Varga Zsolt története úgy indult alig egy évvel ezelőtt, mint egy mesebeli történet: kevéske pénzéből egyetlen Skandináv lottószelvényt vett, amivel 47 millió forintot nyert. Ami viszont utána történt vele, inkább szomorúan valóságos. Mára egy forint nélkül, törött lábbal, tolókocsiban várja sorsa újbóli jobbra fordulását a taszári vegyesbolt előtt.
Csillagtakaró jutott a multimilliomos lottónyertesnek - sonline.hu
Rajtam kívül talán mások is szeretnek álmodozni. Szabadon engedni a fantáziánkat és elképzelni, mi lenne ha… És álmainkban bármi megtörténhet. Olyasmi, aminek a megvalósulására tulajdonképpen nincs esély, de legalább a gondolattal eljátszottunk és olyasmi is, aminek a valóra válására van némi esély.
Mi lenne, ha egyszer csak egy nagyobb összeg hullana az ölembe? Mi mindent tudnék kezdeni vele? Meglehetősen sokszor hallottam embereket arról álmodozni, hogy mit tennének, ha nyernének a lottón. Vagy valamilyen szerencsejátékon. Minden gondom eltűnne, mondták sokan. Anyagi biztonságot tudnék teremteni magamnak és talán még azoknak is, akik fontosak nekem. Körbeutaznám a világot. Sőt, gyülekezethez közelebb állók még arra is ígéretet tettek, hogy a nyereményből felújítanák a templomot.
Valahogy közös ezekben a tervekben, hogy csak azzal számolnak, mire mennyit költenének. Milyen célra mekkora összeget adnának ki, pedig előre sejthető, hogy ha csak adunk, akkor előbb-utóbb nem marad semmi.
Micsoda szerencse érte ezt az embert – sóhajthattak fel abban a somogy megyei kis faluban is, ahol az egyik lakó váratlanul majdnem 48 millió forintot nyert. Milyen sok mindent lehet kezdeni ekkora összeggel! Varga Zsolt, a nyertes beszámolójából azonban egészen más derül ki. Története inkább szomorúan valóságos, mert mára egy forint nélkül, törött lábbal, kerekes székben ülve várja, hogy megint valami jó történjen vele. Pénze elfogyott, amiben szerepe volt a barátoknak, akik a nyeremény után megjelentek körülötte és számítottak jóindulatára. Családi élete darabokra hullt, sem felesége, sem gyermekei nincsenek már vele, sőt, a gyermekeket nevelőszülőknél helyezték el. Házából ki kellett költöznie, volt feleségével pereskedik érte. Dolgozni nem tud, mert eltörött a lába. A kezdeti sikertörténet valami egészen mássá alakult. Akik egykor együtt örvendeztek vele vagy irigyelték őt, mostanra szánalommal és együttérzéssel tekintenek rá.
A szerencsés nyertes/vesztes történetéről egy másik jutott eszembe, amely egy bölcs öregemberről szól, akinek volt egy lova. A ló azonban egy nap elszökött otthonról. A falubeliek persze rögtön értelmezték a történteket és azt mondták ennek az idős embernek: micsoda szerencsétlenség, ami veled történt! Erre a bölcs férfi csak ennyit mondott: hogy áldás-e vagy átok, nem tudom. Isten tudja. Én csak annyit tudok, hogy volt egy lovam, most pedig nincs. Pár nap múlva hazatért a ló és néhány vadlovat is hozott magával. A szomszédok nem hagyhatták ezt sem szó nélkül, most azt mondták: micsoda szerencse, ami történt. Az öregember most is azt mondta: hogy áldás-e vagy átok, nem tudom. Isten tudja. Én csak annyit tudok, hogy egy lovam volt, most pedig sok van. Ennek az idős férfinak volt egy fia, aki vállalkozott arra, hogy a vadlovakat betörje. Csakhogy közben baleset érte, eltört a lába. A falubeliek véleménye rögtön megvolt az esetről: micsoda szerencsétlenség, ami történt. Az öreg most is csak így szólt: hogy áldás-e vagy átok, nem tudom. Isten tudja. Én csak annyit tudok, hogy a fiamnak eltört a lába. Újabb váratlan eseményként kitört a háború és a faluból minden hadra fogható férfit elvittek katonának. Kivéve a törött lábú fiút. A falusiak persze nem tudták magukban tartani, amit gondoltak: micsoda szerencse, hogy a fiadat nem vitték el – mondták az idős férfinak, aki – talán már sejtjük is -, csak ennyit mondott: hogy áldás-e vagy átok, nem tudom. Isten tudja. Csak annyit tudok, hogy a fiamat a törött lába miatt nem vitték el katonának. És ez így folytatódott tovább ennek a bölcs férfinak az életében. Követték egymást az események, amit mindenki a maga hite, életfelfogása alapján magyarázott.
A taszári lottónyertes történetének azonban számomra nemcsak az a tanulsága, hogy fogalmazzunk óvatosan akkor, amikor elsőre egyértelműen jónak vagy rossznak tűnő eseménnyel találkozzunk. És nemcsak az lehet hangsúlyos ebből a történetből, hogy nem érdemes a szerencsére, a véletlenre bízni magunkat, hiszen van nekünk egy gondviselő Istenünk, aki életünket kezében tartja.
Azt gondolom, fontos azt is meglátnunk, megértenünk ennek a férfinak a történetéből, hogy igenis megtörténhet, hogy amiről addig csak álmodoztunk, valóra is válhat. Vajon mennyire készülünk fel erre? Tudjuk, hogy akkor mit tegyünk és milyen sorrendben? És számolunk-e azzal, hogy nemcsak a holnapi nap van, hanem reménység szerint, még nagyon sok utána következő is?