Rendhagyó jelmezes kórházlátogatásokkal segít a beteg gyerekeken egy magyar csapat, a CosHelp. A csapat tagjai teljesen önkéntes alapon vesznek részt a látogatásokon.
A CosHelp nekünk egy szép hobbi, mindenkinek megvan a munkája a civil életében, így a látogatásainkat ehhez mérten tudjuk alakítani. Van, hogy szabadságot kell kivenni, hogy ott tudjunk lenni valahol, szerencsés esetben úgy alakulnak a beosztások – vagy úgy alakítjuk, hogy akkor ráérjünk. Nem mindig könnyű beépíteni az életünkbe, főleg mert sokan is vagyunk, de mindenki nagyon igyekszik, hisz szívből, önként csináljuk."
Jelmezes kórházlátogatásokkal segít a beteg gyerekeken egy magyar csapat - szeretlekmagyarorszag.hu
Az alapvető ismerkedési kérdések között mai napig megtalálható lényeges információra irányuló kérdő mondat: Mi a hobbid? Ezzel a szép „magyaros” kifejezéssel, mely mára teljesen beépült a szóhasználatba. Pedig vannak szép, magyar megfelelői is, pl.: szenvedély, időtöltés, passzió, kedvtelés, szabadidős tevékenység. Talán kicsit furcsa lenne, ha a kérdést úgy tennénk fel, hogy: Mi a passziód? Valószínűleg a kérdezett nézne értetlenül és az ismerkedés ezen fázisa le is zárulna.
A hobbi kérdése viszont nemcsak ismerkedések során, hanem sokkal inkább idegen nyelvek tanulása során jön elő. Emlékszem, még általános iskolában és gimnáziumban is volt olyan tétel, ami kifejezetten e téma köré épült. Elég izzasztó volt perceken keresztül arról beszélni (vagy inkább próbálkozni), hogy mennyire szeretek olvasni vagy biciklizni. Gyerekként sem volt szívügyem erről beszélni, és rájöttem, hogy felnőttként sem tartozik a kedvenceim közé.
A téli hónapokban egy régi álmomat válthattam valóra: részt vettem egy 40 órás jelnyelvi tanfolyamon. Természetesen, itt sem maradhatott el a kérdés: Mi a hobbid? Erőteljesen gondolkodtam, hogy ugyan mit is mondhatnék, aztán mire rám került a sor a következő mondatot jeleltem: Az én hobbim a család és a munkám. Mert tulajdonképpen ezek által töltődöm fel és kapcsolódom ki. Azt teszem, amit szeretek a munkahelyemen, és a családom révén azokkal vagyok akiket szeretek. Számomra ez az ideális hobbi. S a hobbim végzése közben (itt lelkészségre gondolok) embereket ösztönzök arra, hogy válasszák hobbinak a kórházi önkéntességet. Azt hiszem egyelőre, az én életemben nincs is ennél ideálisabb.
Azért bevallom őszintén, hogy amikor mentálhigiéné képzésen elmondtam, hogy nekem nincs hobbim (a fentebb megnevezetteken kívül), kicsit furcsán néztek rám a csoporttársaim és rögtön felébredt a fél társaságban, hogy akkor most gyorsan lelkigondozni kell engem, mert bizonyára már kiégtem.
Mára rájöttem, hogy inkább azt az áldást tapasztalom az életemben (s remélem még sokan mások is), hogy a hobbimért még fizetést is kapok. Mielőtt azonban valaki azt hinné, hogy mennyire idealista vagyok, hozzáteszem, hogy időnként elfáradok, és bizony tudok panaszkodni is.
A lényegnél maradva: a hobbi választása fontos dolog. S bár szabadidős tevékenységet értünk alatta, mégis időnként egybeesik a munkaidőnkkel.
A CosHelp tagoknak is kórházas hobbijuk van és nekem is, csak más megközelítésben. Így a tevékenység, amit végeznek nagyon is szívügyem.
A cikkben szereplők egyáltalán nem munkájuk részeként végzik az önkéntességet, s éppen azért becsülöm őket, nagyon. A szabadidejükből áldoznak, hogy másokon segítsenek és ezáltal ők maguk is jobban érezzék magukat. Ráadásul egyáltalán nem egyszerű tevékenységet választottak a kikapcsolódáshoz. Beteg gyermekeket látogatnak meg még pedig filmekben, mesékben látható szereplők jelmezébe bújva. Vezetőjük és a CosHelp megálmodója, Honfi Juli pl.: Hófehérkének öltözik. A látogatások alkalmával megjelennek a Star Wars különböző szereplői (Obi Van Kenobi, Darth Vader, rohamosztagos katonák stb.), a Marvel filmek jelmezei vagy akár A gyűrűk urából is csatlakoznak az önkéntességhez.
A filmek iránti szeretetüket, rajongásukat ötvözik a betegek meglátogatásával. Egyszerre két hobbinak is hódolnak. Kifejezetten jó párosítás. S bár biztos vagyok benne, hogy akik vállalják, nagyon szeretik, de nem lehet egyszerű időt szánni, megszervezni a munka, sokszor a család és minden más elfoglaltság mellett, hogy elinduljanak és felkeressék a gyerekosztályokat. A találkozások sem mindig vidámak és könnyűek. Beteg gyermeket látogatni – még ha a nevetés érdekében is történik – nem egyszerű. Mégis, sokan vannak, akik mennek és magukat megerősítve viszik a gyerekek álmait és, ha néhány percre is,de képzeletben kiragadják a kórházból őket és elviszik kedvenc filmjeikbe, meséikbe. Egy kicsit ők is hozzátesznek ahhoz a gyógyító munkához, ami a kórházban történik.
Olyan hobbi ez, ami nem csak az énről szól, hanem miközben lelkileg töltődik az alanya közben másokat is tölt, erősít, bátorít.
Olyan hobbi ez, amit a szenvedések, a betegséggel való szembesülés miatt nem sokan vállalnak fel. Pedig nagy szükség van rá! Így én is biztatni szeretném a CosHelp csapatát, hogy még sokáig legyen erejük, idejük folytatni ezt a hobbit.
S biztatok mindenkit, hogy aki erőt érez magában és tud rá időt szakítani nyugodtan keresse fel a református kórházlelkészeket és kérdezzék meg, hogy nincs-e szükségek egy kis segítségre a betegek látogatásában? Az ország legtöbb kórházában megtaláljuk a lelkészeket, akik örömmel fogadják a segítő kezeket.
Ez is egy hobbi, mely úgy tölt fel, hogy közben mást is megerősítünk. Mert ahogyan az Ige is biztat: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25)
