Orosz melegellenes csoportok perelték be Madonnát. A szervezetek tízmillió dolláros kártérítést követelnek az ötvennégy éves énekesnőtől, mivel úgy vélik, a fellépése súlyos erkölcsi károkat okozott a szentpétervári lakosoknak. Alexander Pokunyev, a felperes csoportok jogi képviselője a Ria Novosti hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy azok, akik részt vettek a koncerten, illetve látták a Madonna fellépéséről készült videót, pszichológiai és érzelmi megrázkódtatást szenvedtek el, mivel az énekesnő nyíltan pártolta a homoszexualitást, és egy ortodox keresztet is megtaposott.
Tízmillió dollárra perelte Madonnát egy melegellenes szervezet - index
A világ mai kultúrájában megkülönböztetett figyelmet érdemel a popzene szinte mindent átható jellege. Első látásra szórakoztatóipari termékekről van itt szó: teljesen mindegy, hogy Londonban ülsz egy kávézóban vagy Budapesten, ugyanazokat a szereplőket hallgatod. Világslágerek hoznak létre egy valóságos világkultúrát, s emberek milliói öntudatlanul is osztoznak valamiféle, a zene által közvetített életérzésben, ízlésben, magatartásformában, attitűdben. A mai modern zene a tömegfogyasztás mellett a kulturális identitás formálásának egyik legfontosabb médiuma, mert van valamilyen képlékenysége, amorf, megfoghatatlan, szublimált jellege, s éppen ezért áttör minden bezárkózó csoporttudatot, vallási – és nemzeti körülhatároltságokat, túllép minden származási,- kulturális - és társadalmi sajátszerűséget.
Persze, nem új történet ez. Emlékszem ifjú korom nagy élményére, a Beatles-re. Katartikus hatással volt rám, pedig egy kukkot sem értettem, miről énekelnek a fiúk. Azt hiszem azért, mert hallgatásuk egész egyszerűen túllendített öntudatlanul is érzett bezártságomon, s egyszerre abból a fojtó levegőjű helyhez kötöttségből kiemelt és egyenest világpolgárrá tett. Arról nem is beszélve, hogy John Lennon és társai maguk lettek az istenek, teljesen függetlenül attól, hogy mit is üzentek. A dalaik voltak a fontosak, pontosabban a dalaik hallgatása által létrejött életérzés, s még mielőtt felfogtam volna mondanivalójuk lényegét, már elfogadtam őket. Attól kezdve mindegy, mit mondtak, tetszett.
Akkor még nem nagyon voltam tudatában annak, hogy itt bizony nem csak valamiféle ártatlan szórakoztatásról lehet csak szó, hanem adott esetben kőkemény tartalmak közvetítéséről. Sőt, azt kell mondjam, ma a popzene az egyik olyan meghatározó médium, amelyik nem pusztán esztétikai élményt nyújthat, hanem a szövegeken és a ma már szinte önálló életet élő színpadi prezentáción és klipeken keresztül világnézeti tartalmakat tematizálhat. S ezen tartalmak közvetítésének éppen a sztárok a legalkalmasabb médiumai: még mielőtt fölfogod mit mond, már szereted. Nincs ellenállás, mert a zene mint forma megelőzi a tartalmat. A műfaji sajátosságokon túl a popzenét az teszi alkalmassá erre a médiumszerepre, hogy a politikai korrektség jegyében szabályozott társadalmi nyilvánosság kereteit könnyedén átlépheti. Ez a politikai korrektség jegyében engedélyezve van neki.
A mai zenei világ kétségtelenül egyik legbefolyásosabb alakja Madonna: nem nagyon lehet kitérni előle. Ha az ember csak úgy öntudatlanul jár-kel, ki van téve neki, mint annyi más sztárnak. Ha meg egy sztár, mint Madonna milliós rajongótáborral bír, akkor, még ha nem akarná is, pillanatok alatt a világ legbefolyásosabb tudat - és véleményformálói között találhatja magát, függetlenül attól, hogy „csak” szórakoztatásról van szó.
Madonna, úgy látszik, felvállalta ezt a szerepet. Idei világkörüli turnéjának előadásai túlmennek a pusztán előadóművészi szerepen. A hallgatókat megszólító szövegei masszív világnézeti tartalmakat hordoznak, dalainak színpadi megjelenítése már-már túlhangsúlyosan is telített vallási szimbolizmussal. Nem véletlen ellentmondásos fogadtatása. Madonna szórakoztatás címén ideologikus tartalmakat közvetít, nem egyszer konfrontatív és provokatív módon, mint például Szentpétervárott, ahol a hatályos orosz törvényekkel szemben kiállt a homoszexuálisok jogaiért, s most perlik. A hírek szerint a koncert alatt még egy keresztre is taposott lépett, amiről videó is készült, s ami része lesz a keresetnek, mint a The Telegraph hírt ad róla. Sajnos a videót nem értem el. Annyi azonban bizonyos, hogy Madonna nem először keveredik nyilvánosan elég ambivalens viszonyba a kereszttel. Valamely rejtélyes oknál fogva számára a kereszténység nem magánügy. Az a körülmény pedig, hogy szimbolizmusának kitüntetett célpontja a keresztény kulturkör, azt jelzi, hogy a kereszténység még számít. Van még remény, ugyebár.
Ennek a rövidke bejegyzésnek nem célja sorra venni Madonna múltbéli előadásait, vagy éppen most zajló világ körüli turnéjának vallási szimbolizmussal erőteljesen áthatott jeleneteit.
A kérdés már az, hogy vajon előadásainak elsődleges célja-e a dal, vagy a dal csak ürügy szimbolizmusba csomagolt ideologikus tartalmak konfrontatív továbbítására? Talán erre utalt Elton John Madonnát illető metsző kritikájában.
Amire ez a bejegyzés utalni kíván, pusztán csak annyi, hogy a látszólag ártatlan szórakoztatás leple mögött, adott esetben bizony - éppen nemzetközi jellege és szabadsága miatt - a popzene világméretű kulturális küzdelem és ideologikus harc eszközévé is válhat. Ennek a jelenségnek ma egyik első számú képviselője Madonna, a misszionárius. S hogy a szöveges üzeneteiben megfogalmazott posztmodern világkép ilyen képi megjelenítése a hagyományos identitások meghaladásáról alátámasztja-e szavainak hitelességét, abban már nem vagyok biztos. Kép
Hozzászólások