Tudósok kimutatták, hogy a gorlebeni atomszemét-lerakóhely körzetében kevesebb lány születik. Ugyanezt megfigyelték már a radiokatív sugárzás által sújtott Csernobil körül is.
Amikor a kilencvenes évek közepén Göttingenben tanultunk az egyetemen, kollégiumi társaink több napot töltöttek Gorlebenben. Az atomszemét szállításakor kiláncoltatták magukat a sínekre, hogy megakadályozzák a vonat megérkezését a föld alatti tárolóhelyre. Gorleben soll leben! – Gorlebennek élnie kell! Ez volt annak idején a szlogen, amivel harcba indultak, s bár megakadályozni egyik esetben sem tudták, hogy a radioaktív szemét a végső nyugvóhelyére kerüljön, azért egy valamit egészen biztosan elértek: akárhányszor hallom azóta Gorleben nevét, felfigyelek.
Az Alsó-Szászország legészakibb peremén fekvő kisvároska elhíresült, mióta Németország saját atomszemetét immár kizárólag az itt található sóbánya tömbszerű képződményében tárolja. Jogos félelmek merültek fel a lakosság és az egész német társadalom részéről, noha Gorleben anyagilag jelentős mértékben profitált kétes dicsőségéből. Az utóbbi napokban újra az érdeklődés központjába került egy tudományos hírnek köszönhetően. Eszerint egy német biomatematikus és társterületekkel foglalkozó tudósok azt tapasztalták, hogy Gorleben és negyven kilométeres körzetében az atomszállítmányok érkezése óta látványosan kevés lány született. A Castor-szállítmányok 1995-ben kezdődtek meg. Már 1996 furcsa statisztikát mutat, ami az évek során különösen szembeöltővé vált, hiszen összehasonlítva más helyekkel, más időszakokkal hozzávetőlegesen 1000 kislány hiányzik. A jelenség csupán ráerősít arra a megfigyelésre, amit a csernobili katasztrófa után figyeltek meg. Eleinte az tűnt fel a biomatematikus Hegen Scherb számára, hogy a sugárzás által leginkább érintett körzetben több fiú hal meg, mint amennyi kislány. Amikor aztán jobban megnézte a születési adatokat, rájött, hogy a lányok meg sem születtek. A radioaktív sugárzás miatt aggódó németek erre végigvizsgálták azokat a helyeket Európában, amelyeket a határérték alatti, de meglévő sugárzás alapján veszélyeztetett zónának lehet tekinteni, így atomerőművek környékét, illetve az atomszemét-lerakóhelyeket. Gorlebenben találták meg legszembeötlőbben ezt a különös statisztikai hatást, miszerint az adott területen rövid idő leforgása alat megváltozik a nemek aránya. A megfigyelés egyelőre kizárólag statisztikai jellegű, azaz hiányzik hozzá a tudományos megalapozottságú magyarázat. Feltélezik, hogy a sugárzás, már határérték alatt is károsíthatja az apai X-kromoszómát, s ezért születik jóval több fiú.
A hír számos kérdést különös megvilágításba helyez, főként, ha egy „siralmas új jövő” képét vetítjük magunk elé, globális atomkatasztrófát vizionálunk, amikor is ezen adatok alapján gonddá válik a szaporodás. Egyrészt komolytalanná tesz egy ilyen valós, objektív nemi megkülönböztetés mindenfajta gender-elméletet, a sugárzás úgy tűnik, éppenhogy válogat a nemek között. Nem várja meg, amíg kialakul a nemi szerep. A legfontosabb mégis az: miért ez a torzulás? Mivel az élet alapjáról van szó, egy fundamentalista keresztyén számára, mint amilyen magam is vagyok, óhatatlanul a legfőbb dilemma itt az, mit akar Isten üzenni? Talán azt, hogy egy az emberiség által előidézett katasztrófában a férfi ugyanabba a boldogtalan állapotába fog visszakerülni, mint a teremtéskor? A „nem jó az embernek egyedül” helyzetébe, ahol társa nélkül, és gyakorlatilag szaporodás nélkül marad? Egy végső atompusztulás apokaliptikája egy nőnélküli világ képét idézi tán fel, ahol a megmaradó férfiegyedek harcolnak még, amíg az emberiség ki nem pusztul? Vagy egyfajta menekülési útvonal is mutatkozik? Hogy szennyezett helyek férfilakossága a génállományt fel kell javítsa, s jobb, ha máshonnan hoz magának feleséget? Talán a gyengébb nem védelmét jelenti ez a különös jelenség, hiszen a férfi küzd, összeszorítja a fogát, és kibír sok mindent? Ez utóbbi lehetőség azonban éppen azért elvetendő, hiszen a történelem és tapasztalat azt mutatja, az asszonyok, a nők igenis tudnak túlélők lenni, ha egy adott helyzet megkívánja.
Kicsit keserűen állapítom meg ugyanakkor, hogy igazuk volt Felixnek, Margának és a többi göttingeni diáktársunknak. Gorlebenben igenis káros hatást mutat az a hatóságok által lekicsinyelt sugárzás, amit úgy jellemeznek, "határérték alatti". Gorleben, aminek a nevében benne van az „élni” szó, már nem úgy él, mint 1995 előtt. Németországot a Japánban bekövetkezett súlyos atomerőmű-baleset ráébresztette, hogy képtelen tovább élni az esetleges veszélyekkel. Hiába a biztonság képzete, kiderült, hogy vannak helyzetek, amik még emberileg nézve sem kezelhetőek. A sugárzás kikerül az ember ellenőrzése alól. Vajon, ha valaki Paks és környékén számolgatni kezdene, mit állapítana meg? A "határérték alatti" minimális sugárzásra mit mondanak a magyar férfiak X-kromoszómái? S ha bebizonyosodik, hogy a lányok itt is kevebben vannak, nem állítja-e majd azt a tudomány, hogy mindezt a somlói bor teszi? Mert aki azt iszik, annak fia születik. Ez utóbbi állítás tudományos értékét csupán azért nem tudom megerősíteni, mert bár nálunk az arány egy a háromhoz, mégsem ittunk születésük előtt somlait...
Hozzászólások