Aggasztó hírek érkeznek az Amazonas-medencéből, továbbra is nagy területen ég az esőerdő. Az interneten, főként a közösségi oldalakon villámgyorsan terjednek a hírek, de sok az álhír is ezzel kapcsolatban. Az biztos, hogy ebben az évszakban nem ritkák az erdőtüzek arrafelé, és az is igaz, hogy a nagy füst az űrből is látható.
Szándékos emberi gyújtogatás okozhatja a tüzeket az Amazonas medencében - hirado.hu
Az Amazonas-medencében nagy területen ég az esőerdő. Erdőtüzek pusztítanak a világ más részein is, ott, ahol korábban ez nagyon szokatlannak számított. Égnek az erdők Szibériában, Alaszkában, Kanada egyes részein, sőt, Grönlandon. Némelyiknek a híre azonnal eljutott hozzánk, másokról meglehetősen későn értesültünk.
Brazíliában már júliusban fellobbantak a lángok, a világsajtó, a közösségi oldalak azonban csak az elmúlt napokban kezdték közölni a megdöbbentő adatokat, megosztani a sokkoló fotókat. Pedig mindannyian érintettek vagyunk, amikor azzal szembesülünk, hogy a Föld tüdejének nevezett területen egymás után semmisülnek meg a bolygó oxigéntermelésének 20%-át adó erdők. Meddig kapunk még levegőt? Nyilván az ott élők számára ez még elevenebb kérdés. A NASA felvételei szerint az egész országot füst borítja, és az égő erdőktől több ezer kilométer távolságra található Sao Paolo városának égboltja is szinte teljesen elsötétült a fölé szálló korom miatt. Annak a városnak, amelynek egyébként is katasztrofális a légköre a szennyezettség miatt.
Az elmúlt év hasonló időszakához képest 84%-kal nőtt az erdőtüzek száma Brazíliában. Ezt az adatot – légi felvételekkel alátámasztva – Brazília űrkutatási hivatala hetekkel ezelőtt közölte. A brazil elnök hamarosan menesztette is a hivatal vezetőjét, arra hivatkozva, hogy valótlanságot állít. Nyilvánvalóan titkolni szerette volna, ami országában az ő vezetése alatt, az ő tudtával, engedélyével és beleegyezésével folyik.
Az erdők felperzselésének jelensége nem új keletű, mértéke és a megsemmisülő területek nagyságának rohamos növekedése azonban igen. Az esőerdők az ott élő földművelők és állattenyésztők számára mindig is esélyt jelentettek. Potenciális termőterületként és legelőként tekintettek rájuk. Egy-egy terület felégetése után viszonylag rövid idő elteltével művelhető, használható termőterület áll rendelkezésre. A szarvasmarha tenyésztésből és szójatermelésből élők számára óriási hasznot jelent, ha újabb és újabb földterületet szerezhetnek meg. Termékeik iránt pedig egyre csak növekszik a kereslet, amelyet kielégíteni hatalmas bevétellel jár.
A termőföld azonban, ami egy-egy felégetés után létrejön, kb. 10 évig használható. Rövid távon hoz csak hasznot. Mi lesz ezután? Ki törődik a mában, a jelen pillanatban ezzel? Hogy mi lesz holnap és holnapután? Nyilván tovább kell majd lépni, ha letelik az idő és újabb területre kell szert tenni, azt pedig, amit feléltek, kihasználtak, elpusztítottak, hátra kell hagyni.
Jair Bolsonaro elnök idén januárban lépett hivatalba. Többször beszélt arról, hogy „az Amazonas esőerdőt hozzáférhetővé kell tenni a vállalatok számára, legyen szó bányászatról, mezőgazdaságról, fakitermelésről, vagy a természeti kincsek akármilyen más módú kizsákmányolásáról.” Többen elmondták már, hogy Bolsonaro pontosan ezen nézetének vállalása és nyílt hangoztatása miatt juthatott hatalomra. Ezek után szánalmas magyarázkodásnak tűnik, amikor arról beszél, milyen erőfeszítéseket tesznek a tűz megfékezésére és miért lehetetlen vállalkozás ez a hiányzó anyagi feltételek miatt. Ráadásul – mondta -, számos ország beszüntette az országának juttatandó segélyek folyósítását. A ma kezdődő G7-csúcstalálkozón részt vevő országok további, Brazília elleni szankciók bevezetésének lehetőségéről is beszélnek majd. Bízhatunk vajon egy nagy nemzetközi összefogás sikerében?
A világ egy része lángokban áll. Vannak, akik hasznot húznak ebből is. Vannak, akik felháborodnak és megdöbbennek. Vannak, akik titkolják és hazudnak. Vannak, akik úgy érzik: valamit tenni kell. Meg kell állítani a pusztítást, az öldöklést, a véres kezű uralkodókat. De elég-e ehhez, ha kicsiben kezdjük a változást? Saját környezetünkben. Petíciókat kellene aláírnunk? Kevesebb hamburgert ennünk? Kevesebb papírt használnunk? Meg kellene próbálnunk földterületet vásárolni az Amazonas mentén? (Igen, erre is van egyébként lehetőség.) Talán ha egyszerre ébrednénk rá arra, hogy közös a felelősségünk és egyszerre cselekednénk. Van reális esély egy világméretű összefogásra? Nemcsak a dél-amerikai esőerdők, hanem saját magunk megmentése érdekében.