A Kossuth- és Liszt-díjas zenész, előadóművész, zenepedagógus hosszú betegség után, 65 évesen hunyt el.
Mit lehessen mondani arról, aki ha énekelt, többet mondott el strófával, mint más két órás előadással. Még csak idézni is nehezemre esik az életéről szóló híradásból. Minek is írni díjairól és kitüntetéseiről, mikor hallgatni is lehet.
Sokkal árulkodóbb, hogy kazettáit másolták és Trabantok, Wartburgok, Ezerkettes zsigák kazettás magnós-rádióiban is hallgatták.
Megszólaltatta a régi korok lelkiismeretét és mienkké tette, amit mi már elveszítettünk. Istenes hang pengetője. Akkor, amikor magyarul még csak hazudni lehetett, akkor ő magyarul énekelt igazat. Magasra tette a mércét. Nem erkölcsből, szépségből, jóságból, hanem emberségből és ezzel együtt erkölcsből, szépségből és jóságból. Bár a média urai nem tartották érdemesnek bemutatni őt, de ha halálomon éppen a hazatérők és haldoklók imáját mondanám, örülnék ha ő énekelne velem, hogy szívem a mi Urunk Krisztussal könyörögve a mennyei Atyához szálljon, kegyelemből befogadtasson.
Hang volt ő.
Balassa Bálint hangja
"Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.
Mert fáradság után füremedt tagokat
Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,
Új erővel építvén űzéshez inokat.
Sőt még az végbéli jó vitéz katonák,
Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják,
Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.
Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.
Újul még az föld is mindenütt tetőled,
Tisztul homályából az ég is tevéled,
Minden teremtett állat megindul tebenned.
Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,
Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből,
Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!"
Pálóczi Horváth Ádám hangja
"Jere velem pajtás! temető-sírt ássunk,
Elébb mint több szégyent s bosszút nyeljünk s lássunk,
Rejtsük el a föld gyomrába,
Nagyapáink sírhalmába,
Nemes nemzetünket, szép eredetünket.
Ember a nevünk, de meg vagyunk nyergelve,
Egy csúf áldozatra előre szentelve,
És örökös szégyenünkre
Korcsosúlt nemességünkre
Jármat taszigálnak, békót vet az álnok.
Úgy járjuk a táncot, mint a sípok szólnak,
Vesztünkre megtesszük, amit parancsólnak;
Borotvát tettek nyakunkba,
S bízták tulajdon magunkra,
Hogy azt elnyiszáljuk, vérünket rongáljuk.
Némúlni s nem látni nagyon megtanúltunk,
Múljunk el egy úttal, ha már megvakúltunk;
Felejtsük el lételünket,
S minden emlékezetünket
Egymás után sorba temessük a porba.
Hogy vagy ne maradjon semmi maradékunk,
Vagy ha még feléled dibdáb fogyatékunk:
Egy új nemzetséggé váljon,
Mely vagy örömest szolgáljon,
Vagy ugyan nemesen szabadnak szülessen."
Tinódi Lantos Sebestyén hangja.
Aszt tudgyátok régtól fogva, magyarok,
Tinköztetök csak dúlátok, fosztátok,
Egymásra kegyötlön agyarkodátok,
Ki miá vesztétök nagyobb részre országtok.
Ti magyarok jobb, ha mind eggyé lésztök,
Mint eddég, egymást ne úgy szeressétök,
Úgy ád Isten jó szerencsét tinéktök,
És megszabadítja idegön néptől földetök.
No, ha ebben nem akartok elővenni,
Ennél inkább kezdötök fogyatkozni,
Két fél között mindenestől elveszni,
Mint az két szék között puszta földön maradni.
Debreceni Szappanyos János hangja
Az szép szabadságra, magyarság javára
törekedő jó urunk,
Úri dicsőségből, mint Krisztus mennyekből,
alászállott gyámolunk,
Szolgai ruhában, katona formában,
hallgasd meg, azmit írunk!
Azkinek örvendünk, most annak éneklünk,
vitézlő öltözetben,
Sisakban, fegyverben, lovakon, nyergekben,
sátor alatt mezőkben,
Jóllehet sok kárban, de azért vígságban,
magyarok örömében.
Dobunkat perdítvén, trombitát zendítvén,
Jézust, Jézust kiáltsunk!
Gyakran könyörögjünk, vitéz módon éljünk,
országvesztőket rontsunk,
Szegény, szép hazánkért, magyar koronánkért
ideje vagdalkoznunk.
Keserves nemzetünk, szomorodott szivünk
egyszer hadd vidámuljon,
Rabságából testünk, siralomból lelkünk
immár hadd szabaduljon,
Ezeknek fejében, bódog reménségben
minden ember induljon.
Hadat igazgató, győzedelmet adó
bölcs és hatalmas Isten,
Mutasd meg magadat, irgalmas voltodat
magyari híveidben,
Kiért fejedelmünk és minden nép velünk
áldjon tégedet. Amen.
Ormánysági emberek emlékezete
Lajos király leesett a lováról,
Beléesett Csele-patak árkába.
Csele-patak, Csele-patak, sűrű szederindája,
Ott veszett el a magyarok királya.
Szállj le madár a Duna fenekére,
Két szárnyaddal vágd kétfelé a vizet.
Két szárnyaddal, két szárnyaddal, vágd kétfelé a vizet.
Hozd fel onnan Lajos királyt, ha lehet.
Hangként marad meg nekem is.
73. zsoltár 21-26 versek
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
Hozzászólások