Ahogy az elmúlt hónapokban tartott tartományi választásokon, minden bizonnyal a tartományi rangú német főváros mostani választásán is megmutatkozik a német választók véleménye Angela Merkel politikájáról.
A liberális Berlint nehéz meghódítania a bevándorlásellenes AfD-nek – Index
Németország tartományi- és önkormányzati választásai közül e hétvégére a kozmopolita Berlin jutott. A rendkívül sok történelmi traumát hordozó német főváros ma is gócpont: súlyos szociális gondok sújtják, miközben a lehetséges polgármesterjelöltek, köztük a jelenlegi kormánypárti polgármesterrel enyhén szólva sem karizmatikus alakok. Tavaly óta egy szombathelynyi embertömeg érkezett Berlinbe, és noha a város legalább egyharmada nem született német, ez még a helyi hatóságok számára is sok volt. A „wir schaffen das” szlogen valahogy nehezen teljesül a fővárosban.
A kereszténydemokraták és szociáldemokraták közös helyi koalíciója már egy jól bejáratott csapat. A színen ugyanakkor itt is – bár kisebb reményekkel – ott van a Baloldaliak és a Zöldek mellett az AfD, azaz Alternatíva Németországnak. Egy viszonylag unalmas kampány végéhez ért a berlini választás, ám a mélyben Németország egyre élesebb polarizációja dolgozik. A sikeres AfD vezérének, Frauke Petrynek hétvégén felgyújtották az autóját. Miközben a másik oldalon az utca népe már a közszolgálati német televízióban is ingerülten szidja Frau Merkelt. Mintha minden a két nő közötti játszmában csúcsosodna ki: a Stern magazin legújabb számának címlapján a mérgesen hátraforduló Merkel mögött egy gúnyos mosolyú Petry-arc arról mesél, amit még mindig nehezen emészt a német elitpolitika. Egy párt a semmiből egyszerre komoly vetélytársává vált a bejáratott német politikai formációknak.
„A harc”, ahogy azt a Spiegel-címlap hirdeti, valójában nem csak a két hölgy között zajlik, akiknek életútja megdöbbentő párhuzamokat mutat fel. A közös pontok mellett néhány rendkívül fontos tulajdonság köti össze Merkelt és Petryt: hatalmas munkabírásuk, kemény logikájuk, lavírozási képességük, illetve az, ahogyan megválasztják maguk mellett a megfelelő politikustársakat, munkatársakat, a vezető arcokat. Az AfD ereje abban (is) rejlik, hogy minden híresztelés ellenére nem primitív politikát folytatnak. Hamarjában leküzdötték azt a szélsőjobboldali retorikát, ami elszigetelte volna őket a komoly választóktól. Számos területen kidolgozták saját elképzeléseiket a menekültkérdésen túl is, és intelligens, vitaképes képviselőik megállják önállóan helyüket.
Ha az AfD valahol középjobboldalon, a CSU mellett megtalálná a maga helyét, egy nemzeti konzervatív párt lenne, ami ugyan szitokszónak számított korábban Németországban, de lassan a közvélemény is kezdi elfogadni, hogy létezik és nem feltétlenül veszélyes eszmerendszerről van szó. Állítólag Frauke Petryt ellenfelei csúfolják Adolfinának is, ami történelmileg semmiképpen nem állja meg helyét. A hitleri politika mögött egy kidolgozott, ám minden ízében beteg, elvetemült, sátáni eszmerendszer állt. Az AfD mögött legfeljebb hamis nosztalgia él egy letűnt dicsőség után – és nem több. Egyelőre legalábbis nem utalnak arra jelek, hogy az illegális bevándorlás elutasítása mellett bármifajta közös rasszista gondolkodás állna.
Ugyanakkor félelmetes mégis, ahogy a zilált német belpolitika újra felhoz elfeledettnek hitt indulatokat és vágyálmokat. Néhány hete egy belpolitikai riportfilmben megszólalt az utcán egy asszony: „Sokszor eszembe jut: Adolf, ébredj fel, már túl sokat aludtál!” A dolog annál is inkább szomorú, mert valóan úgy tűnt, egy konszolidált, békés ország született Németország 1990-es egyesítésekor. A nyugatiak és keletiek közötti feszültség hamar elmaradt, és egy rendkívül komolyan feltörő erős állam működött Európa közepén. Angela Merkel legnagyobb hibája (vétke, bűne?), hogy a migránspolitikájának következményeit nem látta, el sem hitte, hogy nem tudják majd kezelni. A járulékos következmények pedig a felgerjedt indulatok, a jó mélyre temetett nemzetiszocialista érzelmek újjászületése, a tökéletes bizonytalanság és zaklatottság állapota. Még megállítható ez a folyamat, és talán egy konszolidáltabb AfD-n keresztül a választók indulatosabb része is le tudja vezetni dühét. Hogy aztán marad-e csupán egy szelep az AfD, vagy több – esetleg veszélyesebb is lesz-e – ez nem csak tőlük, de a politikai ellenfeleken is múlik.