Román termékként jegyezheti be az Európai Unió az egyik legismertebb magyar édességet. A Nemzetközi Kürtőskalács-szaktestület ugyanis évek óta nem tud dűlőre jutni a magyar hatóságokkal az engedélyezés ügyében. A termék épp ma kerülhet be a hungarikum minősítés előszobájának számító Magyar Értéktárba, az előterjesztés azonban említést sem tesz a kürtőskalács székely eredetéről.
Román termékként jegyezhetik be a kürtőskalácsot - Erdély.ma
Képzeljünk el egy evezős versenyt, ahol a magyarok és a románok is versenyeznek a célbajutásért. Miközben a románok céltudatosan lapátolnak, addig a magyarok közül a kormányos lelassítja az evezés ritmusát, aztán számon kér bizonyos be nem adott dokumentumokat a versenyzőkön, végül a versenyzők jól egymásnak esnek. A hajó eközben eleinte egyhelyben forog, majd elindul visszafelé. A románok már rég beértek a célvonalba, de ebből a magyarokhoz csak kevés jut el, hiába üvöltenek a nézők a partról. A kürtőskalács körüli történések most kicsit erre emlékeztetnek.
Hosszú ideje tart az eljárás, hogy a kürtőskalácsot hungarikumként védessék le. A levédés története már önmagában hungarikum: a magyar bürokrácia mint hungarikum csillogó példáját adja. Nem elég ugyanis köztudottan magyar találmánynak lenni, ha nincs mögötte bejegyzett szervezet, komoly dokumentáció, többlépcsős bizottsági döntések, akkor az nem hungarikum. A történet még vicces is lehetne: a Földművelésügyi Minisztérium Sajtóosztályának nyilatkozata, amelyben a Magyar Nemzet című napilapot támadja, olyannyira elképesztő, hogy először legörgettem az oldalt, és megnéztem, hogy melyik humorista írta a szöveget. A Magyar Pékek Fejedelmi rendje (!) adott be egy pályázatot a kürtőskalács elismertetésére. Kiderült, hogy egy korábbi szervezet javaslatát azért nem fogadták el, mert az nem pótolt bizonyos nyilatkozatokat. Vádaskodásról beszélnek és vitáról. Eközben az óra ketyeg. Hiszen a gazdaságilag nem túl sok járulékos hasznot ígérő hungarikummá válás helyett le kellett volna védetni a kürtőskalácsot az unióban, mint jellegzetesen székely-magyar tésztát. Közben a minisztérium vitába bonyolódott a Magyar Nemzettel, amit köztudottan nem ellenzéki hozzáállásáról ismerünk.
A hungarikumok listája szintén a vicc-kategóriáját idézi. A nemzeti értékeinket tartalmazó bővebb listáról már ne is szóljunk. Most bocsánat, de ha a mohácsi busójárás hungarikum, akkor a román állam – a földrajzi hovatartozásból kiindulva – ugyanúgy védheti a kürtőskalácsot, ami ugye nem is hungarikum, hanem siculicum. Hogy az Ilcsi kozmetikai szerek szintén bekerültek a hungarikumok közé, ezt nem is tudom hová tenni, miközben az épített környezet kategóriában nincs feltűntetve egyetlen hungarikum sem. Vagy nem látok egyetlen magyar kutyafajtát sem, özönnövény viszont van, az akác. Viszont számos olyan termék szerepel a listán, ami nyilvánvalóan nem magyar eredetű, mert idegen nemzetiségű mesteremberek készítették és vitték hírnévre először. Ám legyen ilyen minősítés, hogy „hungarikum”, de legalább ne devalválnák azzal, hogy elképesztő mértékben bővül a lista. Jó, hogy bekerülnek emberi teljesítmények, különleges sikerek. De ha Puskás Ferenc, vagy a Kassai-íjászat hungarikum, akkor minek nevezzük Jókai és Mikszáth, vagy Ady és József Attila életművét, Bartók zenei csodavilágát, vagy a Kodály-módszert.
Most elnézést kérek az összehasonlításért, de mindez a provinciák idei kultúra-napi próbálkozásaira emlékeztet. Nálunk az ingyen-tűzijáték a magyar kultúra része a városi vezetőség szerint. A több kultúráról csak akkor tud, ha intézményesülten a városhoz tartozik. Nincs kultúra intézmény nélkül, nincs hungarikum kínai szövegleírás nélkül, és nincs Magyarország bürokrácia nélkül. A puli nem hungarikum, de az Ilcsi termék az. Az van, amit a bizottság mond, és ha a szervezet nevében a fejedelmi jelző szerepel, akkor még biztosabb. Én korábban nagy naivan azt hittem, van egy okos, széleslátókörű emberekből álló testület, amely készít önmagától egy listát bizonyítottan magyar értékeinkről. Ez a jegyzék felülállna céges érdekeken, marketingen és pillanatnyi divatokon. Egyszerűen néhány tudós ember tudása legjavát adva össze tudna állítani egy olyan listát, ami legfőbb nemzeti értékeinket sorolja fel. A gyakorlat azonban nem ez: pályázni kell, dokumentálni kell, és akkor bekerülhet legközelebb a kínai boltban bólogató cica is, ha éppen jól fogalmazták meg a beadványt. Most azért kérem alázatosan, hogy a nagyságos értékbizottság alázatos instanciámat vizsgálja felül és vegye fel bizonyítottan helyi jellegzetességeink közé a magyar bürokráciát mint legfőbb hungarikumunkat. És javaslom, hogy egy újabb nemzeti nagy lexikonba csak úgy kerülhessenek be szócikkek, ha azt beadványaikkal, széleskörű dokumentációval bejegyzett szervezetek megpályázzák és megnyerik. Különben be se tegyék Bartókot, be se tegyék a magyar szűrt, a pulikutyát, vagy a tarhonyát. Mert az nem magyar, ami mögött nincs fejedelmi rend.
Hozzászólások