Végső búcsút vettek a másfél héttel ezelőtt meggyilkolt felsőmocsoládi kisfiútól szombat délután a kaposvári Keleti temetőben. A temetésén nagyjából két és fél ezren jelentek meg. A felravatalozott fehér koporsón ez állt: "Szita Bence, élt 11 évet. Álmodj szépeket!".

Ezrek búcsúztatták Szita Bencét - Origo

Between 600,000 and 800,000 men, women and children are trafficked across international borders annually...Roughly 50 percent of trafficking victims are children (Évente 600.000-800.000 közötti azoknak a férfiaknak, nőknek és gyermekeknek a száma, akiket emberkereskedők átvisznek a nemzetközi határokon...az emberkereskedők áldozatainak fele gyermek)

10 Facts About Human Trafficking (Tíz tény az emberkereskedelemről) -listosaur.com

Bár a felhasználók többségét egyáltalán nem érdekli, hogyan készült a frissen megvásárolt csodakütyü, az biztos, hogy egyik cég megítélésének sem tenne jót, ha kiderülne, hogy üzemeikben gyerekek, vagy rabszolgasorban tengődő munkások forrasztják helyükre a megfelelő alkatrészeket a gyártósorok mellett gubbasztva. 

Nincsen laptop vér nélkül - Origo


Eltemették szegény Szita Bencét. A történet megrázta az egész magyar közvéleményt. Hál’ Istennek, csak nagy ritkán lehetünk ilyen közvetlen tanúi az emberi brutalitás ilyen hihetetlen megnyilvánulásainak. A tizenegy éves kisfiú életének ilyen értelmetlen vége okkal idézett elő részvétet és gyászt nagyon sokakban. Mégis, azt hiszem, ami ilyen széleskörű részvétet és felháborodást tudott kiváltani az az, hogy a szemeink előtt ismét és újra elkerülhetetlenül érzékelhetővé és szinte tapinthatóvá vált az emberi életben egyébként folytonosan megvalósuló igazságtalanság. Egy ártatlan gyermek ártatlan életének ilyen brutális kioltása ugyanis elkerülhetetlenül szembesít bennünket az igazságosság kérdésével. Miféle világ az, ahol ilyen megeshet? Miért történhetett ez meg? Hol van itt az igazság? Be kell látnunk, hogy az élet végül is nem egy Bruce Willis film, amely bármennyire bugyuta is, de legalább azt az illuzórikus lélektani elégtételt megadja, hogy a rossz elbukik és bűnhődik, a jó pedig győz.

S ez a jelenség, mármint a rossz ilyen hihetetlen és sokkoló megnyilvánulása és az igazságosság hiánya nem csak arra mutat rá, hogy az emberben igenis él valamiféle olthatatlan és kitörölhetetlen eszmény a jóról és az igazságosságról, és egy kitörölhetetlen igény a jóra és az igazságosságra.( Ennek a jele egyébként a halálbüntetés körüli újra lángra lobbant vita is.) A jelenség arra is rámutat, hogy az emberben igenis létezik valamiféle veleszületett, olthatatlan és ösztönszerű igény egy közelebbről gyakran meg sem fogalmazott közbeavatkozó hatalomra, ami/aki rendet tesz, ami/aki nem engedi, hogy az igazságtalanságnak, a méltánytalanságnak, a minden erkölcsi mércét sárba tipró gátlástalanságnak, az emberi aljasságnak, egy szóval a rossznak az ilyen nyilvánvaló esetei megvalósuljanak. De megvalósulnak, s nem szakad le az ég. Bruce Willisre is hiába várunk.

Szóval, hol is van ilyenkor Isten? A mindenható. Miért nem avatkozik közbe? Miért engedi ezt? Miért van olyan távol? Ha egyáltalán létezik. Mert ha nem létezik, akkor könnyű a válasz. De ha valóban létezik, ráadásul olyan is, amilyennek Ő kijelentette magát a zsidó - keresztyén bizonyságtételben, akkor itt megáll a tudomány. Ilyen az az Isten, aki szereti a világot? A féltőn szerető Úr? Aki szeret minden egyes embert? Bűnözőknek hosszú életet ad, ártatlan gyermekeket kivégeztet?

Arról nem is beszélve, hogy szegény Szita Bence esete csak azért hoz elő belőlünk ilyen kérdéseket mert a közelünkben történt. Személyes közünk van hozzá, az életünk része. Ami vele történt, velünk történt. De történjenek bár ilyen égbekiáltó aljasságok a világ tőlünk távoli részein, attól még felhőtlen örömmel kanalazzuk húslevesünket.Tessék csak beütni a keresőbe kedves Olvasó, mondjuk ezeket a szavakat: „emberkereskedelem”, vagy „trafficking in man”, vagy „modern rabszolgaság”, vagy „modern slavery”, s a végtelenségig lehetne sorolni. Aztán mondjuk rögtön kiderülne ugyanaz világméretekben, ami most szegény Szita Bencével történt. Ártatlan életek megsemmisítése, az emberi méltóság semmibe vétele, az emberi állatiasság tobzódása, a rossz diadalmenete, az igazságosság hiánya. Például az, hogy az Amerikai Külügyminisztérium becsült adatai szerint ma  huszonhét millió (!) rabszolga „dolgozik” a világban, köztük milliószámra gyermek rabszolgák, akiket néhány, egyes adatok szerint már 90 Dollárért meg lehet venni.

Aztán nem is beszélve az ezeket működtető üzleti rendszerekről. Hiszen, ha igény van gyermek rabszolgákra (mondják, nagy a kereslet), akkor ennek nyilván van felépített piaca. S valóban, ahogy beütöttem a keresőbe a fenti szavakat, rögtön kidobta a gép az Origo-nak ezt a cikkét (ld.fent). S nem roggyant meg az ég, nem állt meg a Nap, minden ment tovább, mintha mi sem történt volna. Abba már bele sem merek gondolni, hogy talán világ egy távoli táján vergődő szitabence szerencsétlen életének az ára, hogy én itt a laptopomon, kávét szürcsölgetve az igazságosságról moralizálok, miközben az egész rendszerhez én magam is öntudatlanul hozzájárulok...Hol itt az igazság? Miféle világ ez? És főleg: hol van a nagyhatalmú Isten, a világ állítólagos ura?

Nos, amikor eddig eljutunk az egyébként ilyen tragédiák kapcsán óhatatlanul is elinduló gondolatmenetben, érdemes egy szempontra talán nagyobb hangsúlyt tenni.

Isten nem diktátor. Nem önkényúr. Ő az embernek szabadságot adott. Különös módon, miközben a szabadságot egyik legfőbb értéknek gondoljuk, és az is, ha ilyen égbekiáltó igazságtalanságok történnek, mint szegény Szita Bencével, ha a rossz ilyen letaglózó brutalitással megmutatja önmagát, akkor mindenki hatalomért kiált, s Istenre mutogat.( Az ördögnek az a legnagyobb trükkje, hogy elhiteti önmagáról, hogy nem is létezik. Lehet az ilyen "mítoszon" vihorászni. Aztán ilyenkor kiderül, hogy mégis csak létezik.)

Miközben a valódi kérdés nem az, hogy hol van Isten mint feltételezett diktátor, hanem az, hogy mit is tudunk kezdeni, mi emberek, a szabadságunkkal. Mert ne legyenek kétségeink: a Szita Bencét brutálisan megsemmisítő "emberek" szabadsága is az általában vett, végtelen emberi szabadság végletes megnyilvánulása. Amit ugyan korlátozhat a jog mint a kényszerítés megszervezett eszköze, s büntetheti és büntesse is a rosszat, de nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani. 

Ha az egyébként végtelen szabadságot csak a legális erőszak korlátozza, s hiányzik belőle az önkéntesség mozzanata, akkor minden megtörténhet. S az önkéntességnek ez a mozzanata pedig az, hogy szabad akaratból szabad felismerni Istennek az emberre vonatkozó akaratát. Mert ne legyenek kétségeink: még az ún. "nem hívők" is csak azért tudhatnak az emberről mint eszményről, mert Isten kijelentette magát (ehhez ld. Róma 1: 18-tól).

S hogy hol van Isten? Hát éppen itt: nem hagyta az embert tudatlanságban arra nézve, hogy mit jelent embernek lenni. Hisszük és valljuk, hogy az ember mint ember Jézusban jelent meg. Ő az ember végső alakja (Pannenberg). Nincs más mérce.

De Isten nem diktátor. Szabadságunk van.

Hozzászólások