Továbbra sincs előrelépés a november 3-án a Szabadság téri templomban történt Horthy-szobor avatás ügyében: a Hegedűs Loránt ellen folyó fegyelmi eljárásban a hivatalvesztésre tett indítványt az illetékes egyházmegye bírósága elfogultságra hivatkozva nem tárgyalja meg. A fejleményre válaszul az indítványtevő dr. Horváth György egyházmegyei jogtanácsos lemondott 23 éve betöltött tisztségéről, mert lemondó levele tanúsága szerint ez már a harmadik olyan palástvesztésre vonatkozó indítványa, amelyet nem tárgyal meg az egyházmegyei bíróság elfogultságra hivatkozva.
Szabadság téri szoboravatás: tárgyalás helyett lemondás -reformatus.hu
Tegnapi napom azzal ment el, hogy megpróbáltam lezárni, amit csak lehetett az egyházközség 2013. évi pénzügyi gazdálkodását illetően. Nem egyszerű mutatvány, nagyon sok dolgot kellett áttekinteni, figyelembe venni, összefésülni. Ha nem is került még be az összes tétel, a munka jelentős része már kész. Már csak néhány simítás van hátra, így az évégi tájékoztatásban reális képet kaphatnak a gyülekezet tagjai. Anyagi dolgainkban nagyon jelentős az évvége. Itt nem lehet elfektetni, elnapolni, elhúzni a dolgokat. Itt nagyon is egyértelmű a kezdet és a vég is.
Más ügyeink nem ennyire egyértelműek, nem ilyen könnyen lezárhatók. Tudunk évtizedekig tartó pereskedésekről, elfektetett ügyekről, amikor valakinek/valakiknek nem érdeke, hogy bármilyen döntés szülessen. Vannak technikák az ügyek lassításra is. Jogász ismerősöm bőven mesélt ilyenekről, sőt azt is mondta, hogy van, amikor egy idő után igazán már egyik félnek sem érdeke a döntés, akár oka fogyottá válhat az egész procedúra.
Amikor olvastam a Hegedűs-ügy újabb fejleményét, miszerint lemondott az egyházmegyei jogtanácsos, sok minden jutott az eszembe. Elég rég óta megy már az elítéljük /ne ítéljük / hogyan ítéljük el kérdés különböző formákban és fórumokon egyházon belül és kívül is. Valahol az egész kérdés, a hogyan is állunk a politikával, annak ilyen-olyan szélsőségesnek vagy nem szélsőségesnek nyilvánított irányaival egy eldöntetlen kérdés a mai napig egyházunkban. Igaz ugyan, hogy aktív pártpolitizálás, párttagság idején szüneteltetni kell a lelkészi jelleget, de kérdezem én Balog Zoltán, Szászfalvi László és a többiek most nem református lelkészek? De igen. Nem is vettek palástot azóta magukra, hogy politizálnak? De igen. Nem is prédikáltak azóta? De igen. Hiába nem püspöke már Tőkés László egy jó ideje a Királyhágó-melléki Egyházkerületnek, mostani újraházasodása kapcsán is, de politikai szerepvállalása kapcsán is újra és újra az orra alá dörgölik, hogy ezt nem várták volna egy püspöktől, és nem csak az ő orra alá, hanem a reformátusság orra alá is. Mert ők továbbra is hozzánk tartoznak, továbbra is lelkészként vannak számon tartva, továbbra is így figyel rájuk nem csak a nagyvilág, hanem mi magunk is. Nem bújhat ki az ember a bőréből. Akik egyházunkból szimpátiával viseltetnek az általuk képviselt politikai formációkkal, azok ezzel nyugtázzák is a dolgot. Akik pedig nem, azok az említett lelkészek személyén keresztül vagy ráhúzzák a vizes lepedőt az egész református egyházra, vagy hangosan követelik, hogy a papok ne politizáljanak, ne nyilvánuljanak meg semmilyen a társadalmat, s főleg a híveket megosztó kérdésben.
De látni kell, hogy nem csak a társadalom erősen megosztott, hanem az ebben a társadalomban élő református egyház is. Budapesten, ahol koncentrálódik az ország lakosságának és reformátusságának is egy jelentős része, még inkább érezhető ez a polarizáltság. Nem lenne semmi probléma -szerény véleményem szerint- a Hegedűs-ügy lezárásával, ha a Szabadság téri templom vasárnapról vasárnapra, alkalomról alkalomra üres lenne, ha nem egy szignifikáns kisebbségről lenne szó egyházon belül, akiknek igényük van egyfajta határozott politikai véleményre, a magyarság sorskérdéseinek felvetésére, és úgy látják, hogy ebbéli igényüknek ifj. Hegedűs Lóránt tesz eleget.
Figyelmen kívül hagyható-e ez a kisebbség, mely gyakran idézi egyházunk történetének ama fejezeteit, amikor egyházunknak -hívei és papjai által- nemzetmentő vagy nemzetformáló szerepe volt. Azon lehet vitatkozni, hogy miért így, hogy miért pont ifj. Hegedűs Lóránt, megfelelő személy-e, hogy milyen korlátokat lépett át, mely a többségnek vállalhatatlan, de kétségtelen, hogy a hiány és az igény teszi őt „naggyá”, fontos tényezővé. Ahol valamiről nincs letisztult, jól artikulált és kommunikált tanítás (együtt fontos mind a három), amire pedig igény lenne, ott könnyen toboroz magának híveket az, aki ebbe az űrbe bármit is határozottan és lelkesen bekiabál. Hogy mennyire lesz aztán ez a személy a politika eszköze vagy mennyire használja pont ő eszközként a politikát sokszor már kibogozhatatlan.
Nem egyszerű a döntnökök helyzete, nem egyszerű az ügy lezárása, mert nem csupán egy személyről van már szó, hanem az egyház egészéről. Ebbe beletartozik a külső, a belső megítélés, egy személy, egy gyülekezet, egy szimpatizáló réteg, egy elutasító réteg. Benne van az egyházkormányzás hatékonyságának kérdése és még sok minden. Igen, ez az ügy igazi állatorvosi lóvá nőtte ki magát. Kívülről is belülről is sokan figyelik a műtő orvosok kezét, mit kezdenek ezzel a bonyolult esettel. A műtétet valamikor el kell kezdeni, el kell végezni, ha nem akarjuk, hogy a lónak nagyobb baja legyen. A végtelenségig nem lehet várni, mert ad absurdum a ló boncasztalon döglik meg. A konzílium még mindig zajlik, sőt -úgy tűnik - újabb konzílium lesz, de közben egy „orvos” kilépett a csapatból. Ezzel azt kívánta jelezni, hogy az ügy már nagyon kiált a befejezés után, de ennek a távozó jogtanácsos jelenleg nem látja esélyét.
Az évet befejezzük, búcsúzunk 2013-tól. Áttekintve dolgainkat számot kell vetni befejezett és be nem fejezett ügyeinkkel. Áttolhatjuk őket a következő esztendőre/esztendőkre, de pont az év lezárása figyelmeztet, hogy minden megoldatlan, halogatott, tisztázatlan ügyünk egyre hangosabban kiált befejezésért, bölcs döntésért. Isten adjon világosságot és hajlandóságot ennek az ügynek, de minden befejezetlen ügyünk érintettjének/és érintettjeinek, hogy az ő akarata szerinti befejezéshez jussunk el. Végezetül id. Hegedűs Lórántot idézve: „aki nem dönt, azt ledöntik, aki pedig dönt – az egy igaz Isten szerint- az dönthetetlen.”
Áldásokban gazdag, békés új esztendőt kíánok a Reposzt minden kedves olvasójának!
Hozzászólások