Johan Eliasch cirka tizennégy millió dollárt fizetett az amazonasi esőerdő egy részéért a helyi fafeldolgozó cégnek. Egyetlen egy szándék vezérelte: hogy ne vágják ki a fákat. Az 1962-ben született svéd férfi a Head N.V. nemzetközi sporteszköz csoport elnöke, emellett minisztériumban is dolgozott erdőpusztulással és környezetbarát energiával foglalkozó különmegbízottként. A multimilliomos vállalkozó 2005-ben létre hozta az Esőerdő Alapot (Rainforest Trust) és környezetmegóvási céllal megvásárolt kb. 14 millió dollárért az amazonasi esőerdők közepén, a Madeira-folyóhoz közel egy 1600 km²-es esőerdőt a helyi fafeldolgozó cégektől.
A milliárdos megvett egy esőerdőt, hogy ne vágják ki24.hu/fn/gazdasag
"Elképesztően példamutató magatartás minden pénzembernek, hogy lehet fantasztikus dolgokra is költeni a felhalmozott vagyont – példának okáért környezetünk megóvására."
Mekkora is ez az esőerdő? 1600 km2 . Győr, Komárom, Mór, Bakonyszücs által bezárt terület. Esetleg 3 x Budapest (kb. 530km2 ) Ebben már el lehet tévedni.
Kié is az erdő? Kié is a tulajdon? Ha itthon van egy erdőm, azért nem biztos, hogy nem vágják ki. Hiába van bejegyezve a Földhivatalnál és érvényes, egy hónapnál frissebb a hiteles tulajdonjogi lap. Volt ismerősöm, akinek az összes diófáját kivágták a telkén, olyan 30 példányt. Vannak erdőrészletek, amelyeket szinte nagyüzemi módszerekkel tüntetnek el úgy, hogy nem ültették, nem gondozták, és még csak nem is az övék. Nem az övék? Magukévá tették?
Kié is az erdő? Ha van mögötte erő, hatalom, gazdaság, akkor az szavatolni tudja az emberi gondolkodás szerinti, jelenlegi társadalmi viszonyok között ezt a tulajdonjog bejelentést. Enyém, az üzletemberé. Innen nem lehet kivágni fát. De azért érezzük, hogy valószínűleg nem a tulajdonjog ment meg, vagy tesz tönkre. Ezek jogi fogalmak. Inkább az emberi kapzsiság és telhetetlenség. Ez pedig etikai fogalom. Van az a mondás, hogy "Éhínség nem azért van a Földön, mert képtelenek lennénk jóllakatni a szegényeket, hanem azért, mert képtelen vagyunk jóllakatni a gazdagokat.
Nagyon szép gesztus a milliomos részéről. (Bár ki tudja a milliárdjait nem éppen olyan módon szedte össze, hogy okozta is azt a problémát, tragédiát, amit most szeretne egy kicsit orvosolni? Modern Zákeus?) Ki tudja szavatolni, hogy az az erdő megmarad? Mert fontos lenne. Jogilag most ő rendelkezik vele a fennálló társadalmi viszonyok közt. Mikor változnak meg e jogi kereteket adó társadalmi viszonyok? Meddig lesz milliomos, hogy nyomatékot adjon tulajdon igényének? Mikor jönnek a szegények, hogy pénzt csináljanak az úr hobbi esőerdőjéből? Mert azért azt tudnunk kell, hogy azért mert gazdag valaki nem feltétlenül gazember és azért, mert szegény valaki nem makulátlan angyal.
Inkább úgy mondanám, hogy vannak emberek, akiknek közös jellemzője a telhetetlenség és az állandó többre vágyás. Fenntartható fejlődés és a többi ilyen oximoron szójáték. Az egész emberiség egyik része ide tartozik. Az állandó "több kell", a "nem elég", "fejlődünk-fejlesztünk" és ezáltal álságos reményt kínálva milliárdnyi embernek, tulajdonképpen nem tesz mást, mint állandóan ássa az emberiség sírját a Föld nevű bolygón. Azután meg vannak azok az emberek, akik megpróbálják az "elég", "újra használom", "hagyok másnapra is" (olyan gombászok, akik egy vargánya telepet nem szednek le teljesen, hanem hagynak meg szép vargányákat beérni, hogy a következő évben is lehessen ott gombát találni). Ők azok, akik megpróbálják betemetni azt a sírt a Föld nevű bolygón. Végül attól is függ, hogy ki lesz ásva az a sír, vagy nem, hogy melyik embercsoportban lesznek szorgalmasabbak és többen.
Azért ma a tulajdon olyan, mint egy mentalista projekt. Valaki meggyőző erővel azt mondja ez az enyém, mi meg elhisszük. Mindig vannak, akik meggyőzőbben tudják mondani, hogy az enyém. Nukleáris fenyegetés, atom-tengeralattjáró, F16, MIG29, technológiák, bankrendszer, gazdasági spekuláció.
Olyan érdekes ez, hogy amíg abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy minden rendben van, addig szabad a Föld kirablása, pusztítása és nem is hallgatunk a sokkal érzékenyebb, majdnemhogy váteszek, próféták, küldöttek szavára, hogy állj, meg fordulj. De amikor már érezzük, hogy nincs rendben valami, sőt szinte már kívánjuk a változást, mert kínlódunk, akkor meg már hová...?
Az egyesekben uralkodó szerzési, hatalmi, és egyéb agyi paraziták okozta hiperaktivitás miatt ennek a történetnek nincs pozitív kicsengése. Nincs önkorlátozás, öntudat, nincs önmérséklet. Csak szelfi van. Önmagunk dokumentálása a szakadék szélén.
Nem csodálkozom ezen. Szeretném, hogy ne így legyen. De ismét és ismét rá kell jönnöm, hogy teológiailag ez a bűn. Kiirthatatlan, mintegy genetikai pelenkaként, néha díszcsomagolásban, hurcoljuk és adjuk tovább generációinkon keresztül. Minden generációnak a saját harca, hogy megértse elveszettségét és megváltásra szorulását. Majd észrevegye, hogy létezése maga már a kegyelem. Az Örökkévaló és Mindenható megváltása már nem fikció, hanem maga a realitás és járható út. Arról nem is beszélve, ha megkérdezem kié az erdő, akkor azért nagyon nagy arcátlanság egy emberi nevet vagy gazdasági szervezetet is benyökögni. Maximum azt lehetne mondani, hogy kire van bízva? De ez is hamisan cseng.
Nekem szimpatikus ez a fickó. Jó lenne, ha sokan egyszerre jönnének erre rá. Hajrá "no minden népek"!