Menni vagy maradni?

Kedves Köntös László!
Az írás remek, biztosan mások is megállapítják majd. De nekem másért tetszik. Kérem újfent, nehogy személyes sértésnek vegye, nekem azért tetszik az írása, mert nagyon szemléletesen mutatja be a "nemzetikeresztény" oldal zsákutcás gondolkodását. A bajt érzékelik, de nem képesek megérteni a okát, így a megoldást sem megtalálni. Az ige szerint ilyenkor vissza kell menni arra a pontra ahol a fejsze a vízbe esett és az ott elkövetett úttévesztést korrigálni. A "nemzeti" oldal gondolkodói nem mennek vissza, ha visszamennek, nem akarják elismerni, igen, ez és ez volt bajok oka, ha szembesítik vele, akkor mereven elutasít, tagad, magyaráz, szinez és folytatja a lúzer politikát. A nemzetet lúzer helyzetbe vezető politikát.
A labirintus, amin keresztül kellene menni, de ahol zsákutcába jutottunk, van egy pont(vagy több), ahol "nemzeti" politikai elitünk mindig gondolkodás nélkül befordul a zsákutcába.

A provinciális életérzést nem a nép nagysága, hanem a teljesítmény hiánya okozza azt pedig az elitünk minősége. Persze ez nem mai dolog, hanem majd 200 éve kezdődött. Egy svájci egy svéd, egy finn, egy észt nem érzi magát provinciának, pedig ezek is kis népek. Nem okoz neki frusztrációt, hogy neki kell megtanulni angolul és nem a világnak svédül, vagy finnül.
Nos bátor dolog kiküldeni fiainkat és azt gondolni, hogy majd hazajönnek kialakítani a helyes identitásunkat. Kimennek és azt látják, hogy a helyzet Magyarország számára ezzel az elittel még reménytelenebb mint ahogy indulás előtt itthon látta.
Az elmúlt nyolcév(előtte is) is borzasztó volt, de volt egy remény, hogy a másik oldal csak nem lesz akkora hitvány, hogy a képharmad birtokában sem indítja el az országot egy járható úton. A NER a reményt vette el az emberektől, ezért a menekülési vágy. Majd jön pár derék vallásos kommentelő és erre azt mondja, hogy nem a politikában hanem Istenben kell bízni. Igaz. Én is nagyon elkeseredett, talán még depressziós is lennék, ha nem Istenben bíznék. De, a helyzet az, hogy a magyar lakosság 90% lényegében istentelen, úgyhogy nem tud Istenben bízni, az ő reménységüket pedig elvette a "nemzeti" oldal, a NER. Lényegében skizofrén állapotban van. Az államtól, az intézményektől, a politikusoktól várja a helyzetének javulását, miközben nem bízik azokban sem. Viszont ki megy és azt tapasztalja, hogy az idegen környezetben jobban meg van becsülve mint itthon. Nem a kapcsolatától, protekciótól, mutyitól, korrupciótól függ a sorsa, hanem a teljesítményétől. Ha vállakozni akar akkor nem akadályokkal és sok élősködő hatósággal és bürokratával találja magát szemben, hanem akadályoktól lesöpört úttal. És nem érti, hogy miért is volt ellensége a haza, az állam, a "nemzeti" bürokrácia? És nem érti, hogy nemzetellenes "nemzeti" kormány mire alapozza azt a gondolatát, hogy jól csinál valamit?
Református identitás felépítést várni, annak módját külföldön megtanulni meg egyenesen tévedés. A keresztény identitás kialakításához nem kell külföldre menni, csak komolyan kell venni a saját jelszavunkat: SDG. Sőt állítom, hogy a SDG komolyan vétele esetén nem fordulnánk be újra és újra a zsákutcába.

Kis adalék az okok kutakodásához:
http://anonymus-hu.blog.hu/2013/06/04/osszezavarodott_magyarok?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare

Kedves László! Nagyon tetszik az írása, szívemből beszélt. Annak idején én magam is "elvágyódtam", de aztán kis idő után hazavágyódtam ;-) Sokáig nekem is természetes volt, hogy mint udvarias magyar, mindig én alkalmazkodom a nem magyarokhoz, nem csak nyelvileg, hanem szokásaikat, érzékenységüket is tiszteletben tartva. 2000-ben hallottam először azt, hogy a magyar is lehet értékes, sőt, semmivel sem alábbvalóbb vagy bűnösebb más nemzetnél. Persze ha mindig csak a negatívumokat emelték ki a történelem oktatás során, s nem tették mellé a pozitívumokat is, akkor könnyen lehet egy népnek örökös bűntudata.
2002-ben pedig nagy rácsodálkozásom volt a Millenáris parkban az "Álmok álmodói - Világraszóló magyarok" című kiállításra is.
A magam környezetében úgy látom, mi magyarok egy kicsit a "Szomszéd fűje mindig zöldebb"-szindrómában szenvedünk, s közben nem vesszük észre a gyémántmezőket a lábunk alatt.
Úgy vagyunk megalkotva, hogy leginkább azt vesszük észre, amire felhívják a figyelmünket. Úgyhogy a reflektort nem csak a magyar negatívumokra kell irányítani (ezt megteszik helyettünk bőven ;-) hanem meg kell mutatni azt a sok értéket, amivel egy magyar fiatal itthon találkozhat.

Kedves Köntös László!
Abban egyetértünk, hogy én is a nemzethet tartozónak tartom a baloldalt, akkor is ha nagyon távol áll tőlem a gondolkodásuk, nem csak a "nemzeti" oldalt.

Lehet, úgy tűnik itt, hogy nekem mindenről a politika jut eszembe, de pusztán arról van szó, hogy a politikai terep egy indikátor. Nyilvánvalóan és tisztán jelzi, hogy nagy baj van főként a történelmi egyházakkal, benne a reformátussal. A teológiai vitákat jól el lehet maszatolni, de politika romlott gyümölcsei bibliailag azonnal jelzik, hogy baj van a fával.
Valójában én mindig az egyházról beszélek, azt kritizálom. A népnemzetikeresztény politika nem új találmány, de annak szerves részét képezik az egyházak, az egyházpolitika. Ennek a nemzetrontó lúzerré tevő politikának a szekértolója többek között a MRE.
És ha valakinek, akkor az egyházanak kellene hogy legyen látása és már a rohadt gyümölcsök megjelenése előtt világítani és hinteni a sót a világba a megromlás ellen, ehelyett hátszel fúj neki. Azért, mert nincs látás, nincs olaj a lámpásokban, vak vezet világtalant, még a hitetlen világiaknak is több látásuk van, jobban felismerik a valóságot (pl Miskolci József barátunk áltak nemrég berakott link), az egyházak meg nem látnak, sőt segédkeznek. Pl református lelkész miniszter hajtja végre az amúgy is vérszegény oktatásunk totál leépítését.
És lehet csodálkozni rajta, meg kérdezni, hogy miért nincs hitele az egyházaknak, miért hiányzik az erő, a kenet, miért a zsugorodás a növekedés helyett?
Sokszor írnak önök is egyházi problémákról, szakállas problémákról a megoldás teljes hiányával, tanácstalanul. Ebbe az állóvízbe szoktam beledobni egy-egy kavicsot figyelemfelhívásként, hogy a sok problémának van egy gyökere, ott kellene elérni változást, és akkor a sok tárgyalt probléma egyszeribenmegodódna.
Szóval, kedves Köntös László nagyon is az egyházról beszélek, akkor is ha politika véleményt, vagy tényt adok itt elő. :-)
Én is szeretettel
Bellus László

Kedves Köntös László!
Gratulálok a helyzetelemzéséhez, bár kiegészíteném azzal, hogy a sikertelen emberek mindenkiben keresik a sikertelenség okát csak magukban nem. Én büszke vagyok fiataljainkra, akik a nemzetközi diákolimpiákon helytállva dicsőséget szereznek a hazának, külföldi egyetemi ösztöndíjakat szereznek és büszkék arra, hogy ezt magyarként érték el. Aki meg panaszkodik, hogy csak az anyanyelve köti ide, az nem is távozott, mert lélekben soha nem volt itt ! A gyűlölködő vitába nem fogok beszállni. Tisztelettel üdvözlöm Önt: AP.

Tisztelt Mindenki!
Van nekem 1 lányom, most pont Angliában - ahová visszatért 2 hónapra (pénzt keresni). Ugyanis Nagykőrösre jelentkezett, diakónus szakra, és így a diakóniai évét kint tölthette egy angliai intézményben, amit megszeretett - és őt is ott. De idehaza, mivel diakóniából érettségizett, ez a pontszáma elszállt, és így csak fizetősnek jutott be, ezért örült annak, hogy az idén megkeresheti a tandíjra valót. Ő mondja: sok okból jó kint - de csak egy időre, és ha oda cövekelnének, akkor se tudnék ott letelepedni! S bár igaz, hogy ott olyan körülmények között dolgozhat, amiről idehaza sokáig még álmodni sem fogunk, de ő magyar embereknek akar segíteni...
- Ez is egy mai fiatal álláspontja.
------------------------
Kedves Péter, én azt hiszem, fenntartva a tévedés lehetőségét, hogy egy vita igazából nem attól gyűlölködő, ha a két fél között feszültség szikrázik, hanem sokkal inkább akkor, ha a vita "közönségében" van jelen a gyűlölet, és bele is olvassa. Nem Önre értem, de szerintem érdemes rajta elgondolkodnunk.
--------------------------
Kedves Bellus László!
Mielőtt lerántjuk a leplet, és visszahúzzuk vizesen - gondoljuk végig: én vagyok-e egyedül Jézus(-i), és aki nem ért egyet velem, az mind farizeus-é?
Jézus munkáját nem olyannak ismerem, hogy a mi ítéleteink vagy előítéleteink irányítanák Őt, kit áldjon meg és miben (és kit ne). Ő még az éhes kutya nyüszítését is meghallotta messziről - és elment oda, ahol a szíroföniciai asszony élt, hogy elvigye azt a morzsát, ami Isten ott élő gyermekeinek asztaláról (valamiért) nem akart aláhullani.
Ha Benne hiszünk, és Neki hiszünk - akkor nem is kell annyira félteni az Ő egyházát, és nem is kell annyira félni a "mi egyházunktól"... mert az "átfedés" létrehozása az Ő dolga. És ismétlem, Ő képes az éhes kutyának is utána menni! :)
---
Ez is benne van a Zsuzsa írásához tett hozzászólásomban. De most hadd ne magamat reklámozzam - mert nem ér az annyit - hanem az övét. Remélem, hogy nem csak én olvastam az "Irreális földeken"-t, mert é r d e m e s.
Sokkal jobb, mint akármilyen gyűlölködő, vagy meddő vita!
-----------
A féltudású magyar elithez nem tudtam linket adni, most pótolom:
http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/

És sajnálom, hogy ez alól nem kivétel a református magyar elit sem. (Nem csoda, bár marginálisan, de benne vagyok, s ezzel sokat rontok a statisztikáján!)
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy igehirdetői karizmákkal megáldott fiatalember. Ifjú barátai felismerték - nem csoda, hiszen félreismerhetetlen volt - és elkezdték biztatni: Olyan vagy, mint egy mesterlövész, szíven tudod találni a hallgatóidat. Engedd meg, hogy mi adogassuk neked a töltényeket.
De felismerték ezt annak a kornak a MKP által kinevezett egyház(félre)vezetői is, és megkörnyékezték: Ilyen szép tehetséget kár elpazarolni vidéken, ahol csak kevesen hallanak. Adunk neked jobb állást - csak lőj a mi töltényeinkkel!
És a mesterlövész belement, hogy ne árokpartról lövöldözzék, hanem lövésztoronyból.
A barátok lemaradtak. Meg a páncéltörő töltények is. Most már csak gumigolyót kapott, azzal lőtte ki hallgatói szemét, s lettek belőlük is sokminden iránt elvakult "hívek".
Itt a vége, fuss el - de HOVA?"

Kedves Laci!
Kösz a beidézésemet. én valóban Amerikában is élve lhettem európaivá, s Európában körülnézve lettem tudatosabban magyarrá. s az, hogy magyar református, az meg már a személyiségem magja lehet. istennek hála! A feszkók között is... Üdv. Bálint

Kedves Bálint! Nagyon köszönöm. Attól tartok azonban, az Olvasó nem nagyon tudja, mire reagálsz. Nos, ide másolom: "A michigani Allen Parkban éltünk akkor családommal, s Korsós Bálint, akkor a pápai gimnázium tanára, vagy talán már igazgatója meglátogatott bennünket Ann Arborból, ahol ösztöndíjasként néhány hónapot töltött. Örömmel újságolta, hogy nemsokára megy haza. Mire én megkérdeztem tőle, hogy mi hiányzik? Mire azt válaszolta a tőle megszokott szellemességgel, hogy hiányzik a feszültség…" - Menni vagy maradni? - reposzt