A keresztre feszített Jézus Krisztussal viccelődött a Népszava karikaturistája, de ebben nincs semmi meglepő. Sajnos. Pápai Gábor nagy példaképe Kaján Tibor volt, aki társaival együtt a Ludas Matyiban járatta le a magyar papságot, és uszította az olvasókat Mindszenty bíboros és az egyház ellen.
Ízléstelen, gusztustalan vicc, ami nem csak a keresztényeket, de a jóérzésű embereket is sérti. Én nem szeretem használni, sőt, kerülöm a proli kifejezést, mert általánosít és bántó, maradjunk hát az alantas, alpári jelzőknél. A stílus, az üzenet viszont túlontúl ismerős.
Korábban sokan kifejtették, hogy olyan jó lenne néhány közéleti minimum. Például nem sértegetünk ok nélkül másokat, más közösségeket.
„A keresztre feszítés függőséget okozhat” – A mester a Ludas Matyiban uszított, a tanítvány a Népszavában – pestisracok.hu
A pestisracok.hu oldalon egy részletes, tényfeltáró cikket olvashatunk. Témája nem más, mint a napokban oly sokak idegeit borzolgató, a kereszténységet meggyalázó karikatúra alkotója: Pápai Gábor. Részletesen bemutatja munkásságát, mely alapján fény derül (ami nem volt újdonság, de jó így összeszedve olvasni), hogy a keresztény körökben nem éppen közkedvelt művésznek mennyi vallás ellenes, egyházi személyeket lejárató rajza jelent meg.
Első gondolatom rögtön a franciaországi eseményekre terelődött, ahol pár évvel ezelőtt (szerintem) jóval vakmerőbb módon szólt be a karikatúra rajzoló az iszlám vallás képviselőinek. Semmiképpen nem szeretnék Pápai Gábor és Charlie Hebdo munkássága között párhuzamot vonni, sokkal inkább maga a cselekedet, vagyis a vallásgyalázás, ami asszociációt vált ki belőlem.
Mindig vannak (voltak és lesznek is) olyan emberek, akik átlépik azt a határt, amely alapvető emberi értékeket sért. Teszik ezt úgy, hogy semmilyen szabály, törvény nem érdekli, vagyis (az én olvasatom szerint) felette állnak. MIndkét fentebb említetett idesorolom.
Ne essen félreértés nem azzal van problémám, hogy finom szólva sem keresztény ember, de ebből a kifejezésből magát az ember szót is kihúznám. Minek is lehet azokat a „képződményeket” nevezni, akik alapvető emberi értékeket, érzéseket, gondolatokat kikarikíroznak? Az egyszerű ember erre mondja azt (s mivel annak tartom magam, teszem is): Minden viccnek van határa!
Ja, hogy nem viccnek szánta?! Még szomorúbb!
Mindegy, hogy vicc vagy vélemény, esetleg kritika. Próbálja meg emberként és az emberségét megőrizve a világ tudtára adni, hogy mit gondol róla! Egy jól megfogalmazott kritika, vélemény épít, előrébb visz. Lehet azt szépen is tálalni. „Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!” (Péld 25,11) Viszont a gyűlölködés nem segít. „Mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.” (Jakab 1,20)
Jelen helyzetünkben nagyobb szükség van az összefogásra, az emberséggel, kulturált módon elmondott véleményekre, mint a szításra, ellenségeskedésre. Ne az ember legyen az ellenség! A vírus éppen elég.
A vasarnap. hu petíciót indított el, hogy felhívjuk a figyelmet, nem ez a megfelelő hangnem. Nincs szükség ilyen üzenetekre a médiában. Petíciójuk üzenete: „Felszólítjuk a baloldali sajtótermékek szerkesztőit, hagyjanak fel a kereszténységet gyalázó tartalmak közlésével, tartsák tiszteletben hitünket, meggyőződésünket, és ne tegyék azt irónia, gúny tárgyává!” (Ide kattintva bárki csatlakozhat online.)
Hozzászólások