Az iszlámellenes amerikai videofilm németországi bemutatásának a tiltását a német hatóságok is fontolgatják - közölte hétfőn Berlinben Angela Merkel német kancellár. Bálint Marcell, az MTI tudósítója szerint a politikus elmondta: a szólásszabadság kiemelten fontos érték, de vannak korlátai.                                                                                            hír24.hu

 „Vilmos herceg és Katalin hercegné mélységesen sajnálja, hogy ilyen groteszk és semmivel sem igazolható módon megsértették a magánéletüket" – mondta a királyi család egyik szóvivője…A BBC királyi családdal foglalkozó tudósítója szerint úgy vélik, hogy a fotók publikálásával a lap átlépett egy határt.                                                                             index.hu

 

Két hír kavarta fel a világnak ezt a részét, amelyen élünk. Két olyan hír, amelynek látszólag kevés köze van egymáshoz. Látszólag. A valóságban annál több. Hogy mégsem érezzük azonos súlyúaknak, az a reakciókból következik. Az egyikre több országban háborodtak fel, hangot adva nem tetszésüknek gyújtogatással, Bibliatépéssel, többezres felvonulással, bojkott felhívással, a másikra csendes szomorúság, majd lassú jogi út a válasz.

Mindkét történést, vagyis a Mohamed-film elkészítését, világhálóra töltését, illetve a brit trónörökös feleségének kényes fotóit a sajtószabadság jelszava alatt követték el. A következményekkel senki sem számolt. Nem, mert évtizedek óta varázsige a nyugati kultúrában a tabudöntögetés. És eme varázsszó hatása következményeként kiiktatni akarták a szentet. Az elkülönült, az érintetlen terét az életnek. Nincs érinthetetlen, még a legbensőbb, legelkülönültebb sem létezik, ha a média istene nem akarja. A lelket, nemzedékek örökségét, mintákat lehet összetörni, s ha valaki mégis ragaszkodna hozzá, a progresszivitás jelszava alatt morális ellenállását zúzzák szét.

Mit bír el a társadalom? A nyugati nagyon sok mindent, hiszen feladta egységes világképét, s ha valaki a hagyományhoz ragaszkodna, azonnal a retrográd elemévé válik a társadalomnak. A hagyomány felszámolása elsőrendű feladatává vált a nyugati világnak abban az illúzióban, hogy ez szabaddá tesz a végtelen boldogságra. A hagyomány azért is lett kényes kérdéssé, mert a kereszténység nélkül nem értelmezhető. Ezért is az első nagy „művészi” nekifutásai a filmiparnak a 2. világháború után az évezredes Jézus-kép felszámolásának kísérlete volt. Akkor még valamiféle ellenállás megjelent a társadalomban, különösen a katolicizmusban, amelynek hátteréből jöttek ezek a filmek, és amely intézményeit legalább annyira védte, mint a kiábrázolt hagyományt. De az aggodalom feltehetően nem a dogmatikai igazságok rohamos megdőlésére irányult, hanem egy bizonyos határ védelmére, azaz, hol van az a pont, amely még elbírja a szent dolog megszentségtelenítését, és hol van az, ahol már nem. Sarkosan fogalmazva: elbír-e mindent Isten (a nyugati kultúrában)? Fiában gyalázattá lett az emberért, de ez felhatalmazást ad-e az embernek, hogy gyalázza Istent? És az emberben lévő szentet?

A láthatatlan Isten megszentségtelenítése utáni lépés a látható ember szenttől való megfosztása. Maradt-e még valami? Semmi, hacsak nem a belső, intim tér láthatóval való leválasztása: a bezárkózás. Képletesen és valósan.

De mi történik akkor, ha a fordítottja következik be és nem a bezárkózás a szent megsértésére adott válasz, hanem a nyíltan felvállalt erő? A Mohamed-film következményei erről szólnak. Nem a film esztétikai értékében kellene keresni a választ, hanem abban az érzéketlenségben, amely nem képes kitapogatni a szent határait. Ha pedig tudatos cselekvésről van szó, annál rosszabb. A szabadság eszményének túlhajszolása a gyűlölet forrásává lesz. Hogy is mondja Pál apostol? „Mindent szabad nekem, de nem minden használ”. A pénz se, amit egy intim szférát megtörő fotósorozatért kaphatok, a félelem pedig végképp nem, amely körüllengi az érintettek személyes életét és a nyugati társadalom egészét.

Egyelőre feltartóztathatatlannak tűnik a nyugati szabadságeszmény mögé bújt szabadosság, de mi lesz, ha nem egy széttöredezett társadalom szelíd keresztyénségével találja szemben magát, amely őt életre segítette, óvta, hanem a szentet radikálisan értelmező és az erőszaktól sem visszariadó eddig ismeretlen magatartással?

 

Hozzászólások