A tavalyi évhez hasonlóan, idén is július első három hetében lesznek az egyházkerületi nyári konferenciák Balatonfenyvesen. Július 1 - 6 között a konfirmált fiatalok, július 8 - 13 között a hittanos gyerekek, július 15 - 20 között a családok tölthetnek el néhány napot a Balaton-parti konferenciatelepen.
Immár negyedik alkalommal került megrendezésre Balatonfenyvesen a DURIT, a konfirmáció utáni fiatalok nyári tábora. Immár második éve előadóként hívtak a táborozók közé. Korábban felügyeletet vállaltam, közel húsz éven át. Az idei év megdöbbenése volt, 
hogy lassan a legöregebb leszek a táborozók között, holott…na, annyira azért mégse vagyok öreg! Mikor ezen megállapításaim tettem első előadásom bevezetéseként, jelentkezett valaki az ott lévők közül (noná, hogy felügyelő volt), hogy ezt azért mégse vitassam el tőle. Így kerültem aztán a harmadik helyre rövid számolás után.
De nagy élmény másfélszáz gyereknek előadást tartani. Oldani az unalmat, a fáradságot, kielégíteni a kíváncsiságot. Versenyezni a multimédiás világgal, trendekkel, eszményekkel, könnyen eldobott és nemritkán trágár szavakkal. És látni azt, hogy hány komoly fiatal van ebben a nemzedékben, akiknek olyan kérdéseik vannak, amelyek a lét lényegi kérdései. Élet-halál kérdések. Szó szerint. És látni azokat, akik totyogó gyerekként érkeztek valamikor először táborba, s ott az évek múlásában felnőtté váltak. Szolgálatot vállalnak. Felügyeletet, csoportvezetést, felelősséget.
Barátként találkoznak régi táborozók, valahol láthatatlanul szövődik egy háló a dunántúli reformátusság fiataljai között.
Mikor megkeresett a főszervező, hogy vállalnék-e az idén is előadást, két nap gondolkodási időt kértem. Vannak nálam fiatalabb lelkészek is, Istennek hála sokan, meg, ha jön a nyár, lehetne végre pihenni, kikapcsolódni. Aztán mégis elhangzott érvként a főszervező részéről, hogy szerették a fiatalok, ahogy előadtam, akarnak újra hallani. Ő is szívesen venné, ha mennék. Igent mondtam. Ahogy készültem, néha fáradtsággal megterhelve, megint előjött, hogyha nem fogadtam volna el, most ülhetnék babérjaimon. Aztán mégiscsak összeraktam az anyagot történetekkel, viccekkel fűszerezve, filmrészletekkel színesítve. Amikor első reggel a mikrofon próbát végeztük a technikus már tudta, 
nekem vezeték nélkülit érdemes adni. Interaktív előadó vagyok. Érdekes. Emlékeztek rá. Sőt tavalyi vicceimre, történeteimre, az üzenetet hordozó cselekményeimre. És akkor lassan jöttek szembe a mosolygós ismerős arcok. A kíváncsi újak. És újra mondani kezdtem Isten dolgait. Szerintem való csomagolásban.
Remélem, hagytam valamit az idén is közöttük. A szívükben és gondolataikban Isten csodájából.
Az pedig az én ajándékom, hogy néhány évet fiatalodhattam lélekben e pár nap alatt.
Fiatal Barátaim, Isten kísérjen mindennapjaitokban! Reménységgel vagyunk Jézus Krisztus és egyházunk dolgai felől. A következő találkozásig!