Brfxxccxxmnpcccclllmmnprxvclmnckssqlbb11116. Ez lett volna a név, amelyet egy svéd pár próbált meg elfogadtatni a hivatallal 1996-ban (kiejtése szerintük: Albin, bár ezt nem értjük).
Ez történik, amikor a hírverést jobban szereted, mint a gyerekedet - Dívány
Nevet adni hatalom. Elnevezni egy találmányt, egy terméket, nevet adni egy új programnak, vagy épületnek - befolyással van a jövőjére, hogy hogyan néznek majd rá, mit gondolnak majd róla, mi fog később vele történni. Ez különösen igaz, ha egy emberről beszélünk, ha egy újszülött névadásáról van szó. A névvel, amit kap az ember (nem veszi, nem szerzi, nem küzd meg érte, hanem adják neki), együtt kell élnie, és nagy ajándék lehet, ha éppen nem nehezíti meg, nem teszi tönkre az életet.
Hatalmat kaptunk Istentől, akkor, amikor megengedte, hogy a gondolkodásunkat, beszédképességünket erre is használjuk. Nem kellene vele visszaélnünk.
Nevet adni - mivel hatalom - felelősséggel jár, különösen akkor, ha az egy másik ember életére lesz hatással a jövőben. A nevünk végig kíséri az életet, és nem akarhatom, hogy a gyermekemet az iskolában csúfolják, szíve választottjánál szégyeljen bemutatkozni, vagy hogy kiröhögje az ügyintéző, amikor útlevelet készíttet magának (a rendőri igazoltatásba bele sem merek gondolni).
Itt nincs helye önzésnek, exhibicionizmusnak. Magamnak adhatnám azt a nevet is akár, hogy Mákosguba, Herripotter (muszáj Magyarországon magyar fonetikával!) vagy Trabant. Szívem joga nevemben is megjelenteni extrém, vicces, vagy őrült életstílusomat, ez után csak magamat okolhatom a gúnyos vagy zavaró reakciók miatt. Kedvenc színészem, autóm, üdülőhelyem nevét vegyem fel én, ha erre van szüksége a lelkemnek - meg van a hivatalos útja ennek. De semmiképpen nem a gyermekeim nevét kell felhasználnom arra, hogy feltűnést keltsek, vagy hogy polgárpukkasszak. Nem régóta vagyok a pályán, de volt, hogy megdöbbentem, amikor keresztelés előtt kisgyermek adatait kellett felvennem, és eljutottunk a keresztnévhez.
Kicsit megkönnyebbültem, amikor hírt kaptam arról, hogy más népeknél is "elgurult a gyógyszer" néha egyes szülőknél, látva az őrült és/vagy nevetséges névadásokat. Azt is jó látni, hogy máshol is engedélyköteles a különleges nevek adása, nem csak nálunk, ahol a Tudományos Akadémia szűri a lehetséges neveket.
Nevet adni hatalom, vegyük tudomásul, a hatalom helyes viseléséhez pedig bölcsesség, alázat és szeretet kell. Nincs ez másként a névadással sem. Okulásul pedig álljon itt egy régebbi írásom a Vallásos Ábrándozókról:
"A következő beszélgetés egy panelház előtt hangzik el - pár év múlva:
- Hello Brájen! Csá Dante! Dengizik és Gandalf merre van?
- Hali Leopárd! Haza kellett menniük! De hallottad a nagy hírt? Triniti mesélte, hogy Dzsúlió szereti Febróniát!
- Nemond má'! De hát Febri Herkulessel járt nem?
- Dede, csak szakítottak, mert Herki beleesett Zsüsztinbe!
- Dilen testvérébe? Nemsemmi... Azt hallottátok, hogy Benitó meg elverte nagyszünetben Anakint? Durva volt! Primula néni tök nehezen tudta szétválasztani őket!
- Anakinnak nehéz hete lesz, holnap Trevisz és Anri is el akarja kapni, Merilin figyelmeztetni is akarta!
- Aha... Jó lenne, mert gyenge gyerek, múltkor még Ronaldó is helybenhagyta...
- Gyerekek, mennünk kell, jön Mohamed bácsi, nem szereti ha az ablaka alatt beszélgetünk, miközben Mózes bával, meg Odin bával sakkozik!
-Ja, menjünk fel Lüszienhez, biztos otthon van!
Bocs, még nem mondtam, hogy a kiemelt nevek ma Magyarországon anyakönyvezhetők!"
És köszönöm szüleimnek, hogy normális, egészséges nevet kaptam tőlük.
Hozzászólások