Trump még tizennyolc hónapja, Wisconsinban ígérte meg, hogy vissza fög jönni egyszer, és kellemes ünnepek helyett boldog karácsonyt fog kívánni. Most megtette.
Őszintén szólva, komoly gondban vagyok, amikor kellemes ünnepeket kívánnak nekem. Merthogy fogalmam sincs, milyen egy kellemes ünnep. Úgy hiszem, kellemes lehet egy forró fürdő, egy jó kávé, és még néhány apróság az életben – na de egy ünnep? Egy karácsony? Az meg mitől és hogyan válik kellemessé? Elvégre forró fürdőt nemcsak karácsonykor veszünk, kávézni sem csak karácsony reggelén szoktunk. Mintha karácsonynak, Krisztus születésének, a Megváltó, a Messiás eljövetelének bármi köze is lenne ahhoz, amit mi kellemesnek gondolunk. Éppen ezért arra buzdítok mindenkit, hogy kellemes helyett kívánjunk valami mást ezen az ünnepen.
Önök látták az Igazából szerelem c. filmet? Ha nem, pótolják be sürgősen, hiszen ebben az egyébként méltán népszerű filmben benne van minden, amit a fejlett, felvilágosult, toleráns világ szerint gondolnunk kell a karácsonyról, és úgy általában az életről. A történet karácsony idején játszódik, arra készülve, azt ünnepelve találkozunk az emberi élet fő mozgatórugójával, a szeretettel, amely mindenkit megérint, így vagy úgy. Vicces, giccses és néhol elgondolkodtató jelenetek váltják egymást: találkozunk legjobb barátja feleségébe szerelmes fiúval, reménytelenül szerelmes, beteg testvérét ápoló nővel, de látunk feleségét gyászoló édesapát és annak kisfiát, kielégületlen fiatalt, szexjelenet dublőreiként dolgozó, a munka hevében egymásra találó párocskát, megcsalt feleséget, barátot, csalfa szeretőt, táncoló, szerelmes miniszterelnököt, magára maradt egykori rocksztárt, csupa olyan embert, akik a szeretetet, szerelmet keresik, kapják, elveszítik, vagy csupán áhítoznak utána. Mégiscsak mai élethelyzetek, jellemes és jellemtelen szereplők, eszeveszett angol humor – tényleg, „Igazából” jó filmet láthatunk. Csak éppen a Szeretet hiányzik belőle, a karácsonyi Gyermek, Krisztus maga. Amiért, Akiért ezt az ünnepet ünnepelnénk, Aki a lényeg lenne, Aki nélkül nincs igazából szerelem, szeretet, élet. Pontosabban, nem hiányzik cseppet sem, a film szerint legalábbis egyáltalán, és éppen itt a tragédia. Igaz, a történet elején megkapó jelenetet láthatunk, amely mindnyájunk életéből ismert: családtagok, szerelmek, barátok élik át a találkozás, a viszontlátás örömét, miközben arról hallunk, hogy a szeretet mindenütt jelen van, hogy mégsem a gyűlölet és a kapzsiság világában élünk, amivel természetesen egyet is értek.
Csak éppen a szeretet forrása marad ki teljesen, minden szereplő, még az édesanyját elveszítő kisfiú, a megcsalt, lenézett feleség, a testvére betegségével, saját maga tragédiájával küzdő nő életéből is.
Szóval ilyen a kellemes karácsonyi ünnep. Amolyan édeskés, szomorkás, kedves, cuki, valahol mégiscsak igazi. Igen, lehet így is karácsonyt ünnepelni, lehet így is élni. Én azonban azt hiszem, ennél mégiscsak tartalmasabbra, többre, igazibbra rendeltettünk.
Donald Trump megválasztott amerikai elnök kellemes ünnepek helyett boldog karácsonyt kíván, az igazán elkeserítő és csöppet sem nevetséges, hogy ennek az egésznek hírértéke van. Hogy mára odáig jutott a nyugati világ, hogy ezért egyesektől tapsot, másoktól gyűlölködést kap az Egyesült Államok újdonsült elnöke. Persze, nálunk Magyarországon még lehet boldog karácsonyt kívánni, akár még áldott ünnepeket is, legfeljebb sokan nem értik, mitől és hogyan lehet áldott az ünnep, boldog, igazi, valóságos az élet. Hogyan is érthetnék, mikor soha nem próbálták, mikor azt sem tudják, merre, hol és hogyan keressék?
Hadd ajánljak egy másik filmet is, amely ugyan kevésbé ismert, mint az álomgyárban készült alkotás, mégis, abban a pár percben benne van minden, ami karácsonyt igazán kézzel foghatóvá, maivá és elementáris erejűvé teszi. Az „A fiú” című filmről van szó, amelyet évekkel ezelőtt mi, reformátusok készítettünk, és amely őszintén szólva nem nyerte el a tetszésemet - elsőre, másodjára, sokadjára sem. Aztán pár év múlva újra megnéztem, és megértettem, felfedeztem benne a szívbe markoló, nagyon is mai és igenis biblikus üzenetet. Ha már szeretetről, életről, karácsonyról beszélünk, nézzük meg ezt a filmet is. De olvassuk el az evangéliumot magát, és lássuk meg azt a Krisztust, Aki szereti az embert, noha az ma is, most is elfeledkezik Róla.
Kellemes ünnepek helyett így kívánok áldott, békés karácsonyt mindenkinek. Hiszen
Üdvözítő született.
Ma.
Nektek.
Csak el kell érte indulni, csak meg kell Hozzá érkezni.