A szegénység, a társadalmi igazságtalanság ellenharcosa, a közvetlenség megtestesítője, és a bíborosok úgy érezték, az egyháznak jelenleg egy ilyen vezetőre van szüksége" – mondta lapunknak Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértő.
Bár Ferenc az egyház és a világ kapcsolatában egy nyitottabb, progresszívebb irányvonalat képvisel,vannak bizonyos kérdések, amelyekben kifejezetten konzervatív felfogású.
Az elmúlt hét kétségtelenül legnagyobb médiafigyelmet kiváltó világeseménye a pápaválasztás volt, amit az is mutat, hogy világnézeti beállítódástól függetlenül még azok az ismert hazai oldalak sem bírtak kitérni előle, amelyeknek amúgy a kereszténység már nem téma. E körülményből viszont jól látszik, hogy az egyébként leírt kereszténység a poszt-modern világértelmezés minden látszólagos nyugati dominanciája ellenére képes még túllépni ezen a szemléleti provincializmuson, s képes még áttörni a globálisnak kikiáltott nyugati beszűkültséget.
Mert az a körülmény, hogy az új pápa latin-amerikai, nem csak azt üzenheti, hogy a kereszténység nem csak a klasszikus Nyugat vallása, sőt egyre inkább nem az, hanem azt is, hogy ez a fordulat visszahathat a Nyugat és a kereszténység viszonyának értelmezésére is. Amely viszony, mint tudjuk, ideologikus kliséktől terhelt, ilyen viszonyszavakkal, mint kereszténység-hagyomány-múlt-nemzet-tekintélyelvűség-igazság-konzervatívizmus egyfelől, jövő-progresszió-szekularizáció-szabadság-demokrácia-globalizáció- balliberalizmus másfelől. Identitásklisék ezek, előítéletektől terhelt ideologikumok soha nem bizonyított egymás mellé rendelése, melyben jól tükröződik a mai Nyugat provincializmusa egy valóságos globalitáshoz képest.
Erre jön Jorge Mario Bergoglio egyenest latin-amerikából, s szinte tapintható a zavar: valahogy nem lehet összerakni a szokásos szemléleti kliséket. Az új pápa szegénypárti, de nem holmi ártatlan egyéni széplelkűség jegyében, hanem – nem megtagadva latin-amerikai voltát - , ilyeneket mond: „we live in the most unequal part of the world, which has grown the most, yet reduced misery the least" (…) "the unjust distribution of goods persists, creating a situation of social sin that cries out to Heaven and limits the possibilities of a fuller life for so many of our brothers".
(A világ legigazságtalanabb részén élünk, amely /igazságtalanság/ a legjobban növekedett, s a nyomorúságot a legkevésbé csökkentette (…)a javak igazságtalan elosztása továbbra is folytatódik, létrehozva a társadalmi bűn valóságát, amely az égre kiált és sok testvérünk számára korlátozza a teljesebb élet lehetőségeit.)
Ez már-már gyanúsan a status-quo megkérdőjelezése, szemléletében szinte radikálisan baloldali, noha nyilván nem azonosítható a latin-amerikában ismert felszabadítás-teológiákkal. Ehhez képest a mi baloldaliaink szövegei csak félszeg arcpirulós kezdemények, de soha nem jutnak el a rendszerkritikáig. (Egyébként a "társadalmi bűn" használata óhatatlanul is emlékezetbe idézi II. János Pál ismert enciklikáját: Sollicitudo Rei Socialis, V/36.:A bűn struktúrái.) Ferenc pápa megjelenése újólag összedönti a mai nyugati szemléleti provincializmusnak azt a kliséjét, hogy a kereszténység szükségszerűen szép lelkek magánügye, vagy legfeljebb a status quo moralizáló ideológiája, ideologikus instrumentum, amely képtelen a rendszerkritikus gondolkodásra. A szegénység központi témává emelésének nagyon mély elvi következményei is lehetnek a kereszténység társadalmi jelenlétének az értelmezésére nézve.
De hogy a zavar tovább fokozódjék, kiderül, hogy az új pápa konzervatív. Lehet-e egy baloldali (nyilván nem a szó pártpolitikai értelmében) konzervatív? Ez ugyebár a mi nyugati tipológiánk fényében, Marx és a Frankfurti Iskola örökségeként, már-már eléri az elgondolhatatlanság határát. Mert a nyugati klisé úgy szól, hogy a jövő csak a hagyomány felszámolása árán valósítható meg, következésképp konzervativizmus és baloldaliság eleve kizárja egymást. Ami konzervatív, az a múlt. Naná. Ami meg baloldali vagy liberális, az a jövő. S itt van az új pápa az ideologikumok olyan mixével, amely szétfeszíti az itthon megszokott unalmas szemléleti sablonok kereteit, s egyúttal rámutat a Nyugat világnézeti provincializmusára és fantáziatlanságára.
Nekem ez tetszik. Isten éltesse Ferenc pápát!
Hozzászólások