Mert valahol itt kezdődik az áldozathibáztatás. Az új, nemi erőszak kivédésére fejlesztett csúcstechnológiás futónadrág épp azt üzeni, hogy igenis a nőnek kell felkészülnie a támadásokra, a nőnek kell kellőképpen elővigyázatosnak lennie, és ugyanúgy az ő hibája lesz az is, ha végül mégis megerőszakolják. És persze külön szomorú, hogy ezt az antierőszak futónadrágot egy olyan német nő fejlesztette ki, aki maga is nemi erőszak áldozatául esett, és akinek már meg sem fordul a fejében, hogy egy férfit a saját önkontrollja is megállíthatja egy derék alá erősített riasztórendszer helyett.
Ez a baromi nagy probléma a nemi erőszakot kivédő sortokkal és akármikkel nlcafe
„Emögött látni kell azt is, hogy az ember szexuális viselkedése eltér az állatokétól, sokkal inkább kultúrlény, mint ösztönvezérelt.” A fáradhatatlan robotfalloszok nem helyettesíthetik az igazi férfiakat 24.hu
Egyszer utaztunk kicsi személygépkocsival. 1100 kg. Szembe jött egy kamion, aki balra akart kanyarodni, keresztbe előttünk. Indexelt. Bár nekünk volt elsőbbségünk, a kamion vezetője nem adta meg. Elénk kanyarodott. 100 km/h sebességnél. A sofőrt pedig hátulról biztatta valaki. Menjél, mert neked van igazad. 1100 kg kontra 25 tonna. Biztos érvényesíteni tudom az igazamat?
Így vagyok a cikk írójával is. Szinte mindenben egyet értek vele. De ugyanakkor jobban megértem a feltaláló hölgyet, aki inkább megelőzné a bajt. Nem naiv lélek már. Tudja, hogy a törvények, a kulturális szabályok pont annyit érnek, mint amennyit megtartanak belőle.
Vezessük be a kultúr-szex és az ösztön-szex fogalmát.
Vannak kultúrák, ahol a szexualitásról eltérő módon gondolkodnak, mint a cikk írója. A cikkben megjelenő gondolat csak vélemény. A nagyon sok közül egy. Jó lenne, ha így lenne, mondjuk rá. De ma már és éppen napjainkban multikulti van. A sokféle elgondolás egy adott területen egyszerre jelenik meg. Amíg ezeknek a különböző elgondolásoknak lesz valamiféle közös nevezője felnő pár nemzedék. Nem mondhatja az a német nő, de még a lánya sem, hogy addig csak kibírjuk valahogy, míg az erőszaktevő(k) elfogadják a közös etikát és kultúr-szexre adják a fejüket, felülírva az ösztön által vezérelt szexualitást. Mert mi azt gondoljuk, hogy az nem jó és nem helyes és ezt el is mondjuk kitett mellel, felsliccelt szoknyában a sötétbe burkolózó parkban nektek, akiknek már ezt el kellene viselnetek és hordoznotok. Ha kell minden este idejövünk és elmondjuk, ha minden este is ránk másztok. De egyszer majd igazunk bebizonyosodik.
Kérem. Ez nem áldozathibáztatás. Az áldozatokat nem hibáztatjuk. Különben is az erőszakban csak úgy tűnik, hogy szexualitás a fő motívum. Valószínűleg az a döntőbb, hogy hatalmam van valaki felett, vagy hatalmamban van megtenni.
De akkor is el kell mondani, hogy minden embernek kutya kötelessége a körülményeket figyelembe véve élni és annak megfelelően cselekedni és viselkedni. A közlekedésben ezt a magatartásformát, közlekedési viselkedési formát tanítják. Hiába 90 km/h a megengedett sebességhatár, ha ónos eső esik. Akkor annak megfelelő sebességet kell választani.
Miért lenne ez más az élet bármely területén?
Egy ismerősöm mesélte, hogy Egyiptomban nőként bizony felvette a teljes testfelületét befedő ruhát, főleg ha egyedül kellett bizonyos helyeken járnia. Mert még a 8 éves fiú is nekiugrott a mellének, mert azt szabad tapogatni egy hitetlennek. Az is egyfajta kultúra. (Ebből a „kultúrából” származók egyre többen lesznek Németországban)
Ózd, Kazincbarcika, Putnok környékén élő ismerősöm mesélte, hogy van egy hallgatólagos megegyezés a rendőrséggel, ha közlekedési baleset történik, teszem azt elüt egy útszélén játszogató, az útra berohanó kisgyermeket (szándékosan nem mondtam, hogy cigány, roma stb…), akkor az első rendőrőrsig fusson, ha esetleg agyon akarnák verni. Pedig ugye kulturlények azok a szülők is, akik az út szélén engedik játszani gyermekeiket, majd ha baj van kulturáltan agyonverik a vétlen autóst. Volt ilyen eset több is. Nem mind volt halálos. De elviekben azonnal megállsz és segítesz, és mentőt hívsz. Szép dolog ez az elv, de más kultúra gyermeke nem így gondolja és akkor neked valamilyen túlélési stratégiát kell alkalmaznod.
Én a lányaimnak és fiamnak azt tanítom, hogy az erőszak nem része az életünknek. De ezt nem mindenki veszi evidensnek. Ezért úgy kell élnünk, hogy még esélyét se adjuk meg ennek a lehetőségnek.
Hozzá kell tennem, hogy minden korban, minden kultúrában az emberi nem tele van szexuális perverziókkal. Az, hogy ellenezzük, senkit sem hat meg. Na, egy shotgun. Az már nyomós érv lenne.
Értem én a cikk íróját. De nem arra felé tart a mostani világunk. Ahhoz, hogy valaki önkontrollt gyakoroljon valóban szükség lenne széles körben elfogadott és megtartott közös kultúrára. De ennek belső meggyőződésen kell alapulnia, és vagy valamilyen külső objektív kontrollon. De ez vagy diktatúra, vagy vallás. Most éppen a posztmodernben, posztkulturális állapotban, posztreligionális feltételek között, a kivívott nagy szabadosságban csak a következő idők kőbaltája a biztos. Vagy még az sem. Míg egy erős nagy meggyőződés újra nem szervezi ezt a túlbonyolított társadalmi szerveződést.
