A zene csodákra képes a szívbetegekkel és az infarktus utáni anginás fájdalommal – derült ki egy új kutatásból. 230 szívbeteg személyen végeztek el egy kísérletet, akik közül a véletlenszerűen kiválasztottaknak naponta kétszer játszottak le 12 perces nyugodt zenei részleteket, és azt tapasztalták, hogy körükben észrevehetően csökkent a feszültség, az idegesség, a fájdalomérzés és a szorongás azokhoz képest, akiket hagyományosan kezeltek. A kutatási eredményeket az Európai Kardiológiai Társaság 2016. évi, szívelégtelenséggel foglalkozó kongresszusán mutatták be a poszter szekcióban.
Receptre kellene felírni a zenét! - szivderito.hu
A zene minden kultúrában jelen van. Ritmus, dallam és tempó sokféle érzés és gondolat kifejezésére alkalmas. Hatása nem kétséges azok számára, akik rendszeresen hallgatnak többféle zenét. Kelthet feszültséget vagy harmóniát, pihentethet vagy felpörgethet. Tudjuk jól, hogy hangokkal, hangszínekkel, hangerővel, monotonitással sajnos kínozni is lehet. Amolyan kétélű fegyver a zene is.
Számomra elképesztő, hogy egyes iskolákban minden tanítási nap minden szünetében ugyanaz a tucc-tucc féle-fajta zene harsog a hangfalakból, majd ezek után tanult emberek csodálkoznak, hogy milyen ingerültek, verekedők, kiabálók a gyermekek. No, vajon mitől pörögtek úgy fel... Érdemes lenne kipróbálni valami egyéb stílust is! (Főleg ott, ahol művészeti oktatás zajlik / zajlana.) Amit heti 45 percben próbál elérni az énektanár egy szál természetes hanggal, azt napi 50 perc sulirádió gépzenére, technikus által kitisztított hangja sajnos teszi tönkre.
Lassan két évtizede végezték tehenekkel azokat a vizsgálatokat, amivel megfigyelték a zene tejtermelésre gyakorolt hatását. Voltak muzsikák, amelyek a tejtermelést növelték, és voltak, amelyek épp az ellenkezőjét váltották ki. A közelmúlt kardiológiai kísérletei is hasonló eredményeket mutattak az emberi szívvel kapcsolatban. Olyan, mint egy gyógy szer. Áldásos hatása van.
Bizonyosan áldás van azokon, akik képesek gyönyörűt komponálni, és az által megnyugtatni, békességhez juttatni hallgatóságukat, sőt tovább adni az áldásosságot. Gyakran éreztem istentiszteletre hallgatni járó koromban, hogy fél gyógyulás és fél vigasztalás az az orgonazene, ami a templomba belépve fogadott, és egészen a beharangozásig hallatszott. Az istentiszteleti énekléssel kapcsolatban egy zenész ismerősöm úgy fogalmazott, hogy Istentől eredő titok őrzője a gyülekezet. S valóban titokzatos, ahogy egy olyan közösség énekel, amelyik nem énekhang alapján lett összeválogatva, hanem l(L)élek szerint gyűlt össze.
A gyülekezetekben mi vasárnaponként nem kísérletezünk, hanem élünk a zene megerősítő lehetőségével (IS).