti az abnormalitás kategóriáját, amely eszménnyé válik a test imádásában. Hitté, hogy minden lehetséges.
Minden lehetséges: ez korunk egyik hamis üzenete. Ha másképp nem, hát manipulációval. Az pedig, aki elhiszi, akár bele is halhat. Mert nem mindenkinek áll rendelkezésre a manipuláció eszköztára.
Néha megszólal itt-ott a lelkiismeret: lelepleződik a hamisítványok és torzítások világa. Az optikai csalódás. És mégsem tanul belőle az ember. Mert van, amit az igazság ellenében is hinni szeretne.
És a legkeserűbb ebben, hogy már az illúzió szintjén sem hajtja az embert az igazság vágya, hanem hinni szeretne abban, ami saját képzeletének szüleménye. Ezt nevezi a Szentírás bálványnak.
Ha van leleplezés, az korunk bálványának, az istenné lenni akaró embernek öncsalása. Hogy nem tökéletes. Mi több: esendő. Ha érti még valaki a fogalomtárat: megváltásra szoruló.
Hozzászólások