Tőlünk nyugatra a Pride lélektani nehézsége paradox módon már nem a társadalom ellenállása, hanem a hatalom szövetsége. Az LMBTQ-ideológia mainstreammé vált. A kormányok, intézmények, médiumok és vállalatok a közösségi platformokkal versengve jelzik hangos támogatásukat. A Pride hónapja olyan vallási ünnep lett (annak minden giccsével, kegytárgyával és fogyasztói kacatjával együtt), amit jelentőségében leginkább a zsidó pészachhoz vagy a keresztény ádventhez hasonlíthatnánk. ... azokat az időket sírják vissza, amikor a Pride még nem a hatalom ünnepe volt,... Ma már a tömegek kötelességszerűen emelik magasba a zászlót és szajkózzák a forradalom jelszavait...
Mi áll az LMBTQ-ideológia győzelme mögött? (1) divinity.szabadosadam
Mintha a szexuális forradalom országaiban a brezsnyevi pangás évei kezdődnének. Ez azonban egyáltalán nem változtat a tényen, hogy az elmúlt évtizedek kultúrharcában az LMBTQ-ideológia fényes győzelmet aratott. A szexuális forradalom a 60-as években kezdődött (bár valódi gyökerei inkább a 20-as évek), és egy emberöltő alatt olyan sebességgel formálta át a nyugati kultúrát, hogy a legéberebb elemzők is csak kapkodták a fejüket.
Herman Dooyeweerd holland filozófus szerint a nyugati kultúrát évszázadok óta négy alapmotívum-együttes határozza meg. A legrégebbi a görög-római, amely a forma és anyag kettősségére épül. Ehhez társult a bibliai alapmotívum, amely a teremtés-bűnbeesés-megváltás dinamikájával magyarázza a valóságot. A skolasztika a természet és a kegyelem feszültségébe olvasztotta a görög és bibliai alapmotívumokat. Utolsónak lépett színre a humanizmus, amely a kegyelmet egyszerűen a szabadságra cserélte, így született a természet-szabadság dichotómiája. Dooyeweerd szerint a felvilágosodásnak nevezett folyamattal a humanizmus vált a nyugati kultúra domináns alapmotívumává, törékeny egyensúlyt biztosítva a négy alapmotívum együttéléséhez. Ez azt jelenti, hogy a mai nyugati ember elsősorban a természetben hisz, illetve abban, hogy a cél a minél nagyobb szabadság.
Az ember felszabadult a teremtés kötöttsége és a természetfeletti elvárása alól, nem szorul kegyelemre, hatalmas tér nyílt meg az önmegvalósítás előtt. Hajdan azt ígérte a bibliai kígyó, hogy ha az ember eszik a jó és rossz ismeretének fájáról, olyan lesz, mint az Isten. Erről szól a mostani ígéret is. Ha csak a természet van, akkor az ember döntheti el, mi a jó és mi a rossz, nem szólhat bele ebbe más istenség, és lehetőleg ne szóljon bele más ember se. Teljesen szabadok lettünk.
A bibliai motívumban a megváltás helyreállítja a megromlott teremtést, a humanista szabadság azonban vetekszik a természettel. A legnagyobb kérdés az, hogy miután a szabadság legyőzte Istent, vajon meghaladhatja-e a természetet is. Korlátot jelent-e a természet a szabadságra való törekvésnek?
A humanista dilemma kizárólag ott merülhet fel, ahol a húst előre csomagolva veszik a szupermarketekben, ahol van fájdalomcsillapító és légkondicionáló, ahol a primér valóság a virtuális valóság, és ahol komolyan szóba jön, hogy az ember a közeljövőben legyőzheti a halált
Az LMBTQ-ideológia és a szexuális forradalom a humanista alapmotívum kibontakozása, a természet és a szabadság közti harc megtestesülése. A dilemma mélységét könnyen megérthetjük, ha egymás mellé tesszük a homoszexualitás (L, M és B betűk) valamint a transzneműség (T betű) melletti érveket, és látjuk az ellentmondást. A homoszexuális identitás megváltoztathatatlansága mellett azt az érvet szokták felhozni, hogy a homoszexuális hajlam veleszületett tulajdonság, ugyanúgy nem változik, mint a nem vagy a bőrszín
Időnként felröppentek (később hamisnak bizonyult) hírek arról, hogy megtalálták a homoszexualitást determináló gént, és ezzel egyidőben egyre több országban tiltani kezdték a szexuális hajlam megváltoztatására (vagy helyreállítására) irányuló terápiákat (az Amazon éppen most tiltotta le az ilyen jellegű könyvek forgalmazását). Látjuk, mi áll az érvek mögött? A természet. A hajlamot a természet határozza meg, ezért megváltoztathatatlan. A narratíva szerint a természet tesz valakit hetero-, homo- vagy biszexuálissá.
A transzszexualitás esetében pont fordított érvelést figyelhetünk meg. A magukat transzneműnek valló személyek esetében egyértelmű és nyilvánvaló biológiai jegyekről van szó (férfi és női nemi szervek, férfi és női hormonok, férfi és női kromoszomák, testfelépítés, másodlagos nemi jellemzők), de ezeket felülírja valami belső érzés, ami valóságosabbnak hat számukra a biológiánál. A T betűben a szabadság győz a természet felett. Nem a természet félreérthetetlen üzenetére figyelünk, hanem a szabad önmeghatározás belső hangjára. A transznemű ember élete innentől erről a harcról szól: mindvégig a természetet igyekszik legyőzni, hogy azzá válhasson, akinek gondolja és érzi magát. Drasztikus testcsonkító műtéteket vállal és élete végéig hormonokat szed, hogy a természetet a szabadság igája alatt tarthassa.
A homoszexualitás megváltoztathatatlan, mert a természet produktuma, a nem megváltoztatható, mert a belső önmeghatározásnak a természet sem szabhat határokat. Ez az ellentmondás jelzi, hogy a valódi küzdelem ma a természet és a szabadság harca,
Tulajdonképpen szemelvény ez ma. Nagyon értelmes és összeszedett gondolatiság jellemzi Ádám írását. Nem csak ezt az első bejegyzést, hanem a többi hatot is.
Abban az ellentmondásban találjuk magunkat, hogy legyőzhető-e a természet, vagy le kell-e győzni a természetet?
Ha visszagondolok az emberiség eddigi küzdelmeire, akkor feleslegesen erőlködünk, és még veszélyes is. A folyók folyási irányát megfordítani akaró sztálini rendszer ilyen volt. Mao országa, amikor a nép rizsét felzabáló verebeket meg kellett büntetni és elszabadult az éhínség, mert nem maradt madár, hogy a kártevőket elpusztítsa. Ilyen a 20. század lakhelyeikről elűzött, vagy kiirtott embereinek a sorsa is (és ami utána jött), akik ismerték a környezetüket, lehetőségeiket és határaikat, és jó hatékonysággal tudták fenntartani az ott kialakult közösségeket. Ilyen a ma mohó fogyasztói és kapitalista társadalma is. Energiaéhségét és anyagfelhasználási szükségét csak a jövő kárára és kontójára tudja fedezni. Július 29-én elértük azt a napot, amikor már elfogyasztottuk az ez évre kiporciózott szükségest.
Modern küzdelmeink is vannak. Emberileg jogosnak érzett szükségletek kielégítését célozzák meg. De már a természettől és annak akaratától elidegenedve. Például a születés a fogyasztói társadalmakban. Először mindent megteszünk, hogy ne szülessen gyerek, valamilyen tébolyult magyarázat miatt, egyéni szabadság, találj önmagadra, valósítsd meg magad, és ki kell élni magad, meg karrier, élményélet. Majd jön a kattanás és gyerek kell. Jobb esetben összejön immár idősen, de leginkább nem. Ekkor jön a tudomány. Először csak hormonkezelés, majd beültetés, azután idegen donor, béranya, adoptálás. Az új lehetőségek reményei szerint klónozás. Minden ami ezzel jár. A fogamzásgátló hormonok több kárt okoznak, mint gondolnánk. Az ivóvizekbe kerülve, hiszen nem kiszűrhetők a szennyvízből, "ingyen" segítenek a női és férfi biológiát átprogramozni. A férfi és nő kapcsolatát is úgy néz ki erősen meghatározzák. Eddig inkább sejtett, de lassan kísérletekkel igazolt lesz, hogy a fogamzásgátló szerek által okozott hormonális hatásokra egy nő más-más genetikájú férfit enged közel magához illata alapján, vagy tart vonzónak. Ha fogamzásgátlót szed, akkor genetikailag közelebb állót, és ha nem akkor genetikailag teljesen eltérőt (nagy százalékban). Továbbgondolva ez azt jelenti, hogy amíg nem akart gyerekeket, addig egy bizonyos férfi vonzotta. Amikor már akar, lehet hogy nem az a férfi, hanem egy másik fogja vonzani biológiailag. Ebből simán következik, hogy ha házas, akkor válni fog. Összekeverednek az emberek, összekuszálódnak a kapcsolatok. Mindent összevetve legyőztük a természetet? Mi tudunk teremteni. Mi tudunk javítani, segíteni. De nem. Genetikailag olyan tabukat döntünk le, amelyeket évezredeken keresztül újból és újból kialakítottak a társadalmak.
Nagyon úgy néz ki, hogy egy természet ellen vezetett szabadságharc kerettörténetbe kerül bele az LMBTQ eszmerendszere is. Így értelmezhető. Legyőzzük a természetet. Győztünk, győztek? A nyugati emberi elmék, ill. a fogyasztói társadalmak elméi felett igen. Ez már nem a homoszexualitásról szól, és semmiféle másságról, annak álarcában történik. Itt a kapitalizmus és fogyasztói társadalom használja fel a maga érdekei szerint ezeket az embereket, hogy lebontsa a legnagyobb haszon reményében, a profit reményében, az utolsó közösségeket is, akik még rgaszakodnak identitáshoz, hagyományokhoz, egy profitellenes világképhez. Ravasz.
A természet konzervatív. Vissza szokott vágni. Szokták mondani Isten nem siet, de nem is késik. A válasz közel. Lehetséges válaszok egyike a migráció onnan, ahol még nem elég kifinomultak a fogyasztói szemlélethez, de vágynak rá. Ez el is söpörheti az itteni kreációt és lehet, hogy mindent. Másik, hogy a sok hasonló genetikájú ember miatt, a biodiverzitás csökkenése miatt nagyobb eséllyel alakulnak ki járványok. A szabadabb szexualitás miatt sokkal nagyobb esélye van a fertőzések továbbadásának. A nehezen kezelhetőknek is. Illetve a mentális hatásokról még nem beszéltünk. Ahol nincs rend, ahol a káosz uralkodik, ott bizonytalanság van és abban a feszültségben az emberek nem gondolkodnak hosszú távon. Élnek a mának. Ez a tudatmódosítás melegágya is. Sőt, szinte kötelező velejárója.
Ha azt mondanánk az Élet nagy festőművész, akkor most a sötétebb színeket hordja fel a föld festővásznára. Ki kell mondanom, hogy ebben a szürkeségben, sötétben, homályban egy kis mécses, menora, fáklya, reflektor világít, Jézus Krisztus által nyújtott Kegyelem.
linkajánló:
21 Után- Esti Beszélgetés Hamar Danival - Szabados Ádám
PÓRÁZ ÉS PLUSZ JOGOK A PRIDE-ON – LGBTQIP+ GYORSTALPALÓ "BUNKÓKNAK"