A kaposvári Jézus Szíve-plébánia (Hősök Temploma) betlehemkészítő versenyt hirdetett. A pályamunkákat december 4-étől láthatják a templomban.
Nov. 22.-i reposztomban a Vértest először véletlenül kis betűvel írtam, ezúttal a betlehem szót szándékosan vetettem papírra a kisebbik kezdőbetűvel, imigyen megkülönböztetve a köznevet a tulajdonnévtől, a karácsonyi díszletet, hátteret, mint kultikus és művészi tárgyat Jézus születésének helyétől. (Nem tudom, jól tettem-e? Nyelvtantanárok, helyesírási versenyek győztesei, zsűritagjai, jelezzétek, ha nem így helyes, ne kíméljetek...!) Nos, végignéztem a kaposvári betlehem készítő verseny pályamunkáit. Érdemes rászánni néhány percet a sokszor napokon, heteken át készülődő-formálódó kis istállókra, jászlakra, figurákra, melyek a legkülönbözőbb anyagokból, technikai, kézműves tudással és művészi igénnyel, valamint szimbolikus lelki megfontolással, üzenetekkel készültek. Sőt, korábbi versenyek műalkotásai között is tallózgattam, s leginkább az fogott meg, amely Kőszegen született az Írottkő Natúrpark által meghirdetett pályázaton, 2002 adventjében. Íme:
Ez lenne az én jelöltem. Zseniális. Egyrészt azért, mert ötletesen biblikus, ugyanis – ezt nagyon sokan tudják – a Betlehem szó szerint azt jelenti, hogy kenyér háza. Hittanos gyermekeknek el szoktuk mondani, hogy igen, Betlehemben, „kenyérházán” született az a Jézus, aki azt mondta magáról, hogy „én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (Jn. 6, 35) Másrészt azért tenném erre a voksomat, mert a félbevágott kenyérhéj formailag is hívebben és hitelesebben tükrözi a korabeli „barlangistállókat”, melyek egyikében – a kortörténészek egy jelentős részének véleménye szerint – Jézusnak meg kellett születnie, mint mondjuk a mai, nyugati, szimbolikus és romantikus betlehem-ideálon alapuló szimmetrikus, mutatós, a kerti bútorok, pavilonok, kis házak bemutató udvarán is helyét megálló klasszikus betlehemes faépítmények. Harmadrészt pedig azért, mert ez a kibelezett kenyérhéj valahol – legalábbis számomra – kifejezetten vulgáris és sokkoló! Eszembe juttatja, hogy gyermek koromban elhanyagolt, igénytelen falusi udvarokban láttam állatoknak, talán kutyáknak kiszórt, megcsócsált, sárban is megtunkolt félkenyereket, állati ürülékek, moslékos edények meg mindenféle kidobott, törött, piszkos használati tárgyak között. Nem tudom, hogy ennek a betlehemnek az eredeti kitalálója gondolt-e ilyenre, mindenesetre nekem ez a háttér- és emlékkép jelképezi azt a nyomorult világot, amelybe Jézus eljött kétezer évvel ezelőtt.
Hogy én milyen betlehemmel jelentkez(het)nék? Az alapötlet ez lenne – kettő plusz egy kiegészítéssel, változtatással... 1, A kenyér fölötti búzakalász dekorációból kettőt hagynék meg: egy hosszabb szálat függőlegesen, egy rövidebbet pedig vízszintesen – így egy keresztet kapunk. Ezzel nemcsak teológiailag tesszük teljessé a megváltás művét, kifejezve, hogy az értünk kereszten meghalt Jézus Krisztus születését ünnepeljük karácsonykor, de a búzakalászokban lévő magok Jézus megváltó halálának és feltámadásának, valamint a keresztyén életnek az igazi értelméről és céljáról is prédikálnak: „...ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.” (Jn. 12, 25-26) 2, A szentcsalád és a Jézust imádó pásztorok és napkeleti bölcsek figuráit áttenném az egyik oldalra, a másik oldalon pedig egy hagyományos vagy egy modern, digitális fényképkeret állna, amelybe mindenki betehetné a saját vagy családjának a fényképét: vajon elmondhatjuk-e magunkról, hogy mi is hozzá tartozunk a Krisztust követők és imádók közösségéhez? +1, Ha ennek a betlehem készítő versenynek a feltételei és keretei lehetővé tennék az ún. „land art” művészeti irányzat alkalmazását, akkor én ezt a művet az előbb említett helyszínre, abba a bizonyos sáros-szaros-szemetes udvarba vinném, s hogy még sokkolóbb és megdöbbentőbb legyen, s még jobban érzékeltessük, hogy milyen világba is érkezett és milyen „környezetet” vállalt fel értünk Jézus, szórnék még a betlehem köré piás üvegeket, injekciós tűket, használt óvszereket, gyógyszeres dobozokat, meg úgy egyáltalán mindent, amiről azt gondolnánk, hogy ezek nem illenek Hozzá...!
Természetesen, mivel az eredeti ötlet nem az enyém, nem mutatnám be ezt a „pályaművet”, de talán érdemes volt egy kicsit elgondolkodni rajta. S ha már az eredeti szót megemlítettem, magam részéről az eredeti betlehemet tartom a legjobbnak, a győztes alkotásnak, melyet ismeretlen mesterek és az ismerős (?) Isten készítettek, kétezer évvel ezelőtt, Betlehemben, „kenyérházán”, s amelyben mi is benne vagyunk többdimenziós, de mégis hús-vér emberekként, bűnös, megváltásra szoruló teremtményekként...