... léteznek ma Magyarországon olyan családok, melyekben az apa szerepe kiüresedett és feleslegessé vált. Becsületes emberek, akik a munka után hazatérnek családjukhoz, besegítenek a házimunkában és családjuk szeretetére vágynak, ... ám igazából nem kapják azt meg. ... Az én gyerekeim (8-11 évesek) soha nem jönnek oda hozzám, csak az anyjuk létezik számukra és esetleg az egyik nagypapa (aki baromi népszerű náluk). Néha-néha elviszem őket erre-arra, akkor látszólag élvezik a programot, de ha nem vinném őket el, akkor sem lenne semmi. Igazság szerint, ha holnap eltűnnék, észre sem vennék szerintem.
... Az az érzésem van, hogy átalakultak a szerepek. Lehet, hogy még a férfiak keresnek többet (bár már ez is kezd megdőlni, mivel statisztikai tény, hogy a diplomások többsége ma már nő), ám a gyerekek és a család terén biztosan ők azok, akik a többet kapják (szeretetben, figyelemben, gondoskodásban például). És egyáltalán nem igaz, hogy a terhek nagyobb része is a nők vállán lenne. Nálunk én kábé ugyanannyi házimunkát végzek, mint a feleségem, viszont többet dolgozom nála (napi 1-3 órát ténykedem másodállásban). ... Hogy milyen okai és következményei vannak ennek a helyzetnek, nehéz kérdés. A férfiak elmagányosodnak, póttevékenységekhez fordulnak vagy a kudarcok és visszautasítások miatt a munkájukba vetik magukat (néha másik nő karjaiba).
Mit mondhatnék apának, aki ebben az egy mondatban össze tudja foglalni a 4 X-en túli ars poeticáját: "ha holnap eltűnnék, észre sem vennék szerintem."
Minden mögött lehet, hogy személyes életkudarca ölti fel magára e blog keserű ruháját. Lehet rossz az életvezetése. De nem mehetünk el amellett, hogy a társadalom nem készít fel a férfi létre, sem a női létre, sem a gyerek létre. Sem a társadalmi létre. Nem is tudom létezik-e még ember alapú társadalom?
A mai fogyasztói, hedonista társadalom és kegyetlenségig politikailag korrekt törtető társadalom, mint rendszer, rendszerszinten üldözi az általa ellenségnek tartott, adott esetben véleményében is ezt megjelenítő rétegeket. Akik hagyományosan állandóbb értékeket keresők, megélők, vagy megélni akarók. Klubok, hagyományőrzők, vallások és egyéb " -20 C fok van, szúrjunk le egy disznót", gyülekezések tagjait. Adott esetben nem az a probléma, mert éppen azt csinál, amit, hanem mert egy más közösség tagja. Abban gondolkodik. A mai modern gondolkodásmód (hasonlóan más egyeduralkodásra törő gondolkodásmódra) a más közösségeket nem bírja elviselni. (ez talán ismerős valahonnan, diktatúrák) A különálló egyének társadalmát akarja létrehozni.
Értsük! A Biblia, az Ószövetség ezt mondja " Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!" 1 Mózes 1, 27-28 A biblikus felfogás szerint az ember férfi és nő. Persze embernek nevezünk egy férfit vagy egy nőt is külön. De ha biblikus módon gondolunk az emberre, akkor együtt látjuk a kettőt, a férfit és a nőt, mert az az ember. Ez egy egység. Ez az egység. Ennek kiteljesedése koronként és kultúránként változó. (Házasságok, együttélési formák, szokások) Az, hogy ettől van eltérés, hogy valaki egyedül marad, vagy saját neméhez vonzódik ezen az egységen és alapvetésen, axiomán, a priorin nem fog változtatni. Ez csak annyit tesz, hogy olyan is van.
Azonban a szerintem nem ember alapú (értsd, az ember eredeti célját tekintve, és sorsát komolyan alakíthatja, dönthet) társadalomban, hanem valamiféle gazdasági alapú társadalomban (értsd, tőle teljesen független önző erők alakítják életét, neki csak a kiszolgáltatott, rabszolga szerepet szánva, kivéve az egyenlőbbeket) a saját érdekeik szerint ez a biblikus felfogás nem maradhat. Az ember nem egységben nő és férfi. Megkérdőjelezi, sőt már agresszíven meg is tiltja ennek kimondását és érvényesítését a társadalomszervezésben. Egyén van, legyen az nő vagy férfi. A kettő nem függ össze. Ez az a priori, axioma. Mindez tudatos elvek mentén történik. Véleményem szerint a mai neoliberális gazdaság (bár ez lehet a kapitalizmus kialakulásától kezdve számolni, vagy az ipari forradalomtól) a lehető legnagyobb fogyasztó masszát akarja összegyúrni és ezért mindenkit egyformára kell faragni. Vallásost, hitetlent, heteroszexuálist, metroszexuálist, homoszexuálist, családost, szinglit, férfit és nőt, feketét, fehéret, sárgát, rézbőrűt, nemzeteket, nációkat (nácik), gyereket, időset (őket esetleg előbb ki lehet nyírni, kivéve a kiváltságosokat). Hiszen ők fogják a profitot termelni. Azonos életmód, kívánság, azonos boltok, reklámok. Ezeket kell egybegyúrni. Mindenki legyen elégedett.
Nagy forradalom van most éppen ezért. Gender ideológia. PC a másságnak. Feminizmus.
Jó ideje lángolnak ezek a viták. Abortusz. Ha egyénként nézzük az embert, akkor a nő dönthet a saját testéről. Ez cél. Ha egységként tekintek az emberre, mint férfi és nő, akkor nem, mert még van ott egy tényező.
Ha egyénként nézzük az embert, akkor a Toroczkai birodalomban Ásotthalmon meg lehet jelenni egy olyan táblával, hogy papa+papa+ gyerek = család (melegtüntetés). Jobbról a második felirat
Ha egységként kezeljük, akkor az a felirat és felhívás a családosok részéről anya, apa, gyerekek ez a család, korrekt. Bár erre az új hatalom ugrik és pusztítani akar.
Ha egyénként kezelem az embert, akkor mindenkinek joga eldönteni, hogy férfi vagy nő akar lenni, netalán valamilyen állat. Az átalakulásának, érzéseinek csak a fantázia, pénz, és az orvostudomány fejlettsége szab határt. Ha pedig a férfit és nőt egységként kezelem, akkor bizony lesznek szerepek, tanult minták, kötelezettségek.
Ez a probléma, a mai modern gazdasági alapú (haszonelvű) társadalmi felfogás gyűlöli és pusztítja a tőle eltérőt. Itt van szerepe ennek a férfi, női egységfelfogásnak, vagy férfi női csak egyénként kezelésnek. A két különböző a priori két különböző világnézethez vezet, két teljesen eltérő világot hoz létre. Két rendszerről beszélünk. Ebben a pillanatban párhuzamosan él egymás mellett a kettő.
De kedves férfitestvérem. Van egy rossz hírem. Te, mint apa vesztésre állsz. Nem véletlenül érzed azt, hogy nincs szükség rád. Lehet, hogy mindent meg is tettél érte, vagy semmit sem tettél a családodért. De az egyik rendszer szerint a következő társadalmi rendben neked nem szántak szerepet. Főleg nem ezzel a felfogással. Ez a szép új világ. Ez az új társadalom. A másik rendszer szerint, meg áldozatot kellene hoznod, de már fogalmad sincs hogyan, mert nem ismered az alapjait.
Nem véletlenül éledezik egy másik vallás. Az elmaradottak és kizsákmányoltak, az eddig vesztesek, az új prédára várók nemsokára tömegével fogják meghódítani és kiszólítani ebből az érthetetlen exkluzívnak tartott vígalmi negyedből az elégedetlen lelkeket.
Keresztyén emberként meg nem mondhatok mást: "Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!" Jelenések könyve 2, 10