Hiába keresnénk a cigánypecsenyét és a fűszeres cigányszószt a hannoveri menzákon, ilyen név már nem szerepel a helyi étlapokon, írja a Tagesspiegel. A helyiek szerint ugyanis egy jó szelet fokhagymás-szalonnás hús vagy a csípős-paradicsomos mártás ezen a néven maga a rasszizmus. A hannoveri szinti és roma közösségek képviselője szerint ideje lesöpörni az asztalról az ilyen megkülönböztető fogalmakat, Samantha Rose ezért a négercsókot is átnevezné.
Szóval, aki ezután a cigánypecsenyét cigánypecsenyének merészeli hívni, az számoljon azzal, hogy minimum a rasszizmus gyanújába keveredik. Márpedig, jobb ma anyagyilkosnak lenni, semmint rasszistának. Ezek után nem tudom, ha legközelebb elmegyek egy étterembe, hogyan is rendeljek cigánypecsenyét? De végül is, nem olyan nehéz dolog ez. Ha azt mondom, „kérek egy cigánypecsenyét”, rasszista vagyok. Ha meg azt mondom, „kérem ezt az izét”, rábökve az étlapra, akkor nem vagyok rasszista. Nem is tudtam, hogy ilyen könnyű nem rasszistának lenni. Hiszen csak szóhasználat kérdése az egész. Megmenekültem.
A PC-vel (political correctness – politikai korrektség) az a baj, hogy egy teljességgel felszínes és hamis előfeltételezésen nyugszik. Az a feltételezése, hogy a mindenkori társadalmi valóságról alkotott nézetek összességét egy szótárral át lehet írni. Tehát, ha vannak szavak, amelyekhez negatív asszociációk kötődnek, bántanak egyes faji, etnikai, vallási, nemi, valamint betegség - csoportokat, akkor ezeket a szavakat automatikusan ki kell iktatni a közbeszédből, s ezzel megoldódik a probléma. Ha tehát a „cigány” szónak van negatív töltete, s valóban lehet, akkor ki kell iktatni, s ez egy csapásra megváltoztatja a cigányokról alkotott rasszista nézetek. Ez azért így eléggé felszínes. Az igaz ugyan, hogy a valóságról alkotott nézetek szavakban fejeződnek ki, de az már nem igaz, hogy szavak manipulatív megváltoztatásával magát a valóságot is át lehet írni. Ez az erőltetett PC szótár tökéletesen alkalmas arra, hogy létrehozzon egy kettős nyelvet, s ez által a képmutatást társadalmi szintűvé tegye. A PC-vel az a gond, hogy egy adott probléma valóságos kezelését tüneti kezeléssel akarja megoldani, s ezzel nemhogy segít, hanem még árthat is. Kontraproduktív lehet.
Itt van a cigánypecsenye ügye. A célkitűzés jó : küzdelem a rasszizmus ellen. De figyeljük meg a logikát: 1., a „cigány” szó rossz szó, mert rasszizmust fejezhet ki; 2., következtetésképp, aki a „cigány” szót használja, bármilyen kontextusban is, az rasszista; 3., miután a rasszizmus ellen küzdeni kell, be kell tiltani a „cigány” szó használatát. Ez a logika nyilvánvalóan téves. Egyáltalán nem biztos, hogy aki a „cigány” szót használja, rasszista. Másrészt, aki pedig rasszista, azon úgy sem segít, ha a „cigány” szót kiveszi a szótárából. Arról nem is beszélve, hogy az élő beszédben a szavaknak a beszélő által üzenni akart belső tartalmát hangsúllyal fejezzük ki. A magyarban, ha megnyomjuk az egyes identitáscsoportokat illető szavak első szótagját, negatív tartalmat fejezhetünk ki, legyez az a szó egyébként a kurrens PC szótár legitim része. Próbáljuk ki: „ő egy roma; zsidó; keresztyén; homoszexuális”.
Már meg ne haragudjanak a hívei, a PC-nek ez az öngerjesztő logikája egészen komikus tud lenni, hiszen ha már a cigánypecsenye is rasszizmusról árulkodik, akkor nincs megállás. Ha ugyanis a „cigánypecsenye” szó használata rasszista, akkor ez nem más, mint a rasszizmus kiterjesztése egy egyébként valóban létező, de mégis csak körülhatárolt jelenségből az általánosba. Hiába, no, először meg kell kreálni az ellenséget, hogy aztán küzdeni lehessen ellene. Olyan ez, mint amikor a forradalom felfalja önmagát, vagy mint amikor Rákosiék az osztályellenséget kutatták. Mindig megtalálták. Ha a PC szélsőségesei így folytatják, „rasszista” mindig is lesz, garantáltan, s lesz militáns küldetés is, ugyebár. A folyamat befejezhetetlen. Soha nem tud létrejönni a „PC-tiszta” beszéd, hiszen a fokmérője mindig attól függ, hogy a PC szótár egyébként ellenőrizhetetlen szerkesztői egy-egy szóhoz milyen asszociatív tartalmakat kötnek. Először volt a „néger”, aztán lett a „fekete”, most meg van az „afro-amerikai”. És így tovább. Egyáltalán nem biztos, hogy mondjuk a „roma” szó holnap még belefér egy PC-szótárba. E formális logika mentén egészen abszurd ötletek is születhetnek. Egyes feministák például rádöbbentek arra, hogy a Mi Atyánk kirekesztő, s bizony innen ki vannak zárva a nők. Nosza, megszületett az új változat: „Mi Atyánk és mi Anyánk”. De legnagyobb sajnálatomra, azt kell mondjam, ez is előítéletes, hiszen ez azt feltételezi, hogy a hímnemű isten-képzetnek szükségszerűen ki kell egészülnie egy női vonatkozással. Ugyan már, miért? Ez még csak a hagyományos nemi szerepek antropomorfizmusa. De hát, mint tudjuk, ezen már rég túl vagyunk, hiszen a nemek megszűntek, s jobb lenne talán elgondolkodni azon, hogy a Mi Atyánk ilyen bődületesen forradalmi átalakítása valójában nagyon is régies, földhözragadt, sőt kirekesztő. Nincs megállás.
A viccet félretéve, ez a kérdés könnyebbik része. Szerintem. Az igazán problematikus a PC-vel, hogy a megbélyegzés, a démonizálás, a társadalmi feszültség növelésének, sőt kreálásának félelmetes eszköze lehet. Mert ha úgy is lehetek rasszista, hogy a „cigánypecsenye” szót használom, miközben nem vagyok rasszista, akkor ez már egyenes ijesztő, sőt megfélemlítő. Mert hiába tiltakozom, akkor is rasszista vagyok. Akkor ki is itt a kirekesztő? Ez a PC formális logikájából következik, no meg a PC mögötti értékvilág hirdetőinek nem egyszer ortodox, sőt kifejezetten agresszív természetéből is. Miután szeretném elkerülni a vádat, és semmi kedvem sincs valamiféle kabátlopási ügybe keveredni, nem lesz más választásom, én is kitörlöm a nyilvános szótáramból ezt a szót. Megtanulom, hogy bizonyos szavakat nyilvánosan nem használok, mert különben könnyen az leszek, aki nem vagyok, s nem is akarok lenni.
Ezzel valóságosan megoldódott-e valami? Semmi sem. Ha a cigánypecsenyét átnevezzük, ezzel megoldódik-e a rasszizmus problémája? Nem oldódik meg. A PC-nek ez a túlhajtott, szélsőséges igyekezete még azokat is közömbössé teheti, akik amúgy érzékenyek lennének a problematikára: könnyen létrejöhet az elfojtás kultúrája, a hallgatás kultúrája, a közöny kultúrája, sőt a félelem kultúrája. A liberális demokrácia, a szólásszabadság, valamint a PC által hirdetett egalitarizmus nagy dicsőségére. Sőt, tovább megyek: a PC-nek ez a szélsősége könnyen kitermelheti önmaga szélsőséges ellenzékét. De azt már feltételezni sem merem, hogy ez a valódi célja.
Hozzászólások