Gyász

Saját, jelenlegi mély gyászom segít együttérezni az óriási fájdalmat hordozó gyászoló családokkal...Velük sírok, de milyen jó tudni, hogy bár életünk csakugyan véges, hogy nincs is hatalmunk fölötte, de ahhoz tartozunk, akinek van. Ahhoz Krisztushoz, aki legyőzte a halált, és ez a győzelem a miénk is lesz a maga idejében...

Tisztelt Uram!

Több, igen nagy problémát fedeztem fel az ön cikkében és mivel (egyelőre) az internet a modernkori szólásszabadságnak az az "Agórája" ahol a szónoki emelvényre akár a legostobábbak is felhághatnak és senki sem ráncigálja le őket onnan, ennek reményében írom gondolataim önnek, hogy mint igencsak kevéske élettapasztalattal rendelkezőt, engem sem hurcol innen egyenest a vesztőhelyre.

1. A leírt gondolatok szinte teljességgel hiányolják az eredetiséget:

- "Eltervezed a jövőt, anélkül, hogy egy pillanatig is száz százalékosan biztos lehetnél abban, hogy a tervezett jövő a tiéd."

Milan Kundera a "lét elviselhetetlen könnyűsége" című munkájában csodálatos gondolatvezetéssel és irodalmisággal írja le ezt a gondolatot... Valóban filozófiai szinten, nem pedig a jól ismert közhelyet átfogalmazva: "Ember tervez Isten végez"

- "Egyetlen értelmes válasz van: ilyen a valóságos emberi lét. Mindig. Törékeny, múlandó, halandó, véges, a halálnak kitett."

Blaise Pascalt hallom vissza? Vagy én tévednék? Lássuk: "Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó nádszál. Nem kell az egész világmindenségnek összefognia ellene, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendő hozzá, hogy megölje. De még ha eltaposná a mindenség, akkor is nemesebb lenne, mint a gyilkosa, mert ő tudja, hogy meghal; a mindenség azonban nem is sejti, hogy mennyivel erősebb nála."

- "De valójában, ha az emberi történelem szakadatlanul zajló tragédiáira gondolunk, naponta gyászolnunk kellene. Lehet, hogy ez lenne a normális, s nem pedig belemenekülés valamiféle happy-kultúrába?"

Csak nem Soren Kirkegaard pesszimizmusa villan fel egy szempillantás erejéig? Lássuk az ő gondolatát, amit ön is tudatosan, tudattalan módon másolt: "Egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek: a mókamester megismételte; az emberek még jobban hahotáztak. Azt hiszem, a világ is így fog elpusztulni, okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc."

2. A vélt, vagy valós kultúrelit szelektív látása, hallása:

- "Megtörtént ez a buszbaleset, tizenhatan meghaltak. Elviselhetetlen tragédia. Persze, a világban naponta történnek tragédiák, ki tudja, hányan halnak meg percenként értelmetlenül.
De most a mi gyerekeink haltak meg."

Egy 2016 augusztusi hivatalos rendőrségi akta szerint, 2010 óta 161 hajléktalan halt meg Magyarországon a kihűlés miatt, ez lebontva 26.83 ember évente. Drága jó uram! Ezek az emberek megfagytak azokon az utcákon, ahol ön talán mindennap eljár bevásárolni, vagy éppen munkába. Ők talán nem a mi gyermekeink vagy testvéreink? Az ő haláluk nem akkora tragédia? Félre ne értsen, nem lekicsinyelni akarom a tragédiát ami történt. De úgy gondolom, hogy a média irányított gondolkodás megnyilvánulása ez a hatalmas gyász és nem a személyes együttérzésé... Miért mondom ezt? Valaha megfogalmazta a lét kiszámíthatatlan természetét a halálra fagyott magyar testvéreinket tekintve? Vagy az évente átlagosan 600 közúti balesetben meghalt magyar ember szomorú és tragikus végét tekintve? Ugye nem? Érdemes elgondolkodnunk... A teljes képet nézzük, vagy szépen, Platón barlangjában ülve, csak azt amit elénk vetítenek?

3. A teljes szembemenés a keresztény értékekkel és hitrendszerrel:

-"Az élet egyetlen valódi problémája a halál."

Ilyent sehol de sehol nem olvastam, sem a Bibliában, sem pedig egyik hitvallásunkban sem. Jézus Krisztus Urunk tanításai pontosan az életre vonatkoztak és nem pedig a halálra. A valódi református hit központja az Élet és az örök élet, nem pedig a halál. Isten a törvényeket az élőknek, az életük kiteljesítésére adta. Maga Krisztus is azért jött el, hogy örök életünk legyen, sőt itt a földön is egymás életének ne megnyomorítói legyünk, hanem segítői és támaszai. Az élet problémája az Élet maga, jelentsen ez bármit, nem pedig a halál. Már ha kereszténynek valljuk magunkat. Ha pedig nem... Valóban marad Albert Camus "hitvallása": "Csak egyetlen igazán komoly filozófiai kérdés van: az öngyilkosság". Az ön fenti kijelentése félelmetesen hajaz, gondolatvilágában erre a kijelentésre.

Kérem ne vegye sértésnek fenti gondolataim. Csupán szkeptikus észrevételeknek.

Maradok tisztelettel!

Tisztelt Uram!

Típushibája a Hungaro-pannon embernek, hogy nem képes elvonatkoztatni a kritikát az embertől. Sajnálattal látom, hogy ebbe a hibába esik Ön is bele.

Ön eszerint tisztában van a lelkiállapotom és a motivációim teljességével, mikoris ezt a hozzászólást megírtam. Sőt! Mitöbb, ha lehet ilyet, akkor még tisztábban van vele, mint én magam. Levont egy konklúzíót, személyes sértettségét felhasználva rólam, miszerint én az ön személyét szeretném hitelteleníteni. Őszintén szó sincs erről. Ha elhiszi jó, ha nem, nem emiatt fogok álomtalanul forgolódni éjszaka. Csupán és kizárólagosan a cikkre vonatkozó gondolataim voltak. Önt nem ismerem, nem találkoztunk, nem beszélgettünk. Nem mondok véleményt az ön személyéről, csupán a cikkről amit itt közölt.
Másodszor, ön egyből azonosít engem a magyarországi szélső jobboldali gondolkodással. Ez nem helyes véleményem szerint. Nem ismer, nem ismeri az élettörténetemet, nem tudja politikai, vallási hovatartozásomat, csupán kiemel haragja tárgyaként a bugyborékoló pokol folyamból és azt mondja én is része vagyok. Meggondolatlan és elhamarkodott következtetés.
Harmadszor, kegyeleti cikk ide vagy oda, végigolvastam az ön cikkeit, de sehol nem találtam azt, hogy a mindennapi tragédiák megráznák önt. Nyilván nem, hiszen nem vetíti a tv, nem mondja be a rádió. Megint egy autóbaleset 4 halott... Már fel sem kapjuk a fejünk... Csupán erre akartam utalni és nem pedig megszentségteleníteni az ön vagy a más gyászát.

A személyeskedést amit kezdeményezett nem veszem sértésnek, bár én végig a cikkről és nem a személyéről beszéltem. Nem gond. Már megszoktam, hogy a hazai magyarság a kommunista gondolkodás melegágyában fekszik magas lázzal. Ha valaki mond valamit az eszmém ellen, az ellenem mondja. Mehet is az Andrássy 60 alá...

Tisztelt Uram!

Akkor idézek Öntől:

"Több, igen nagy problémát fedeztem fel az ön cikkében és mivel (egyelőre) az internet a modernkori szólásszabadságnak az az "Agórája" ahol a szónoki emelvényre akár a legostobábbak is felhághatnak és senki sem ráncigálja le őket onnan..."

"A leírt gondolatok szinte teljességgel hiányolják az eredetiséget:..."

"Blaise Pascalt hallom vissza? Vagy én tévednék? Lássuk:..."

"Csak nem Soren Kirkegaard pesszimizmusa villan fel egy szempillantás erejéig? Lássuk az ő gondolatát, amit ön is tudatosan, tudattalan módon másolt:"

"A vélt, vagy valós kultúrelit szelektív látása, hallása:"

"A teljes szembemenés a keresztény értékekkel és hitrendszerrel:"

Ha Ön valódi kritikai szándékkal írt volna, akkor nem használta volna ezt a gunyoros stílust, azt állítva, hogy az általam közölt gondolatokat az Ön által idézett szerzőktől loptam. Nem loptam. Abban viszont teljesen igaza van, hogy az itt felhozott témák - ide értve az Ön által felhozott gondolkodókat is - átitatják az egész zsidó-görög-keresztyén gondolatkört a kezdetektől fogva.

Amikor Pascal a nádszál-metaforát használja, akkor lopott? Vagy amikor Kirkegaard a világ pusztulásáról beszél, akkor lopott? Vagy amikor Kundera a jövő birtokolhatatlanságáról beszél, akkor lopott? Ki itt az eredeti, amennyiben a problémafelvetésről beszélünk? Nem csinálunk mást, csak újrafogalmazzuk ugyanazt. Persze, nem hasonlítom én magamat hozzájuk. Csak jelzem, hogy elég mélyen benne élek az európai gondolkodás hagyományában. De Önnek valamiért fontos volt, hogy gunyoros mondatokkal felvezetve kimutassa, mennyire nem vagyok eredeti, sőt mennyire közhelyes vagyok. Eredetiség? Uram, Ön viccel. Ez az érvelés a hiteltelenítésemre szánt kísérlet, nem több. Tudom, én ezt rosszul értem, mert ilyen a "Hungaro-pannon ember". Nem tudom, ki légyen ez a kollektív alany. Az a probléma Uram, hogy az Ön állítólagos kritikáján átsüt az indulat. Ellenem. Nem is azzal foglalkozik, hogy ez a kis lételméleti szösszenet igaz-e vagy sem, nem az eszmeiséget kritizálja, pedig lehetne, hanem csak annak kimutatására szorítkozik, hogy kitől loptam. Hát a Bibliából, Uram! De nem loptam, hanem merítettem. Hál' Istennek, van hova fordulni, s van miből meríteni. Pár ezer éve. Az az állítása pedig, hogy a " a hazai magyarság a kommunista gondolkodás melegágyában fekszik magas lázzal. Ha valaki mond valamit az eszmém ellen, az ellenem mondja. Mehet is az Andrássy 60 alá...", egyszerűen nem igaz. Ön csak nyugodtan kritizálja az általam képviselt eszmeiséget. Csakhogy Ön nem ezt tette. Nem az eszmeiséget kritizálta, hanem indulatosan nekem jött. De ne aggódjon, számíthat rám. Azt pedig, hogy milyen a "hazai magyarság", ez a "Hungaro-pannon" fajta, én nem tudom. De Ön, mint látom, tudja. Figyelemre méltó karakterológia, amit amúgy rasszizmusnak hívnak.

Az utolsó két felvezető kommentben nincs gunyoros hang, csak súlyos állítás. A "kultúrelit szelektív látása". Mert egy gyász-cikkben nem említettem az itthoni hajléktalanokat. Hát ez valóban borzasztó. De Önnek muszáj volt ezt a tematikát ide behoznia, ami nem több szimpla áttematizálási kísérletnél. Azt nem állítottam, hogy Ön szélső-jobboldali. Ezt nem tudom, honnan veszi. Ellenzékről beszéltem. Ami pedig azt az állítását illeti, hogy írásom "teljes szembemenés" a keresztyén értékekkel, eléggé merész. Játék a szavakkal amit Ön művel, hogy nem a halál a központi kérdés, hanem az élet. Jó, hát legyen úgy. Csak azt nem tudom, miért a feltámadás a végső válasz a keresztyén üzenetben. Felteszem, ha nem a halál lenne a központi egyetemes emberi gond, a feltámadás az értelmét vesztené. Nem gondolja?

By the way, nem válaszolt arra a kérdésemre, hogy Önben pontosan kit tisztelhetek? Természetesen Ön is, mint bárki, feljöhet az Agórára annak minden kockázatával együtt. A kockázat pedig az, hogy ki kell állni, beazonosítható módon. Ha megtisztel bizalmával, jelölni fogom a Facebookon ismerőseim között.

Köntös László