A ciklus színe és fonákja

2014-es egyházi választás során nagyon sok helyen egy jelölt van, így nehezen értelmezhető úgy, hogy a választás "felkavarja fölöslegesen az érzelmeket"..
..

Érdemes lenni végig gondolni, hogy hány egyházmegyében, egyházmegyében van "tétje" a választásnak...?És,hogy miért van ilyen kevés jelölt!

Kedves Bálint!

Tényleg az lenne a gond, hogy nincsenek élethossziglan kinevezett "kedves vezetők"? Én éltem Bartha Tibor vezetése alatt, de nincs róla jó emlékem. Pedig a szelleme ma is él, pl. az általa üldözött Éliás József lelkész (a Jó Pásztor zsidómentő misszió titkár-vezetője, 51-ben a kitelepítettekért szót emelő ember, a debreceni egyetemi templomért folytatott küzdelem harcosa) 100. születésnapjáról "elfelejtkezett" a "hivatalos egyház".

Szerintem inkább az a gond, hogy a "vezetés" jelentős része eléggé elszakadt a gyülekezetektől, nincs igazán visszacsatolás és a kevés visszacsatolásból sem fogadnak meg túl sokat. Ld. EJB sorsa. Sok alkalmas ember nem is akar ebbe a "katyvaszba" bekerülni. Beszéltem olyan nagy tekintélyű és elfogadott presbiteri (nem szeretem a világi szót) egyházvezetővel, aki inkább lemondott a folytatásról, mert nem tudott érdemben labdába rúgni.

Talán ezért is olyan sok az egyes jelölés. Pedig ha a szolgálat és nem a hatalom lenne a fő szempont, ez nem így lenne.

Én inkább rövidebbre venném a betölthető időszakot (lehetőleg 6, de max. 12 év). Hogy komolyan gondolkodni kelljen azon az aktuális vezetőknek, hogy lesznek még "gyalog" lelkészek ill. egyháztagok. Ha többen kerülnének vezető pozícióba, többen ismernék és értenék az azzal járó terheket is és kevesebb lenne az oktalan hőbörgés.

A transzparencia, a normatív elvárások és eljárások sokat segítenének. Én szeretném tisztelni a vezetőinket, de ehhez elvárom, hogy alapvető kérdésekben a gyanú árnyéka se merülhessen fel (ld. 6-os karton, pénzügyek, nőügyek, ital...). Tényleg nincs a több ezres lelkészi és a több tízezres presbiteri karban 4-4 megfelelő olyan ember, aki nem vált el? Szerintem esperesi, püspöki és főgondnoki szinten a hiteles családi élet alapvető kérdés lenne. Egyébként egy egyszerű gyülekezeti tag esetében is az, azzal együtt, hogy megértéssel és megbocsátással kell lennünk a családi tragédiák (válás, öngyilkosság, stb.) áldozatai iránt.

Egyszerű adminisztratív példa, hogy a zsinati jogtanácsos szerint a nyilvános egyházmegyei közgyűlések jegyzőkönyvének másolata még az alkotó tagok számára sem adható ki, hanem egyéni kérésre betekintést engednek abba. Az sem triviális, hogy a vezetők (gyülekezeti, megyei, kerületi és zsinati szinten)6 év után számoljanak be az elvégzett munkájukról írásban és ha újra jelöltetik magukat, akkor a terveikről is. Jó példa, hogy idén legalább az egyházkerületi vezetők esetében ez egységes keretben megtörtént. Sokatmondó, hogy ki-ki mit írt. De megyei szinten ezért kemény vitát kellett folytatnunk. Nem tudok semmilyen normatív eljárásról az egyházban (a választáson kívül), amivel akár menet közben értékelni/minősíteni lehetne az egyes tisztségviselőket. Még a jelölőgyűléseken sem szokás érdemi megbeszélést vagy akár vitát folytatni.

Arról nem is beszélve, hogy az esperesnek kell a 10 éves gyülekezeti gyakorlat, de a püspöknek nem. Az ilyen személyre szabott törvénykezés is erősen rontja a hitelességet.

A hitbeli és viselkedésbeli megfelelőséget a magasabb szinteken kellene először számon kérni és akkor talán jobban igazodna a "köznép" is.

A mai helyzetben sincs elvi akadálya, hogy az eltévelyedést szankcionálják és egy-egy botrányos ügy ne forduljon át bohózatba. Ehhez a tisztségek viselőinek kell(ene) saját magukat komolyan venniük. Hívő ember számára az Úr szempontjai sokkal fontosabbak, mint az, hogy hova választják vagy nem választják.

Elnézést a hosszú posztért, de a téma mostanában erősen foglalkoztat és többnyire elszomorít és felháborít.

Kedves Géza! Két dolgot szeretnék előrebocsátani: jómagam is éltem a diktatúra korában és tudom, hogy mit jelentett az az idő, a másik, hogy nincs egyházi tisztségem. Ezért szóltam félelem nélkül azokról a kérdésekről, amiktől - én, naív! - azt gondoltam, hogy felrobban ez a blog. Merthogy a kérdés fontos, azért, amit írtál, hogy tenni akaró emberek "kimaradnak" a felelősségvállalásból, mert nem látják értelmét, nem akarnak részt venni benne. Eme érvelést hallottam a politikai színtérről is, barátaimmal beszélgetve, akik nem szorosan egyházi közegünkhöz kötődnek, ugyanakkor egy meghatározott értékrendet képviselnek. Az érvelés számomra ott sántít, hogy ha nincs bátorság belelépni a rendszerbe, akkor az esély sem sok a változtatásra.

Nos, a félreértések elkerülése végett, itt nem egy zsigerileg rossz rendszerről van szó, hanem arról, hogy a kereteket nem akarjuk vagy tudjuk megtölteni tartalommal. Ezért állhat elő az a helyzet, hogy emberek nem vállalják már a jelöltséget sem, vagy visszalépnek. És ennek a mögöttes okai érdekesek. Nem akarom részletezni, épp ezért "robbanhatott" volna ez az oldal, hogy leírják többen pro és kontra ezeket a mögöttes okokat. De nem. Amit látunk, abban van sok személyes érzékenység, féltékenység, így, idézőjelesen írom, "keresztyéni szemérmesség", látszatmegőrzés, és szerintem nem utolsó sorban - ez egy külön írást érdemelne!!! - a veszteséget elviselni tudás. Mert, aki belép a megmérettetésbe, az akár veszíthet is. Mi több, a feltételek adottsága miatt, a többes megmérettetés okán, több jelölt esetén veszíteni is fog. És itt a kérdés, hogy ezt hogyan reagálja le a személy és a közösség. Nem állítom, csak gyanítom, hogy ez utóbbi két jelzés döntő a jelöltség elfogadását illetően. Ha eljutnánk addig, hogy a jelölés önmagában egy megbecsültséget jelez (és ezt nem ragozom), akkor talán kicsit másképp alakulhatnának a dolgok. Erre írtam, de most átfogalmazom: éretlenek vagyunk (így fejedelmi többesben) a ciklusos rendszerre.

Sajnálom, hogy ezt a dolgot nem lehet (akár egy zárt egyházi körben is) kibeszélni. De hátha, majd...

És végül még valami. Az általad idézett Bartha-korszak ma már nem működne, mégha olyan személyiségjegyeket felmutató ember kerülne is pozícióba. Mert azokat az embereket a kor termelte ki. Ezért sem félnék a nagyobb központosítástól. És akkor hatékonyabban működnénk sokmindenben: pl. szolgálati gépkocsik flottabeszerzésében, pályázati összegek várnak (milliárdok  "megnyerésre") lehívására, református építési vállalkozók, kivitelezések stb. optimalizálására lenne lehetőség, ezáltal kötődésre, élettére, családok, pl. keletről jövőmunkaerő nyugati országrész vállalkozásaiban való részvételével egzisztenciális biztonság megeteremtése. Jelenleg rendes partizánharcot vívunk. S ezt azért mondom, mert más egyházak esetében működik a központosított érdekérvényesítés. Szándékosan nem nevezem meg őket, pedig protestánsok.

Köszönöm megszólalásod, üdv, B.

Kedves Bálint!

Épp az általad említett nagy csend, a hozzászólásuk hiánya a jele annak, hogy Bartha Tibor szelleme továbbra is meghatározó egyházunkban.

Persze nem mindenkinek és remélem, hogy egyre kevesebbeknek lesz ez az élménye.

de az mindenképpen tanulságos, hogy miért van az, hogy olyan sok alkalmas ember még jelölt sem lesz és hogy a jelöltek és a megválasztottak között miért olyan sok a bizonyítottan alkalmatlan.