Évek óta tartó huzavona után várhatóan két hét múlva végre életbe lép a családi csődvédelem intézménye. A tervek szerint családok ezreinek kínál majd lehetőséget ez arra, hogy megmeneküljenek a kilakoltatástól és az adósrabszolgaságból.
Magáncsőd kérdőjelekkel - mno.hu
A Magyar Közlönyben olvasható rendelet alapján:
Ezüst gyertyatartó mehet, hűtőszekrény marad.
Csendélet mehet, fűnyíró marad.
Zongora mehet, mosógép marad.
Kínai porcelán váza mehet, gyerekjáték marad.
Egyiptomi perzsaszőnyeg mehet, aranyhal marad.
Ú, az tényleg maradjon, hátha lehet még három kívánság, és visszakerül a családi örökségből gyertyatartó, zongora, kínai porcelán...
Tudjuk jól, hogy az aranyhal mese, ahogy a béka-csókolászás sem segít. Amikor pedig minden mese, álom, remélt dolog semmivé válik, akkor nem megnyugtató, hanem fájdalmas rádöbbenni arra, hogy az embernek minden lehetősége elfogyott. Külső és belső segítség kizárva, és a család a tehetetlenséggel birkózik nap-nap után. Ezen az úton nyílik egy új lehetőség, mert az óriási adóság halomból eredő fizetésképtelenséget önszántából jelezheti az ember. És mit kap cserébe? Haladékot, másik eljárást, néhány megtartható tárgyat és egy csődgondnokot. Egy kérdés azonban ott marad (talán mindvégig): a bánatmadár mikor reppen el a család lelkéről?
A családi csődvédelem intézménye védelem lesz a kilakoltatás és adósrabszolgaság ellen, de megvéd-e a rossz életvezetéstől, megóv-e könnyelműségtől vagy éppen összeroppanástól? Nyilván való, hogy a csődgondnok gazdasági szempontból rendeltetik ki, és nem vigasztalási feladatokat kell ellátnia. De! Kellő emocionális lelkülettel, vagy még inkább keresztyén lelkiséggel megáldva több lehet, mint egy gépezet fogaskereke. Nemcsak megvizsgál, felmér, elemez, értékel, határidőt szab, hanem közben együtt érez. Egyesek (vagy alighanem többesek) túlzásnak, idealisztikusnak és megvalósíthatatlannak gondolják ezt. Úgysincs ilyen, mert nincs rá ideje, mert nem lenne ilyen behajtó-féle, ha nem bírná ridegen végignézni, milyen bajba jutottak emberek. Nem vagyok ebben biztos. A csődgondnok elnevezésében is ott van, hogy a gondjaiba veszi a nehéz helyzetet. Nem kell tehát könyörtelen, rideg gépiességgel végeznie és letudnia a feladatát. Egyikünk sincs erre kötelezve. Inkább a lustaság viszi a ridegség és nemtörődömség felé a hivatali embereket.
A ridegség és nemtörődömség gyökere a restség. Méretes bűn ez. Sok bosszúságot, bánatot, keserűséget és fájdalmat tud okozni ezáltal egy-egy ügyintéző az ügyfélének. A restség barátja az elfeledkezés. Elfeledi eredeti lelkesedését, megbízatását és feladatát az ügyintéző, és marad a "gyorsan zárjuk le, jöjjön a következő akta" praktikum szem előtt tartása. Érvként pedig még a legálságosabb mondat is elhangozhat, vagy legalábbis végigsuhan az agyon: erre nekem nincs időm. Akkor kinek legyen???
Egy gyermekdalocskával érzékeltetve: Nagy gond, hogy valaki elment a hitelek-vásárába fél pénzzel, hazavitt egy jó nagy adósságot, ami azt mondja: kilakoltatás; s nagy gond lehet az is, ha mindazok, akik megbízatnak e károgó varjú elhessentésével, csupán lelki-testi fél gőzzel tevékenykednek.
