A tudomány hihetetlen fejlődése, az eredményes kutatások mellett ugyanis a szélhámosok eszköztára is bővült – méghozzá olyan módszerekkel, amelyek betegek százainak életébe, életminőségébe kerülhetnek.

Aposztrófos doktorok érettségi nélkül - mno

A tudás és az információ századában az emberi hiszékenység nem sokban különbözik azoktól a koroktól, amikor komolyan hittek a lidércekben, az erdei manókban, a hegyi óriásokban, a kastélyjáró szellemekben. Ma is széles skálán mozog a félelmeinkben gyökerező butaság. Van, aki hisz abban, hogy UFÓ-k költöztek embertársaikba, s a világméretű összeesküvéseket ők szervezik ellenünk, „jó emberek” ellen. Van, aki elhiszi, hogy a magyarság az ősidőben hegy nagyságú piramisokat épített maga szórakoztatására. Van, aki más kapaszkodót nem találván e Siralomvölgyben, hát hisz abban, hogy a kristályok fénye, vagy más csodalámpák kigyógyítják minden bajából.

A tudományos álcába bújtatott hazugságot nehezebb tetten érni, mint más szélhámosságokat. Egy aposztrofos doktor nagyobb károkat tud tenni, mint a város jósnője. Nemrég meghallgattam a helyi rádióban a helyi jósnő-asszonyság aznapra szóló horoszkópját. Épp fodrászszékben ültem, úgy hogy kénytelen voltam végighallgatni. A helyi jósnő amúgy kockaladával jár, méghozzá elég ütött-kopottal, de arca arról árulkodik, hogy komoly üzletasszony. Amit elmondott a különböző csillagjegyeknek szóló jó tanácsaiként, azok bármikor bárkire alkalmazható pszichológiailag tökéletesen meglapozott tanácsok voltak. Hogy mi miből következett, azt ugye ne firtassuk, de annyi biztos, hogy bárki megfogadhatta bármelyik javaslatot, mert nemhogy kára nem lesz belőle, de amúgy segít a kiegyensúlyozott emberi létben.

A kuruzslás ennél jóval súlyosabb kategória. Ha valóban csak egy kis placebo szükséges a gyógyuláshoz, egy kis szívmelengetés, egy kis varázslás, akkor kárt nem okoz. Abban a pillanatban viszont, amikor ezen túlmegy, és veszélyben forog a beteg egészsége, vagy akár élete, a károkozásnál is súlyosabb megítélés alá esik. Bűn a csalás, és bűn a felelőtlen játék a másik egészségével, de talán még nagyobb bűn az, amikor valaki beférkőzik a másik bizalmába, s kijátssza kétségbeesését, kilátástalanságát.

Az aposztrofos doktorok csak az egyik oldalát képviselik a kuruzslásnak. Se szeri, se száma azoknak a csodaszereknek és csodatanoknak, amik mögött sok esetben csalás áll. Elhíresült néhány éve az MMS-cseppnek nevezett szer, ami gyártóik szerint a HIV-től a rákig és a maláriáig szinte mindent gyógyít. Féltitkos módszerekkel lehet rendelni, áltudományos konferenciákon népszerűsítik és árusítják komoly pénzekért, s közben az öregeknek megígérik, hogy még sokáig élni fognak, ha fogyasztják a szert, a kétségbeesett betegek hozzátartozóit pedig csodás gyógyulásokkal bíztatják. Közben számos helyen megjelent arról információ, hogy a szer nátrium-kloritból és citromsavból készül, ami klór-dioxiddá áll össze. Ezen a ponton szerintem sokakban megáll az ütő: még általános kémiai tudás birtokában is tisztában vagyunk vele, hogy méreganyagról van szó. Ennek ellenére autista gyerekek szülei a nagybetűs csodaszerként tartják számon, s ha kell, erőszakkal adják be gyermeküknek akár szájon át, akár beöntésként a szert, ami iszonyatos fájdalmakat is okozhat a tortúra áldozatai számára.

A kuruzslók úgy építik fel tanaikat és üzleti vállalkozásukat, hogy az a hit rendszerét adja. Találunk egy szert: mondjuk a sárkányfüvet. A sárkányfű-árus azonban még kevés ahhoz, hogy tömegeket bódítsunk el. Kell egy jól hangzó orvosi titulus, kellenek az öngyógyításról szóló könyvek, kell a klinika és az orvosi köpeny, a meggyőződéssel kimondott ígéretek és tudományosnak hangzó fejtegetések. Ha valahol elhangzik az elmélet cáfolata, hamar le lehet söpörni az asztalról, csak annyit kell mondani: ez a gyógyszeripar összeesküvésének a része. Azért vádolnak minket, mert konkurenciát jelentünk nekik. Ez mind a gonoszok félrevezetése, akik arra esküdtek, hogy benneteket elpusztítsanak. Itt aztán vérmérséklet és helyzet adja, hogy az összeesküvés mögött a pénz, a kövér bankárok, a gonosz által távvezérelt politikusok, vagy az UFÓ-k állnak. Végeredményben az ilyen egyszerű felállásban oly mindegy…

A kuruzslás azonban nem tudna oly mértékben elharapózni, ha a tudományosan megalapozott orvostudomány nem játszotta volna el ezerszer, milliószor a bizalmunkat. Az olykor megkérdőjelezhető terápiák, az évente válogatott tuti biztos módszerek egymásnak ellentmondó volta csak az egyik oldal, a másik az a tekintélyelvűség, amivel a gyógyításra felesküdött emberek - orvosok és segítőik – a mindentudás attitűdjével akarták tekintélyüket biztosítani. Tudom, hogy vannak betegek, akiknek nem lehet azt mondani, hogy „sajnos, ezt nem tudom”. Vannak, akik képtelenek elfogadni azt a kijelentést, hogy itt és itt megállt a tudásunk. Inkább kísérletezzenek a betegen, inkább próbáljanak ki különböző gyógyszereket és terápiákat, függetlenül attól, hogy esetleg azok mellékhatásai teszik-e végleg tönkre az illető betegségét. Ám azért vannak betegek és hozzátartozóik, akik számára többet jelent a gyógyító ember hitelessége. Az orvostudománynak pedig meg kellene tanulnia azt, hogy vannak helyzetek, amikor a legfelelősebb mondat: „Nem tudom.” „A tudomány itt nem segít.” Tudni kell kimondani azt, hogy „kérem, vigye haza a beteget, és örüljenek egymásnak, amíg lehet. Amíg az Úr Isten megengedi. Vagy amíg csodát ad.”

Az orvostudomány képes eszköz lenni Isten kezében. Az álhit soha.