Napra pontosan öt évvel ezelőtt, 2011. július 22-én Norvégia örökre megváltozott. A norvég Anders Breivik előbb Oslo központjában, majd a fővároshoz közeli Utøya szigetén összesen 77 embert mészárolt le. A tömeggyilkosság sokkolta az országot (…)
A.B., aki egy egész országot megváltoztatott - origo.hu
Péntek este hat óra 10 perccel olyan bejelentést kapott a rendőrség, hogy több fegyveres kezdett el lövöldözni München egyik plázájában, illetve annak közelében. (...) Szintén éjjelre derült ki, hogy a támadó egy 18 éves, iráni és német állampolgárságú, Münchenben élő férfi volt. A nevét egyelőre nem közölték. (...)
Pont egy hete írtam: nincs is rosszabb annál, amikor megtanulunk félelemben élni, erre tessék: előbb egy baltás gyilkos, aztán egy müncheni bevásárlóközpontban lövöldöző őrült késztet bennünket arra, hogy müncheniként bezárkózzunk otthonainkba, vagy aggódjunk külföldön élő, dolgozó, vagy éppen csak nyaraló, rokont látogató ismerőseinkért. Úgy tűnik, a biztonság meglehetősen kétértelmű fogalom lett Európában. Mi történik itt, és miért? Tudja ezt még valaki?
Annál is inkább, mert a péntek esti hírek szerint (ekkor írom a bejegyzést) a müncheni támadó feltételezhetően nem az Iszlám Állam terroristája, hanem német lehetett. Mintha ismétlődne mindaz, ami Norvégiában, Oslóban történt pontosan öt évvel ezelőtt. (Aztán most, szombat reggel nyolckor, amikor írásomat felteszem a netre, kiderült, hogy semmit sem tudunk. A német rendőrség órákig azt sem tudta, mi történt, a városban pánik tört ki, a tömegközlekedést leállították, egy világváros polgárai otthonaikba zárkóztak. Talán ez példázza legjobban, hol is tartunk.)
Pedig mi azt hittük – öt évvel ezelőtt is-, hogy a muszlim hit nevében gyilkoltak. Arra számítottunk, hogy újra az Iszlám Állam sújtott le Európában, ám az is lehet, hogy ennek éppen az ellenkezője történt. Gondolhattuk volna: ha az egyik szélsőség a maga ideológiája nevében gyilkol, nemsokára a másik is megnyilvánul. Öt évvel ezelőtt a derék norvégok arra számítottak, hogy egy bevándorló lehet a tettes, erre egy született norvég olt ki emberéleteket eszelős alapossággal. Szinte teljesen mindegy, kik voltak az elkövetők: akármilyen ideológia, akármilyen eszme nevében gyilkoltak, tettük megmagyarázhatatlan és félreértelmezhetetlen.
Abnormális és elkeserítő, ahogyan ma Európa kinéz. Íme, ide jutunk józan ész nélkül, íme, ide sodródunk értékek, korlátok, hit nélkül.
Van, aki elhiszi, hogy bármit is elérhet akkor, ha gyilkol.
Van, aki elhiszi, hogy nem lesz következménye annak, ha ellenőrizetlenül emberek százezreit a határaink mögé engedünk.
Van, aki elhiszi, hogy a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok nevében mindent meg lehet tenni, következmények nélkül.
Van, aki elhiszi, hogy urai vagyunk a helyzetnek.
Vajon mi lesz a vége? És mikor?
"Tegyél rendet bennem, te mindig új remény!"
