Arra a kérdésre, mi váltotta ki műveinek letiltását, azt mondta: „Az egész. Az einstandolás. Hogy az első pillanattól világossá tették, Lenin méltó magyar tanítványaiként propagandára fogják használni a közmédiát."
Parti Nagy: "nekem ez nem megy, nem veszi be a gyomrom" – hvg
Hogy Parti Nagynak a gyomra mit vesz be, az egy kérdés, a másik az, mit kell évtizedek óta bevennie a Magyar Rádió hallgatóinak. Ugyebár, a rádióban elhangzik a 12-es karika hangos változata: Ki a konyhából gyerekek, ebédidő van, a rádióban most kezdődik az irodalmi műsor. Hát ez bizony nem nektek való.
(Érdekes, Kertész Imre még nem tiltatta le magát a közszolgálati médiában, éppen most játsszák már ki tudja hányadszor Gályanaplóját. Halkan kérdezem: talán jobban szereti a pénzt, mint a hitelességet? )
Igen, rendkívüli közérdeklődésre számot tartó irodalomtól fosztott meg minket Parti Nagy Lajos. Tudom, egymást taposták az emberek, hogy hazaérjenek egy-egy műve rádiós lejátszására. Tigrisugrással vetették magukat a készülék elé, és teljes figyelemmel ülve hallgatták kedvenc írójukat. Galántától a Hargitáig, Munkácstól Bécsig magyarok ezrei várták izgatottan, hogy végre meghallják a nagy nyelvzseni művét, amely ugye, mindannyiunkról szól, sőt, mondhatnánk az emberről szól.
Mondhatnánk, de nem szól. Parti Nagy Lajos ugyanis annak az írói csoportosulásnak a képviselője - nevezzük most posztmoderneknek őket -, amely főszereplőjévé nem az embert, hanem a nyelvet tette. A lét legfőbb kérdéseibe vetett kételyük, örökös hiányérzetük ott csúcsosodik ki abban a skizofréniában, amely egyben utal, vagy kimondja, hogy képtelenség a dolgokat megfogalmazni, azaz a nyelv képtelen visszaadni a világot, másfelől éppen ők azok, akik nem tudnak elszakadni a nyelvtől. Megszűnik az igazi tartalom, érdektelenné válik a történet, már csak egy számít, a nyelv. Mégpedig éppen Parti Nagy Lajos, vagy Esterházy Péter munkáiban a nyelv tovább alakítható, átformálható organikus jelenséggé válik, ahol az író legfőbb törekvése egy nem létező, soha nem is létezett, csupán egy-egy alkotásban megjelenő nyelv megteremtése.
Parti Nagy Lajos egy archaizáló, minden ízében a meghökkentés eszközével élő nyelvet teremtett meg. Ennek az új stílusnak zsenialitása és ereje hamar inflálódott aztán a keze alatt. A tartalom elsorvasztása nyelvi játékká, jópofáskodássá, pózzá sorvasztotta az egykor oly hatásosnak tűnő formabontást. Teremtett nyelvének inflálódásához persze hozzájárult még tárcáinak aktuálpolitikai jellege, hiába a nyelvi zsenialitás, ha értéktelen tartalmak, közhelyes közbeszédek (közhelybeszédek) szolgálatában áll.
De ne csodálkozzunk. Az az irodalom, amely évezredek irodalmi alaptételével szembeszállva az ember helyett a nyelvet tette művei főszereplőjévé, az megveti az embert. Megveti az olvasót. Megvet Téged és engem. Egy ilyen irodalom végtelenül magába forduló, individualista, önmagáért való. Micsoda sóhaj tör fel hát Galántától a Hargitáig, Munkácstól Bécsig a Kárpát-medencében, hogy ettől megfosztják szegény magyar hallgatóságot! Ott csillog a hallgatóság szemében a könny, s óh, fájdalom! ezt a rádió szerkesztői nem láthatják. De a sóhaj talán elhallik egész a párnázott falú stúdiókig. Úgy sajnáljuk!... Úgy!
Végül vallomással tartozom, kedves olvasóim! Múlt héten már szerettem volna szólni Parti Nagy Lajos tiltakozásáról. Helyette nekiestem Szabó Magdának. Most meghajtom fejem Szabó Magda előtt. Szabó Magda, odafenn! Mea culpa! Te író voltál, s az is maradsz. A rengeteg nyelvi zsonglőr és nyelvészeti segédmunkás között igazi író, igazi emberíró.
Hozzászólások