"Nem túl gyakori, hogy magyar játékosok igazoljanak Angliába, ahol aztán klublegendává válnak. De épp ez történt a West Brom korábbi középpályásával, Gera Zoltánnal, aki 2004-ben csatlakozott a WBA-hoz, a Ferencvárostól érkezve. Egész Birmingham megismerte a nevét, soha nem felejtik el csodálatos ollózásait, szaltózós gólörömeit, és azt az elhivatottságát, amellyel minden szurkoló szívébe belopta magát. A mai napig ő az egyik legnépszerűbb West Brom-játékosa a Premier League-korszaknak" – írja a lap.
Óriási elismerés: Gera megszerzése a legjobb transzfer Angliában - csakfoci.hu
Aki futballrajongóként ismeri Gera Zoltánt, annak talán nem meglepő, ahogyan az angol West Bronwich Albion szurkolói szeretik és elismerik egykori játékosukat. Bár Gera 2014 óta ismét Magyarország rekordbajnokánál, a Ferencvárosnál játszik, még mindig nem felejtik, sőt, ahogyan a cikkben is olvassuk, legjobb igazolásukként tartják számon. Legyünk rá büszkék, hiszen mindez arra is példa, hogy a kitartó és alázatos munka meghozza a gyümölcsét. És persze van még valami, amit Gera Zoltán kapcsán mindenképpen meg kell említenünk: ez pedig a kegyelem – kegyelem nélkül ugyanis Gera Zoltán sem elismert sportember, sem családapa, sem semmi más nem lehetne.
A sport, a labdarúgás szerelmesei ismerik Gera Zoltán múltját. Tudják, hogy a pokolból, a kábítószer fogságából érkezett. Onnan pedig nem igazán szoktak sem kiváló, Anglia által elismert, klublegendává váló labdarúgók lenni, sem pedig tisztességes emberek. A kábítószer, alkoholizmus, a fiatalkori csellengés, csavargás, család nélküli állapot ugyanis egy olyan mély és sötét kút, ahonnan szinte lehetetlenség kimászni. Hogy mégis van remény, arra példa Gera Zoltán élete. Persze, mi, keresztények tudjuk, hogy mindez nem az embernek magának köszönhető: Isten az, Aki kiválaszt, megszólít, elhív magának, Ő az, Aki egyszer csak bemutatkozik, Ő az, Aki –ahogyan az apostol fogalmaz- megragadja az embert. Hiszem, hogy Gera Zoltánt is így ragadta meg a Krisztus. Ezért csodálom mai napig alázatát, ezért örülök kétszeresen is góljainak, ezért nem haragszom egy-egy elrontott átadás, passz, kihagyott gólhelyzet miatt. Mert nemcsak egy nagyszerű sportembert látok, de látom benne a megváltott, megszabadított, új életet nyert bűnöst, akit a kegyelem éltet.
Pedig történhetett volna másként is. Alakulhatott volna akár úgy is, hogy Gera Zoltán nem hallja meg a hívó szót, nem megy abba a keresztény közösségbe, amely megszólította őt. Alakulhatott volna úgy is, hogy nemet mond, hogy eltékozolja tehetségét, hogy legyint mindazokra, akik új életre hívják őt.
De nem így történt.
Belegondoltál már abba, hogy alakulhatott volna másként a te életed is? Belegondoltál már abba, hol lennél most Nélküle? Lenne-e valamid, valakid?
Alakulhatott volna másként az én életem is, bár nem voltam se drogos, sem csavargó. Elég lett volna egy félrecsúszott cselekedet, egy betegségből fel nem ébredő szülő, másik iskola, másik közösség.
Mégis minden másként történt.
Otthon vagyok. Melegben vagyok, szeretet, békesség, csend és élet vesz körül. Család. Feleség, gyerekek. Közösség, barátok, akik bármit –de tényleg bármit- megtennének értem, értünk. Akik aggódnak, akikért aggódhatom. Akik itt is, most is imádkoznak értem, értünk.
Sokan vannak, akik ma még Őnélküle élnek, a bűn, a halál fogságában, indulatban, testi-lelki nyomorban, kitaszítottságban, magányban, félelemben. Akiket félrelöktek, akik az út szélén állnak, akik soha nem élték át az igaz szó, az őszinte ölelés örömét.
Nekik is tudniuk kell a kegyelemről, az életről, Krisztusról magáról, tudniuk kell az áldozatról, a reménységről. Ugye tudod, mi a küldetésed?
Hozzászólások