Egy 6 éves virginiai gyereknek az volt a házi feladata, hogy írjon levelet a Mikulásnak. Megtette: „Kedves Mikulás. Csak a házi miatt csinálom ezt. Tudom, hogy a rossz gyerekek listád üres. És a jó gyerekek listája is üres. És az életed is üres. Nem tudod, min mentem keresztül. Viszlát!” A levél végére pedig odaírta, hogy nem árulja el neki a nevét. A gyereknek egyébként már korábban elmondták a szülei, hogy a Mikulás nem létezik.
Kedves Mikulás!
Írni szeretnék neked, aki nem egy személy vagy, hanem a megszemélyesített szeretet. Kitaláltak, mert voltak olyan emberek, akik igazi arcukat nem akarták mutatni csak azt a szeretetet, ami a szívükben volt. Szerettek örömet szerezni, mert tudták, hogy milyen szeretve lenni. És látták azokat, akiket nem szeretnek. Te, aki nem létezel, s mégis eljössz minden évben, ugye sajnálod sokakkal együtt azokat, akik nem hisznek a megszemélyesített szeretetben? Abban az igazságvágyban, ami lassan eltűnik piros kabátod alatt.
Régen, amikor jöttél még volt igazságigény közöttünk. Jóknak ajándékot, rosszaknak virgácsot hoztál. Nem simogatót, jópofit, arannyal, ezüsttel lefújtat, hanem igazi nyírfavesszőt, odasúlytósat. De nem vertél, csak átnyújtottad, s soroltad kívülről egy évnek mulasztásait, rosszaságait s a lehetséges javítandókat. Minden gyermek magára ismerhetett. Én nem tagadom, amikor gyerek voltam vegyes érzésekkel vártalak, pedig nem voltam rossz tanuló, kirívóan csibész se. S mégis számoltam, hogy esetleg van, amiről én is elfelejtkeztem. Nem tudom, ebben a digitalizált világban hogyan maradt el ez a személyesség. Pedig csak be kellene ütni a memóriába néhány karaktert. Igazán nem nagy dolog. De hagyjuk, sok adat, kevés információ. Ha fészbúkról és az internet más felületeiről összerakható egy ember karaktere egy céges meghallgatásra, nem lehetsz nagy számítógép tudor. Mindegy is, nem ezért szeretünk sokan.
Álruhás Mikulások róják az utcákat, tereket, bemennek iskolákba, óvodákba. Ha válaszolnál, kíváncsi lennék, hogyhogy panaszkodó pedagógusok között mind jó gyereket találsz? Csak cukrot osztogatsz, pedig a PISA tesztek nem igazolják, hogy mindenki jó tanuló. A magatartás jegyek sem ezt erősítik. A szövegértés javult valamicskét a felmérések szerint, de miért fújják mindig ugyanazon nótát mégis? Hogy megjegyezzük vagy, hogy kiábránduljunk? Vagy nem hiszik már valakik, hogy kevés szóból is ért az ember. S ha már itt tartunk, szerintem ez a Mikulás demokratizálódás nem tesz jót. Sok a pancser a piacon, akik hitelrontással felérően végzik a dolgukat. Néha lesütöm a szemem az igénytelenség láttán. Rendben, hogy kínai a holmi, mert olcsón meg kell úszni ezt a pár napot, de tiszta és testhez álló azért lehetne. És a cipők! Ó, irgalom atyja, ne hagyj el! Nálunk mindent csinálnak, csak úgyabbul. Minden van, ami nyugaton giccsé lett, csak kicsit vacakabb kivitelben.
De én örülök, hogy te, aki nem létezel, mégis eljössz évről-évre. Sok helyen várnak. Sok gyermekarcra mosoly ül. Elszomorodom, ha olyant olvasok, hogy szülők lebeszélik gyerekeiket létedről, jöttöd értelméről. De még ők is szeretik az öröm jelenlétét. Mesékben már nem hisznek sokan, s csodálkoznak, hogy egy rideg világban találják magukat. Pedig a mese nem az igazságért szép, hanem az igazság igényéért, hogy győzzön a jó és a gonosz nyerje el méltó büntetését. Örök vágya ez az embernek.
A Mikulás mese addig a valóságig nyúlik vissza, ahol egy ember, egy gazdag ember valahol a régi keleten látott szegényeket, akiknek öröme kevesebb, szomorúságuk több. S ő tudta, hogy a szegénységtől meg nem válthatja, de egy-egy napra boldoggá tehet embereket. Az öröm pillanatait adta titokban ajándékul, mert ő egy nagyobb, sokkal nagyobb szeretet tapasztalt meg, az Istenét. Sokan ezt már nem látják a piros ruhák mögött. Pedig kedves Mikulás, te, aki nem létezel, mégis itt vagy a titokzatos szeretetben közöttünk. Gyere jövőre is, mert a világnak szüksége van rád!
Kelt: Miklós napján, a 2017-ik esztendőben
Szeretettel: egy Mikulásváró
Utóirat: Hogy ne felejtsem, a mi gyerekeink nagyok, de tegnap is izgalommal vártak. Ha láttad volna micsoda szorgalommal suvickolták a magas szárú bakancsokat! Reggel láttam, hogy nem felejtetted ki a házunkat, még a nagylány is kapott ajándékot, pedig csak hétvégén jön haza. Köszönjük.