Halász János kulturális és Hoffmann Imre közfoglalkoztatási államtitkárok a legújabb közfoglalkoztatási program indításáról szóló sajtótájékoztatójukon elmondták, hogy a projekt "újra megtanítja dolgozni a résztvevőket, olyan tudás birtokába hozva őket, amelynek köszönhetően aztán a munkaerőpiacon is meg tudják állni a helyüket”, de olyan kulturális szakemberek jelentkezését is várják, akik szeretnék felfrissíteni a tudásukat.
Két diplomám van, három nyelven beszélek, közmunkás vagyok- origo.hu
Rejtő óta tudjuk, hogy „a világ nagytőkései között igen elenyésző számban szerepelnek azok, akik vagyonukat ballada-műfordítással szerezték”. Van tehát egy szőke ciklon, aki nem milliárdos, merthogy műfordító-bölcsész. Egy autó összetörése árán sikerül némi vagyonra, és egy pipogya híres férjre szert tennie. Ám képzeljük el azt a pillanatot, amikor a Scotland Yard számára kulcsfontosságú lenne egy ó-francia ballada néhány sora, hogy megértsen egy rejtjeles szöveget. Már csak a falba verhetik a fejüket, hiszen az egyetlen hölgy, aki le tudná fordítani nekik a szóban forgó szöveget, éppen híres kutató-orvos férje oldalán tökéletesen elérhetetlen. Ő most már gazdag unatkozó feleség, ne tessék zaklatni.
A „tücsök-lét” haszna örök vita forrása. Nyilvánvaló, hogy a hangyanép is profitál a tücsök zenéjéből, de bieder hangya-polgárok ezt ugyan el nem ismerik, fagyjon meg tücsök-koma, ahol van. Hogy vannak változatai a tücsök-sorsnak, az számos példából kiválik. Ismerek például anyagias tücsköket, akiknek elsődleges céljuk a státusz-szimbólumok gyűjtögetése. Ezen tücskök azonban sajnálatos módon mutálódnak. Egy egyszerű mezei tücsök zenéjét kellemesebb hallgatni, mint a művészet szakmunkásaiét. Talán az a rengeteg ólom, s egyéb fém, amit élvezettel rakosgatnak egyre nagyobb halomba, lefogja a finom szárnyacskák rezgéseit?
A rendszerváltás idején vettük meg Hajnóczy Péter összegyűjtött novelláit, még szegény Mátis Lívia gondozta a kötetet. Napokon át nevetve emlegettük A hangya és tücsök című kis-novellát. Hangya önbizalommal sorolja elő anyagi gyűjtéseit a didergő tücsöknek. Kiszerű álmainak megvalósítása a vékony vászonkabátkában, szerényen hallgató tücsöknek olybá tűnhet, mint Kánaán maga. Míg végül tücsök közli, hogy Párizsba megy, mert a Conservatoire-ba hívták télre játszani. Hangya-szomszéd erre fel hangyasavas üzenetet küld La Fontaine-úrnak. Csakhogy szegény Hajnóczy Péter-tücsök úr nem azért halt meg 39 évesen, mert olyan jól ment volna sora, hogy Hangya úr sápadt volna az irigységtől. Hajnóczy Péter-tücsök úr, akit születésekor anyja eldobott magától, s még pontos születési adatait sem ismerjük, 1981-ben méltatlan módon halt meg, talán májzsugorban, a városi legendák tökéletes bizonytalanságban tartják az irodalomtörténetet. La Fontaine úr dörzsölheti markát, mégiscsak neki lett igaza, és nem a tücsöknek.
Tücsök urat nyugodtan lehet méltatlan, megalázó helyzet elé állítani. Tücsök úr ugyanis nem dolgozik, hanem muzsikál. Mulat. Nem vagyunk már az átkosban, amikor egy-egy főhangya nagy kegyesen mégiscsak kiutált valami kis hangya-banánt a szegény Szilágyi Domokos-tücskünknek. De akkor főhangya még csak-csak elismerte, hogy:
„Kétségtelen, az ön éneke kell!
Ön azért dalos, mert ön énekel,
s ön azért énekel, mert ön dalos,
ön egy lelki műbútor-asztalos…”
Ma a diplomásoknak szóló közmunka-projekt „újra megtanítja dolgozni a résztvevőket, olyan tudás birtokába hozva őket, amelynek köszönhetően aztán a munkaerőpiacon is meg tudják állni a helyüket”. Főhangya üzenete tehát ma a következő: nem tudsz dolgozni, illetve, amit tudsz, az nem kell senkinek. Most megtanulsz dolgozni! Eddig nem tudtál. Prücsök!… Mi majd megtanítunk, hogyan kell hangyául dolgozni. Ne is jusson eszedbe, hogy előgyere ezzel a zizegéssel, meg bizegéssel. Ez nem állja meg a helyét a hangya-piacon. Ha nem leszel jó, levágjuk a szárnyaidat. Mit képzelsz ezzel a fölösleges cirpeléssel? Filológia??? Ilyen foglalkozás nincs is kódszámozva. Nincs filológia. Nincs történelem. Nincs irodalomtudomány. Művészet??? Ha eladható, jöhet. De akkor menj vállalkozónak. Ki hallott már ilyet, hogy mi mind hasznos munkát végzünk, te meg nyekeregnél a szárnyhegedűddel?
Bezárunk minden intézményt. Még hogy tücskök saját kedvük szerint zizegjenek itt történelemről, meg irodalomról, meg művészetről, meg más fölösleges időpocsékolásokról. Bezárjuk az intézményeket! A fennmaradó hangya-dollárokat majd bevetjük a közmunka-foglalkoztatásra. A szabad zizegést, cirpelést tessék elfelejteni. Itt csak hangya módra való halk lábcsattogás engedélyezett. Drill! Az kell ide! Aki depressziós, azt majd kilökjük a sorból, ne tessék megijedni, hogy nem lenne hozzá erőnk. Ja, hogy akkor nem megy a zenélés? Most kell a hangya-banán, vagy nem?
De mivel minden hadra fogható fordító amúgy is más munkakörben van, hát Hangyáéknál már rég nem értik azt a szót, hogy kultúra-támogatás és „mecenatúra”… Ez már úgyis olyan tücskös-bogaras szó, nem érti a hangya-piac népe. De egyszer majd betemeti a föld a hangyákat, emléküket már csak a gombfonalak őrzik csöndben ott a hantok alatt, a sötétben. A tücsök zenéjét akkor is viszi a szél, dallamát föl-fölkapja, megérinti a szétpattanni készülő rügyeket. Azok a nyár ígéretét érzik a tücsökdallam emlékétől átmelegedett szélben, s erre szemérmesen kinyitják sziromtestüket.
Hozzászólások