Ami a magyarországi református felekezet adósságállományának felduzzadását illeti, azt korántsem hitéleti vagy karitatív feladatainak ellátása indokolta. Sokkal inkább az 2009. május 22-én Debrecenben létrejött Magyar Református Egyház kiépítésével járó költségek.
A fenti cikk elmagyarázza a Tisztelt Olvasónak, hogy a Magyarországi Református Egyházat mi indította arra, hogy kölcsönt vegyen fel. A magyarázat olyannyira nélkülöz mindenféle valóságalapot, hogy nehéz komolyan venni. A cikk írója, Huszár Ágnes, tényszerűen téved: a Magyarországi Református Egyház nem azért vette fel a hitelt, hogy abból finanszírozza a Kárpát-medencei magyar református egyházakat tömörítő Magyar Református Egyházat. Viszont amiért mégis figyelmet érdemel az írás, az a kölcsönfelvétel magyarázatának ideologikus jellege.
Huszár Ágnes ugyanis ezt írja a Magyar Református Egyházról, amelynek kiépítése miatt kellett állítólag a hitelt felvenni:” Ez a szervezet magába foglalta a Magyarországi Református Egyházat, valamint a határon túli egyházkerületeket is. Az MRE alkotmánya hivatkozik Trianonra, mondván, az addig egységes református egyház kerületei akkor kerültek több utódállam területére, majd közli, hogy az európai egység keretében >az egykor erőszakkal szétszakított Magyar Református Egyház szervezeti egysége fokozatosan ismét helyreállítható<. Ezzel létrejött a nemzeti elv szerint szerveződő protestáns egyházak körében merőben szokatlan, országhatárokon átnyúló, magát etnikai, illetve nyelvi alapon meghatározó egység.”
Értjük mi ezt a kódolt beszédet, hogyne értenénk: a Magyar Református Egyház valójában nem más, mint a magyar református nacionalizmus keretintézménye. Így kerül egybe kölcsön, magyar reformátusság, Trianon, etnikai alap. Az üzenet egyértelmű: itt vannak ezek a nacionalista magyar reformátusok, akik nem is olyan titkoltan még Trianont is revízió alá veszik a Magyar Református Egyház nevű fedőszervvel, s közben nem átallják ennek költségeit a „magyarországi közösségre” hárítani. S jön a cikk végén a költői kérdés: ” Felvethető persze az a kérdés is, hogy az egész magyarországi közösség csakugyan kívánja-e viselni az így létrejött adósság törlesztésének terheit.”
A cikk írója, ahelyett, hogy utána járna a tényeknek (ami egyébként nem igényelne különösebb tényfeltáró újságírói erőfeszítést), felállít egy teóriát. Sajnos, ismert teóriát, amely alkalmas arra, hogy tájékozatlan olvasókat a magyar reformátusság ellen hergeljen. Mint minden ideologikus alapozású teória, amely közösségekről általános ítéletet mond, tele van előítélettel, érzelmi egyoldalúsággal, s úgy működik, mint valamiféle általános magyarázó elv, miközben a valósághoz semmi köze. Így lehet aztán különböző közösségekről szimplifikáló ideológiákat gyártani, legyen szó cigányokról, zsidókról, keresztyénekről, muszlimokról vagy bárkikről. Íme, Huszár Ágnes is „megtalálta” a Magyarországi Református Egyház által felvett kölcsön magyarázatát, amely magyarázat mögött teljesen egyértelmű az érzelmi elfogultság, s az abból konstruált ideologikus építmény. Így lesz a hitelfelvétel a magyar reformátusokról alkotott előítélet újabb bizonyítéka.
Huszár Ágnes helyében én újra elolvasnám az írást megjelentető Galamus-csoport számomra egyébként imponáló filozófiáját:” Honlapunk a józan, a tényeket felkutató és figyelembe vevő, alapos, körültekintő, végiggondolt, minden esetben érvekkel alátámasztott, mérsékelt hangvételű – de nem okvetlenül szenvedélymentes – reflexióknak, elemzéseknek és tényközléseknek akar nyilvánosságot biztosítani.Célunk, hogy lehetőségeinkhez képest kiigazítsuk a nyilvánosságban elhangzó hamis tényközléseket, csúsztatásokat, politikai vagy önérdek vezérelte manipulációkat, szakmai elégtelenségeket; ha erre nincs mód, akkor másfajta, valóságközelibb logikák felvázolásával legalább kételyt támasszunk a hamis, megtévesztő ideológiai konstrukciókkal szemben. Mi tehát azoknak a magyar állampolgárnak akarunk megbízható tájékozódási, hivatkozási pontot és érveket kínálni, akik nem érik be a különféle színezetű politikai véleményvezérek, a semmitmondó >elemzések< és médiasugalmazások napi jelmondataival, hanem igénylik a továbbgondolkozást.”
Ha Huszár Ágnes a fenti sorok szerint járt volna el, egészen biztosan más magyarázatot talál a kölcsönfelvételre. A hitelt ugyanis a Magyarországi Református Egyház egyházkerületei és Szeretetszolgálati Irodája vették fel intézményfejlesztésekre, a Magyarországi Református Egyház alkotmánya szerinti illetékes döntéshozó testületek jóváhagyásával. Ez ilyen egyszerű. Nincs itt semmiféle „titok”, amelynek a megfejtéséhez efféle teóriák gyártására lenne szükség. Így viszont a cikk írója olyan „megtévesztő ideológiai konstrukció” csapdájába esett, amelyek ellen állítólag a Galamus-csoport küzd.
Nos, ami a kölcsönfelvételen túl a tényeket illeti: A Magyar Református Egyház nem valamiféle íróasztal mellett kitalált „etnikai alapú”, expanzionista szerveződés. Nem jött itt létre semmi új, hanem végre kifejeződést nyert a magyar reformátusok történelmi közössége. Nem irányul ez senki ellen, nem szünteti meg a határon túli magyar református egyházak jogi függetlenségét, nemzetállami kereteit, nem született itt semmiféle olyan új, határokon átívelő hierarchikus egyházi jogi személyiség, amely valamiféle újonnan kreált, központosított végrehajtó hatalom révén megnyitná az utat bármiféle nacionalista revanspolitika számára.
Ugyanakkor igenis kimondja és elismeri a Kárpát-medencei magyar reformátusság mindig is meglévő szellemi-lelki egységét.
S hogy ez mennyire nem fikció: ma, Virágvasárnap, vagy akármikor, el kell menni, mondjuk a kassai, vagy a kolozsvári, vagy akármelyik határon túli magyar református templomba. S a látogató át fogja élni, hogy ugyanannak a közösségnek a tanújává vált. Vajon tehetnek-e a magyar reformátusok arról, hogy mondjuk Szenci Molnár Albert a mai országhatárokon kívül született? Ha van valami, ami a magyar reformátusság elmúlt időszakából minden túlzás nélkül komoly történelmi teljesítményként értékelhető, akkor az éppen a Magyar Református Egyház létrehozása volt.
S nem azért jöhetett létre 2009-ben (!), mert volt rá kölcsön 2003-ban(!), s nem azért működik, mert úgymond van miből finanszírozni. A magyar reformátusok közössége csak azért ölthetett látható formát, mert minden külső adottságtól függetlenül, vagy annak ellenére, évszázadok óta, már eleve létezett. Éppenséggel az ilyen minden történeti vonatkozástól mentesített ideologikus előítélet alkalmas arra, hogy a Magyar Református Egyházról hamis képet konstruáljon.
Hozzászólások