„Hiányoljuk a múltat. Ők a jövőről álmodnak. Tovább kell őket löknünk a jövőbe, de az utat a végén mindig ők választják meg” – hangzik el a CELINUNUNU márka reklámfilmjében, amelyben Celine Dion egy kórház újszülött osztályára szökik be, hogy lecserélhesse a babák gender-sztereotípiákat megerősítő ruháit. Az énekesnő reklámban bemutatott, új ruhakollekciójával szeretne elhatárolódni a nemi sztereotípiáktól, így nemsemleges színű és mintázatú ruhákat tervezett a kisbabáknak.
Gendersemleges babaruhákat tervezett Céline Dion - mandiner.hu
Komolyan mondom, én már tényleg nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Végül is, nevethetnék nyugodtan azokon a szerencsétleneken, akikhez láthatóan Celine Dion is tartozik, amiért ráérnek a nemi sztereotípiák felszámolásával foglalkozni. Tudniillik, a világegyetem legeslegnagyobb problémája, az emberiséget égető gond és nyavalya nem más, mit a nemi sztereotípiák léte. Teccik érteni?!
Én sajnos nem értem.
Már ott nem értem, hogy mi az a gender (azaz nemi) sztereotípia. Az isteni rend szerint (vagy a természet törvénye szerint, ha úgy jobban tetszik egyeseknek) ugyanis vannak fiúk és vannak lányok. Vagy egyiknek, vagy másiknak születünk, s leszünk hímneműek (fiúk) vagy nőneműek (lányok). A nemeknek vannak külső, látható vonásai, amelyek elég egyértelműen utalnak arra, hogy az illető fiú, vagy lány. Ez nem sztereotípia, azaz előítélet, felszínes, általánosító vélemény, hanem tény.
Ha a nemi sztereotípia az, hogy a fiúkat és a lányokat is besorolom adott kategóriákba, pl. a lányok babáznak, inkább nyafogósak, ellenben a fiúk autókkal játszanak, verekedősek, akkor erről persze lehet vitatkozni, hiszen nem minden fiú verekedős, és nem minden lány babázik. Azonban az megint tény, hogy a fiúk teljesen mások, mint a lányok, nemcsak külsőleg, hanem bensőleg is: más jellemük van, máshogy reagálnak dolgokat, máshogy dolgoznak fel különféle helyzeteket. Nem rosszabbak vagy jobbak, hanem mások – ez a másság pedig a nemiségükből fakad.
Az is tény, hogy a fiúk a lányokhoz, a lányok pedig a fiúkhoz vonzódnak.
Úgy hiszem, napjainkra már kezdenek eltűnni az általánosító, lekicsinylő, lesajnáló vélemények, fiúk is lehetnek óvó bácsik, létezik férfi szinkronúszás, lány foci, sőt női hoki csapat is, persze azt a rideg és merev tényt még nem sikerült kiküszöbölni, hogy a fiúk nem tudnak gyereket szülni.
Nyilvánvalóan tény az is, hogy léteznek olyanok, akik inkább a saját nemükhöz vonzódnak, és olyanok is, akik valamiért nem érzik jól magukat a bőrükben, meghatározott nemi létükben. Oké, mondja erre az ember, mindenki azzal él együtt, akivel akar, azt csinál, amit csak szeretne. Ez ellen senkinek nem kell küzdenie, hiszen a mi világunkban senkit nem zárnak ezért börtönbe, nem lakoltatják ki, nem veszi el az állam a nyugdíjukat, stb. Legfeljebb a keresztények egy meghatározott része szorongatja a Bibliát a kezében, s bátorkodik előállni azzal a véleménnyel, hogy a Szentírás erről mit tanít, de természetesen ők sem kívánnak senkit máglyán elégetni.
Végső soron tehát nem értem, mitől határolódik el Celine Dion és mi ellen küzd - nemsemleges ugyanis nem létezik, mert vagy ilyenek, vagy olyanok vagyunk, születésileg, természetszerűleg. Az pedig, hogy ez akkora nagy probléma lenne a mi nyugati típusú társadalmunkban, hogy ezzel magának Celine Dionnak, vagy bárki másnak harcolnia kellene – ez egyenesen vicces.
Persze, ha csupán az új üzlet felfuttatása volt a cél, akkor világos, miért kapta föl a meghatározott körökben oly népszerű fogalmat. Mondjuk az megint nem tiszta, miért gondolja, hogy a nemsemlegességet legjobban a fekete színnel lehetne szimbolizálni. Merthogy a reklámban és a cég honlapján található ruhák között a fekete viszi a prímet, egy + jellel, halálfejjel. Én ilyet tutira nem adnék egy gyerekemre sem, annyira rondák és stílustalanok, persze, ha valaki szerint fekete halálfejes cuccba öltöztetni egy ovis gyereket menő, lelke rajta. Szerintem nem az. Szerintem ez az üzlet bukás.
Ugyanakkor mégiscsak az a véleményem, hogy nem árt komolyan venni ezt a gendersemleges, a nemi sztereotípia ellen harcoló őrületet, amelynek élharcosává az ismert kanadai énekesnő is felcsapott. Sajnos egyre inkább uralkodóvá válik az amerikai, nyugat-európai nyilvános térben, hogy a nemi sztereotípiák ellen harcolni kell, aki pedig mást merészel gondolni, azt karanténba kell zárni. Szerintem, aki ezt gondolja, pláne, aki így neveli a rá bízottakat, visszafordíthatatlan károkat okoz az emberi, gyermeki lelkekben. Éppen ezért kell komolyan venni, éppen ettől olyan ördögi ez az egész –azzal együtt is, hogy a polgárok többsége természetesen Nyugaton sem bolondult meg, teljesen tisztában van a tényekkel, a nemi identitással és a nemi szerepekkel.
Sajnálom Celine Diont. Szomorúnak tartom, hogy egy olyan csodálatos hanggal megáldott énekesnő, mint ő, akiért annyian rajonganak, akinek a dalait én is szeretem, miért csap fel egy ártalmas eszme képviselőjének. Meggyőződésből? Pénzért? Vagy, mert ez az elvárás?
Nem tudom. Egy jó tanáccsal azért szolgálnék: Celine, inkább énekelj!