Idén 37. alkalommal rendezték meg a Lidl Balaton-átúszást, amelyen ezúttal 9724-en vettek részt. Mindez azt jelenti, hogy az esemény történetében az úszók összesen immár több mint egymillió kilométert tettek meg. Szombaton az időjárási körülmények tökéletesek voltak, így már az első kiírt időpontban meg tudták tartani a nagy hagyományú rendezvényt, ennek is köszönhetően ez volt az egyik legnépesebb Balaton-átúszás.
A résztvevők a szokásoknak megfelelően az északi partról, Révfülöpről vágtak neki az 5.2 kilométeres távnak. A víz hőmérséklete 26 Celsius-fokos volt, ugyanakkor az enyhe nyári szél miatt kisebb hullámokkal azért meg kellett birkózniuk a korai órákban úszóknak. (...)
A profik is vízbe ugrottak, a férfiaknál a nemrég Balatonfüreden világkupagyőztes Rasovszky Kristóf, Papp Márk és Székelyi Dániel gyakorlatilag végig együtt úszva 1 óra 1 perc alatt ért célba, a nőknél pedig ott volt a mezőnyben a medencés gyorsúszás specialistája, Késely Ajna is, aki 1 óra 17 perc alatt teljesítette a távot.Balaton-átúszás: túl az egymillió kilométeren - nemzetisport.hu
Megúsztam! Ez volt a szlogenje, mottója az idei Balaton-átúszásnak, amelyen életemben először én is részt vettem... Az az igazság, hogy balatoni gyerek lévén már süldő koromtól kezdve szerettem volna átszelni a Magyar Tengert, de valahogy mindig közbe jött valami... Múltak az évek, évtizedek, aztán egyszer csak gondoltam egy merészet: vegyük fel a bakancslistára azzal a kikötéssel, hogy még az 5. X betöltése előtt teljesíteni fogom... S mivel ezt az életkort Isten kegyelméből jövő áprilisban fogom elérni, így ez az idei nyár volt az utolsó lehetőségem... Persze, nem magamról akarok mesélni, sokkal tanulságosabb lesz, ha leírom, hogy milyennek láttam belülről a 37. Lidl Balaton-átúszást, mit tapasztaltam ezen a monstre rendezvényen...? Nos, akkor csobbanjunk...!
Ami először megfogott, az a profi szervezettség! Hiába, a 37 év alatt kialakult a gördülékeny, mindenre kiterjedő lebonyolítás rendje... Kezdve azzal, hogy az online előnevezés lehetőségével nagyban meggyorsították az egésznek a menetét. Folytatva, hogy minden ki volt táblázva, hol adjuk le a csomagot, merre van az orvosi vizsgálat, öltözők stb. Szigorúan 30-50 méterenként jobb oldalon ott álltak a kísérő vitorlások, ahol vizet és szőlőcukrot adtak a folyamatosan indított úszóknak. S el egészen addig a figyelmességig, hogy az 500 méterenként elhelyezett bóják mellett ún. motivációs üzeneteket helyeztek el, mint pl. „Túl vagy a nehezén” vagy közvetlen a cél előtt „Gratulálunk!”
A másik pozitív benyomásom: a résztvevőknek a fegyelmezettsége! Hiszen gondoljuk el, hogy közel 10 ezer embernek a kiszolgálása igencsak összehangolt feladatot igényel. S persze kellett itt-ott a sorban várakozni, ami a nagy melegben nem kellemes, de 15 percnél többet nem nagyon... Ennek ellenére nem láttam olyat, hogy valaki pl. átbújt volna a kordon alatt, hogy hamarabb feljusson a vissza induló katamaránra... Vagy: a célba érkezés után a sátrakban, az ajándékba kapott kuponok ellenében mindenki felvehette a szponzorok által ajándékozott termékeket, pólót, alkoholmentes sört, kávét, saláta mixet, stb. De nem láttam olyat, hogy „magyaros módon” valaki mondjuk 10 db fánkot ügyeskedett volna össze magának... És a verseny közben sem „taposták le” egymást a résztvevők, sem a rajtnál, sem a cél előtt, sem pedig úszás közben...
Végül az egész rendezvénynek a (sport)barátságos, emberi, s a szó legnemesebb értelmében vett európai légköre ragadott magával! (Még a 90-es évek elején részt vehettem Németországban egy nemzetközi keresztyén ifjúsági konferencián - Love Europe -, ott éreztem hasonlóan.) Mosolygósak és segítőkészek voltak a rendezők, az önkéntesek. A célba érkezés után sokan ismerősként köszöntötték egymást, hiszen hasonló sportos rendezvényen már találkozhattak. De sokan eleve családdal vagy baráti társasággal érkeztek. Mindössze egy olyan esetnek voltam fültanúja, ami néhányakban rossz szájízt okozhatott. A hajóra várakozva bemondták, hogy a több száz fős befogadóképességű hajó mindjárt megérkezik, de előtte még egy kisebb hajót fogunk látni, mert az megelőzte a nagy hajót közvetlen a kikötő előtt. S ekkor egy fiú hahotázva benyögte, hogy „Hableány...!” Jót nevetett saját ízléstelen beszólásán, nézett körbe, hogy milyen „jópofi” volt, de mikor rájött, hogy rajta kívül senki nem nevet, akkor abbahagyta, s remélhetően elszégyellte magát...
Összességében nagy élmény volt életem első Balaton-átúszása. Az időmet nem írom le, mert én inkább Coubertin báró szellemében versenyeztem ( a részvétel a fontos, nem a győzelem!), mintsem Pál apostoléban, miszerint „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán (Balatonban) futnak (úsznak), mindnyájan futnak (úsznak) ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok (ússzatok), hogy elnyerjétek!” (I. Kor. 9, 24) A lényeg, hogy bakancslista kipipálva, megúsztam!