Idén 491 állami fenntartású köznevelési és szakképzési intézményben kezdhetik meg munkájukat az iskolaőrök – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szerdán. Több kaposvári iskolában is iskolaőrök ügyelnek a rendre. Az iskolaőrség külön rendészeti szervként, a rendőrség irányítása alatt jön létre; feladata azon intézmények belső rendjének fenntartása, amelyekben erre leginkább szükség van – áll a közleményben.
SZEPTEMBERTŐL 8 KAPOSVÁRI ISKOLÁBAN LESZ ISKOLAŐRSÉG - kaposvarmost.hu
Üres tantermek, vakációzó gyermekek, töltődő tanárok. A legtöbb nyáron ezek és hasonló képek jelennek meg előttünk, ha az iskolára gondolunk. A mostani nyár azonban más, mint az eddigiek. A szokásostól eltérő gondolatok járnak a fejünkben. Tele vagyunk kérdésekkel és aggodalmakkal. A tanév végén még abban reménykedtünk, hogy túl vagyunk a nehezén, legalábbis a járványügyi adatokat látva fellélegeztünk. Gyermek, szülő, tanár együtt sóhajtott: igen, teljesítettük, megoldottuk. A személyes találkozás lehetősége nélkül, ismert és újdonságnak számító technikai megoldások segítségével mégis csak sikerült leadni és befogadni az aktuális anyagot, előrébb jutni az ismeretben, elsajátítani mindazt, ami szükséges. Megtettük, ami lehetett és kellett. Még egyszer azonban nem szeretnénk ezen végig menni. Arra vágyunk, hogy szeptembertől minden a maga megszokott módján folytatódjék. Addig pedig jó lenne nyugodtan élvezni a nyarat.
A tanévkezdés azonban – bár távolinak tűnik -, kihívásokkal teli. Ez már most jól látszik. Találkozhatunk ugyanis olyan hírekkel, melyek arról szólnak, nem biztos, hogy mindenhol a hagyományos módon kezdődik majd az év. Lehetnek régiók, ahol a digitális oktatás folytatódik. Lehetnek év közben is olyan hónapok, ahol át kell térni a tantermen kívüli oktatásra. Minden attól függ, hogyan alakul a világjárvány. Milyen ütemben nő a fertőzöttek száma – nálunk, országhatárokon belül.
Nagyon sok iskola vezetője küzd létszám gondokkal. Sokszor csak augusztus végén jelenti be egy-egy kolléga, hogy másik iskolában folytatja a tanítást. A biztosnak tűnő és jól felépített órarend egy pillanat alatt borul, egyik napról a másikra kell biztosítani a tantárgyi ellátást. Lehet, hogy ritkábban hallunk róla, de személyes tapasztalataink vannak arról, hogy egyre több a pályaelhagyó pedagógus is. „Tanár úr, minek feszüljek, ha maga kevesebbet keres, mint egy bolti eladó?” – fogalmazza meg a maga módján véleményét az a diák, aki tisztában van azzal: sem anyagi, sem erkölcsi, sem társadalmi megbecsülése, elismertsége nincs ma már a tanároknak. Miért lenne akkor vonzó hivatásuk?
Tisztelet, egymás elfogadása és segítése? Mintha ezek a fogalmak is ismeretlenek lennének az oktatási intézményekben. Hiányoznak a diákokból és a szülőkből egyaránt. Sokkal inkább jellemző az erőszak, a bántalmazás, a bűncselekmény határát súroló megnyilvánulások. Mindenki érzi, hogy ez nincs így jól. Változtatni kellene. A kérdés a hogyan.
„Az állami intézményfenntartók felmérése és az intézményvezetők kérése alapján az ősszel 491 állami fenntartású intézmény feladat ellátási helyén indul el az iskolaőrség működése.” Tegnap tették közzé a pontos listát, az bárki számára elérhető. Az iskolaőrség azokban az intézményekben lesz jelen, ahol komoly problémák vannak, nem biztosítható a tanítás zavartalansága vagy az iskola diákjai és tanárai veszélyeztetettségben vannak. Mindenki érzi, hogy valóban vannak tovább már nem elviselhető, kibírhatatlan, tűrhetetlen helyzetek az iskolákban. Vannak kezelhetetlen diákok, kirobbanó feszültségek, olyan pillanatok, amikor cselekedni kell. Azonnal. Mert nem lehet hagyni, hogy a többiek félelemben legyenek, testi és lelki épségüket valaki vagy valakik többször vagy tartósan veszélyeztessék. Az azonban nagy kérdés, hogy a pillanatnyi beavatkozások, rend teremtések milyen hatással bírnak majd? Tartósan fenn tudják-e tartani a nyugalmi, békés állapotot? Hoznak-e igazi változást? Változik-e ettől valami bent, a fejekben, a gondolkodásmódban és a lelkekben? Vajon a kiváltó okokkal ki foglalkozik? Azok megszüntetésére ki és mikor fog vállalkozni?
A mai naptól ország-világ elé tárták azoknak az intézményeknek a nevét, ahol – külső és belső megítélés alapján – a legnagyobb a baj. Nem tudom, hogy önmagában ennek a „listára” kerülésnek milyen hatása lesz? Lehet, hogy az aggódó szülők elviszik gyermeküket az adott iskolából? Lehet, hogy az üres tanári állásokat még nehezebben lehet majd ezekben betölteni?
A felmerülő kérdések egy részére majd választ kapunk. Persze, ehhez bizonyos időnek el kell telni. De abban is biztos vagyok: maradnak megválaszolatlan kérdések bőven.
