A Fidesz–KDNP azt kezdeményezi, hogy a parlament sürgősséggel fogadja el azt a határozatot, amelyben a Tavares-jelentés megszavazására válaszul kimondja: az EU visszaél hatalmával. Győri Enikő szerint Magyarországra a kísérleti nyúl szerepét osztották, Tabajdi Csaba viszont úgy véli, örüljünk, hogy nincsenek szankciók hazánk ellen. A néppárt képviselőcsoportja azt közölte, hogy a jelentés messze túllépi az EP hatáskörét.
Tavares-jelentés: Magyarországra a kísérleti nyúl szerepét osztották - mno
Aki tudja, mi a szabadság, az érzi igazán annak hiányát. Aki tudja, mit jelent térben és időben szabadnak lenni, mit jelent a jó választási lehetőségek szabadságát megélni, az érti csak igazán, milyen a beszorítottság, a korlátolt lét. Az unió ismét megszavazott valamit, aminek legfőbb üzenete Magyarország megbélyegzése, mintegy másodrendű európaiakká nyilvánítva minket. Keresgélhetünk a rossz döntések lehetőségei között, és nézhetjük, hol a még fellelhető szabadság, mert nincs az életnek olyan területe, ahol be ne szabályoznák. Tévedés azt hinni, hogy csak a kormánypártiakat érinti a megbélyegzés. Mindenkit érint, aki itt él, ebben az országban.
Egy icipici bajor, tulajdonképpen Allgäu-i faluban jártunk nemrég. Vendéglátónk ott nőtt fel, a huszonöt háznyi faluban, ismerte a hely különös törvényeit és elvárásait. Egy mosolygós, hihetetlenül jóindulatú fiatalember, németségének minden bájával. Szorgalma és lelkiismeretessége egészen bámulatos és elképesztő volt. Kedves keresetlenséggel mondta el, milyen fontos a szorgalom és a takarékosság, s hogy milyen kevés – egy kis rendszeresség, egy kis munka – elég ahhoz, hogy mindig tiszta és rendes legyen a környezetünk. Minden tisztességes értékelvűsége mellett jól látta saját világának ellentmondásait. Látta a hamis illúziókat, amiket Nyugat-Európával szemben táplálnak a magyarok, beszélt a szülőhelyen való helytállás fontosságáról. Vacsora közben tett még egy fontos kijelentést: „Mi európaiak azt hisszük, szabadok vagyunk. Pedig igencsak korlátozott ez a mi szabadságunk. Nagyon kevés valójában, amit megtehetünk.” És valóban. Allgäu kitűnő példája a szép szabadság hamis ideájának. Óriási füves terek között szétszórt házak alkotják a településeket. Azt hinné az ember, itt aztán lehet futni a szabadban, örülni a zöldnek, a tágas legelőknek! Persze, lehet. Amíg az ember le nem tér az útról vagy az ösvényről. Kerítések nincsenek, ám a lakók pontosan tudják, nagy bajor házuk milyen kicsit telken áll. A szomszéd fűjére rálépni megengedhetetlen bűn. Azt majd kaszálják, ember-állat azt nem taposhatja. Aki a természetet akarja élvezni, az maradjon rendre az ösvényen, különben hamar szigorúvá válik a helyiek arca.
Az európai jogokról eszembe jut az autópályákon lévő WC-k dolga. Vagy nevezzük nevén a dolgot: a pisilés problémája. Aki tizenórákat utazik autóban, az tudja, hogy a kérdés nem elhanyagolható. Néhány éve Nyugat-Európán végigutazva mindenütt lehetett találni füves parkolókat, egyszerű, sok esetben kevéssé higiénikus, ám ingyenes WC-kkel. Mára jó néhányat ezek közül a parkolók közül lezártak az autópályákon. Aki pihenni akar, az benzinkutak és azok mellé épült éttermek mellett állhat meg. A WC-k beléptető-rendszere automata, fizetni kell, aztán némi kis sorállás és szerencsétlenkedés után talán be is jut az ember a fülkékhez. A szelvény utána beváltható, természetesen nem teljesen. A 70 cent befizetése után 50 levásárolható – ott, ahol a száraz zsemle (ami a boltban kb. 20-30 cent) itt 1,90 euró. Az ember nyilván semmiképpen nem jár jól. Itt már nem segít a kukoricás. A kerítések gondoskodnak erről mindenfele. Azaz: pisilhetsz – jogod van hozzá! - csak fizess. S hozzáteszem: egyes országokban ezért még autópálya-díjat is kérnek.
Szóval, nagy az ember szabadsága Európában! Tele vagyunk jogokkal. Olyan jogokkal, amiket tiszteletben tart a gazdaság és a vezető-elit, csak éppen próbálj meg másképp élni, másképp gondolkodni, mint ők szeretnék. A Nagy Testvér szívesen kísér utadon, s beléd is rúg minden olyan pillanatban, amikor le akarsz térni a kijelölt ösvényről.
Azt írom Európa, és írhatnám: itt Európában. Mégsem jön ez így a számra. Nehéz otthon érezni magát valahol az embernek, ahol nem fogadják be. Ahol érzékeltetik állandóan kisebbrendűségét. Vajon Magyarország miért nem ír jelentést a szabadság korlátozásáról – mondjuk Portugáliában, Rui Tavares szülőhazájában, vagy Nyugat-Európa más országaiban? Nekünk miért nem lehet alakítani a magunk Európa-képét? Vagy félreértettünk valamit, s a szabadság Patyomkin-faluja mögött ott a modern porkoláb? A jog és szabadság retorikájával ágáló fegyőr?
Hozzászólások