A „Jézus közölte velük: a feleségem” szöveget Karen King, a Harvard Egyetem professzora, a kereszténység történetének szakértője elemezte és ismertette a konferencián, tanulmánya a Harvard Theological Review 2013. januári számában lát napvilágot.
Az utóbbi idők történései átütöttek egy ingerküszöböt a muzulmán világban. Ez az eseménysor ráirányította a figyelmet, hogy vallási érzésekkel nem tanácsos játszani. És most már nemcsak a muszlimokéval, hanem a keresztényekével sem, mint azt Egyiptomból érkező hírek megerősítik: egy Bibliát nyilvánosan széttépő fanatikust állítanak bíróság elé.
Világszervezetek vetették fel, hogy egy olyan egyetemes érvényű kódexet kellene kidolgozni, amely megtiltaná a vallási szimbólumok megsértését. Bár nem feltűnő, de olyan mozgások indultak el a (hit)vallás vonatkozásában, amelyekre korábban nem volt példa.
Talán nem véletlen, hogy a korábban tudományosnak beállított és valóságos szenzációként kezelt Jézus feleségére vonatkozó kopt töredék körül zajló események hirtelen fordulatot vettek. Ugyanis a kezdetben hitelesnek tűnő névjegykártya nagyságú töredék eredetisége mögé egyre többen tettek kérdőjelet. Egyre több kutató teológus. A szerző a szenzációval nagyot is kockáztatott volna, hiszen, ami elég a zsurnalizmus hangzatos hírveréséhez, kevés a tudományos hitelességhez. Az a terület, amelyen Karen King kutakodik amúgy is határterület, megközelítései korántsem mindig prekoncepciómentesek. Az események sodrában feltehetően látva a reakciókat, gyorsan mérlegre tette tudományos hitelét az egyszer robbanó, de esetleg rá parázsként visszahulló szalmaláng-hírnévtől. Ez az ügy nem Jézus ügye. Nem is az egyházé, hanem azé a világé, amelyik bejáratott gondolati sablonok mentén próbál szenzációval szolgálni.
Ugyanakkor látható, hogy a hit komolyan vétele a hitelességre van jó hatással. A tudomány tudományként való megjelenésére. A hülyeséget nem lehet vállrándítással elintézni, hiszen Goebbels óta tudjuk, hogy a hazugság, ha sokáig mondják, igazságként fog megjelenni. Ezért nem lehet közömbös a keresztények számára, hogy mi történik a bibliai Jézus-képpel. Mert abban nem a leegyszerűsített ember-Jézus van benne, amivel a média dolgozik, hanem a győzedelmes Krisztus, aki azonos a testet öltött Igével. Az évezredes Jézus-kép nem (csak, sőt elsősorban nem) az egymást váltó művészettörténeti korszakok festménymetamorfózisa, hanem az egyetemes egyház (zsinatok, reform mozgalmak) mindenkori adaptációja és reflexiója a kijelentett Igére. Ez a hatástörténet teszi érdekessé ezeket a szenzációként megjelenő fél- és áltudományos felfedezéseket.
Innen nézve pedig már az egyház belső reflexiója is megszólíttatott, a tudományos alázaté éppúgy, mint a hitvallásé.
Létezik az egyháznak még ez a képessége, ezért történhetett, hogy a nagy dúrral beharangozott közeli publikálásról lemondott Karen King. Nem félelemből, nem fenyegetésre, hanem önnön tudósi presztízsének megőrzésére.
Na, ez az, ami nem történik meg sosem a szenzációt hajszoló zsurnalizmusban.
Hozzászólások