„Vasárnap történelmet írunk. Svédország egyetlen LMBTQ oltárképét adjuk át a malmői Szent Pál templomban. Természetesen a kép a kórus és a régi oltárkép mellett kap helyet. Nagyon boldogok és büszkék vagyunk” – fogalmazott Myrstener.
A Paradicsom című festményt 2012-ben készítette a saját magát kultúrmarxistaként jellemző fotóművész, Elisabeth Ohlsson Wallins, akit a XV-XVI század fordulóján élt német festőművésznek, a szász festőiskola alapítójának, Lucas Cranachnak az „Ádám és Éva” című festménye ihletett meg. Ohlsson képén viszont Ádám és Éva helyett egy homoszexuális és egy leszbikus pár kapott helyet, illetve egy transznemű férfit is ábrázolt.
Homoszexuális témájú oltárképet avattak egy malmői templomban - Mandiner
Egy homoszexuális, egy leszbikus párt, és egy transznemű férfit ábrázoló oltárkép került egy svéd templomba. Eddig azt gondoltam, hogy a normálistól eltérő szexuális identitású embertársainkat is megilleti a tisztelet és a méltóság. Nem szabad őket kriminalizálni, hiszen a maguk módján arra vágynak, amire minden ember: szeretetkapcsolatra. Különbséget kell tehát tenni az eltérő szexuális identitással való egyet nem értés és az ilyen identitásban élő embertársainkhoz való viszony között. Az, hogy nem helyeslem a normálistól eltérő szexuális irányultságokat, még nem jelenti azt, hogy gyűlölnöm kell azokat az embereket, akik a szexuális identitásukat másként élik meg. De mint a szélsőséges gender ideológia rámutat, könnyen lehet, hogy tévedtem, amúgy világnézetileg. Hiszen miből gondolom én, hogy különbséget kell tenni a normális és a normálistól eltérő szexuális identitások között? Sőt, miből gondolom én, hogy a szexuális identitást az általános emberi identitás egyik alapvető és meghatározó elemének kell tekinteni? Mint eme ideológia tanítja: a férfi és a nő az amúgy születetten semleges nemi identitású egyénre rárakódott képzet csupán. Ez más szavakkal az emberi identitásra vonatkozó alapmeggyőződés teljes lebontása. Ádám és Éva felülírva.
Az emberi identitásra vonatkozó alapmeggyőződést az a bibliai üzenet fogalmazza meg, hogy Isten az, aki az embert férfivá és nővé teremtette. Az ember mint ember születése Ádám és Éva kettősében testesül meg. Ketten, a férfi és a nő alkotja az embert. Ádám és Éva: az ember archetípusa. Más szavakkal, a férfi és nő nem az embertől származó önmeghatározás, hanem eleve, az emberi tudattól függetlenül, ontológiailag adott viszonyítási pont. Nem az egyes ember dönti el saját maga nemi identitását, hiszen az az egyén öntudatra jutását megelőzően a biológiai nemében, vagyis teremtettségében adva van.
Azzal, hogy ez az oltárkép az első emberpárt nem férfiként és nőként ábrázolja, azt üzeni, a férfi és a nő immár nem eleve adott része az emberi öntudatnak, hanem csak járulékos eleme. Ha úgy tetszik, a férfi és a nő társadalmi konstrukció, a nemi identitás nélkül született egyénre kívülről ráerőltetett szerep.
Ezért a gender ideológiának ez a szélsősége messze nem pusztán a szexuális nemek és irányultságok körüli vitáról szól, hanem azt állítja, hogy a zsidó-keresztyén civilizáció eltorzította az emberi öntudatot azzal, hogy az embereket férfira és nőre osztotta, megfosztva őket attól a joguktól, hogy szabadon eldönthessék, miként is kívánják meghatározni önmagukat. Vissza kell tehát térni a kezdetekhez, Ádámhoz és Évához, s újra kell írni az embert. Meg kell szabadulni a zsidó-keresztény örökségben kapott emberképtől, mert az íme, csak zsarnokságot hozott, s agresszív módon az embereket nemi kalodákba zárta. Ennek a civilizációnak a lebontása vezet el az igazi szabadsághoz. A kép alkotója önmagát kultúrmarxistaként határozza meg.
A dolog pikantériája természetesen az, hogy mint a mai kultúrharc minden területén, folyik a küzdelem a kereszténység kisajátításáért. Végül is ez a legtökéletesebb önfelszámolás: a kereszténység kivégzése keresztény segédlettel. Ennek képi illusztrációja nem lehet tökéletesebb egy oltárképnél. Legyen immár egy keresztény templom az Ádámban és Évában megtestesülő emberkép felülírásának kultikus helyszíne.
Szó nincs már pusztán arról, hogy a normálistól eltérő szexuális identitású embertársainkat is megilleti a tisztelet és az emberi méltóság, s nem lehet őket kitagadni az emberi öntudat közösségeiből. Ez a szélsőséges gender ideológia a férfi és a nő eleve adott valóságát pusztán a nyugati civilizáció nyomán kialakult képzetként értelmezi. Ha viszont a férfi és a nő csak képzet, csak a tudat terméke, akkor kérdéses, hogy ennek a szubjektív idealizmusnak hol van a határa. Vélhetően sehol sem. A cél nyilvánvalóan a dekonstrukció: lebontani mindent, amiben valaha hittünk.
Hozzászólások