A Paramount arra számít, hogy Egyiptom, Jordánia és Kuvait is betiltja a Russell Crowe és Anthony Hopkins főszereplésével forgatott, Darren Aronofsky rendezte filmet, amely március végén kerül a mozikba világszerte. Egyiptomban a vallási vezetők csütörtökön vallási rendeletben, fatvában szólítottak fel a film betiltására.
Még moziba sem került, máris botrányt okozott a bibliai Noé történetének amerikai megfilmesítése. A 125 millió dolláros költségvetéssel készült mozifilm, melyben a gladiátorként híressé vált Russell Crowe játssza a főszerepet, nem kerülhet a katari, a bahraini, valamint az Egyesült Arab Emírségek területén található mozikba. Ezt a Paramount Pictures közölte a Reuters hírügynökséggel szombaton. A bejelentés óta más, iszlám többségű országokban is fontolgatják, hogy tiltólistára helyezzék a Darren Aronofsky rendezte filmet, amelyet kasszasikernek szántak készítői.
Az iszlám cenzorok döntése könnyen megérthető. Noét a huszonöt próféta között tartják számon, akik Isten szavát hirdethették az emberek között. Bár a filmet az Egyesült Államokban is csak március végén mutatják be, már a készítése közben kiderült, hogy a rendező viszonylag nagy szabadságot mutatott a bibliai szövegek értelmezésében és jócskán teret engedett a fikciónak.
Nemcsak az iszlám nézők véleményétől féltek a film producerei, de az amerikai keresztyén nézőkétől is. Ezért az a hír járta, hogy a végső simításokat kivették a rendező kezéből, és többféle verziót is teszteltek a nézőkön. Ennek ellenére a National Religious Broadcasters Group nevű szervezet felhívta arra a figyelmet, hogy a film előzetese egy spekulatív bibliamagyarázaton alapul, nincs köze a bibliai szövegéhez.
Az ilyen típusú botrányok „nem fizetett ingyen hirdetésnek” számítanak egy bemutató előtt. Akinek nincs fenntartása a bibliai értelmezések szabadossága, vagy a szent és a profán vegyítése miatt, az fokozott érdeklődéssel indul majd moziba. Sőt, valószínűleg azok is elmennek majd, akiket felháborított a beharangozás, de pontosan ezért kíváncsiak, és szeretnék megalkotni saját véleményüket. A végkicsengés amúgy is ugyanaz lesz, bármilyen maga a film: a fundamentalisták megcsinálták a maguk kis cirkuszát, és lám!, a világ nem omlott össze. Na, bumm!
A világ nem omlik össze valószínűleg a Noé-filmtől sem. Ami romjaiban hever, azon már nincs sok omlani való. Mert ahol nem értik, hogy valaki számára sértő, vagy bántó a szent és a profán összemosása, hovatovább a szent megszentségtelenítése, ott kiveszett valami alapvető tisztaság az emberi lélekből és ítélőképességből. Hogy miért nyúlnak mégis időről időre bibliai témához a filmkészítők, és miért lesz egyre felháborítóbb minden egyes feldolgozás? A válasz egyszerű: a Biblia a mai napig a legizgalmasabb történeteket szállítja az emberiség számára. Igazi kasszasikerre lehet vinni. Csakhogy ehhez Hollywood az utóbbi időben olyan eszköztárat használ, amely előrevetíti azonnal a botrányt. Ha két szóban kell kifejezni ennek lényegét, leginkább az „elnagyolt testiség” fejezné ki mibenlétét. Erőszak, teátrális szenvedés, átlagostól eltérő emberi alakok, szexualitás. Az „elnagyolt testiség” megnehezíti, hogy a lényeget lássuk. Az emberit és az istenit.
Nem kívánom megelőlegezni az ítéletet. Tudom, hogy az én szótáramban mit jelent az, hogy igaz és tiszta ember. Tudom, mit jelent a kegyelem lehetősége. Ám azt is tudom, hogy az átlagember képzeteiben Noé története egészen más hangsúlyokat kap, mint az eredeti szöveg szerint. Egyrészt ott van a bárka és ott vannak az állatok: máris kész a mese. Aztán ott van a horror, a világméretű katasztrófa, sikolyok, rettenetes pusztulás: máris kész a durva-verzió. A harmadik lehetőség a dráma: százötven napon át összezárva fenevadak, kisállatok és az emberek. És végül még a földművelő Noé, aki megkóstolja a szőlő levét, és megrészegedik tőle. Erről régi magyar borivóink előszeretettel megemlékeztek.
A rengeteg díszlet és fikció mellett olyan csöndes a szó maga. Pedig minden egyes szónak évezredekre kiható ereje van. Forgatni kell ezeket magunkban, és mindig új fényük, új színük mutatkozik meg. Vannak szavak, amiket nem szabad lerajzolni, lefesteni, mert akkor kopik a fényük, és megváltozik az a sok szín, ami bennük rejlik. Vannak szavak, amik jobbak abban a rengeteg lehetőségben, amit egy könyvlap nyújt. Vannak szavak, amik így jobban hatnak.
Hozzászólások