Bekapcsolva maradt mikrofonja hozta kínos helyzetbe Szolnok fideszes polgármesterét, Szalay Ferencet. Egy október végi képviselő-testületi ülésen arról tárgyaltak, hogy épüljön-e parkoló egy önkormányzati beruházás keretében. A tanácskozáson meghallgatták a tiltakozó lakók képviselőjét, egy idős hölgyet. Amikor a hölgy távozott, Szalay azt mondta: "Ennyi hülye vén kurvát".
„Vén kurvázott” a szolnoki polgármester a közgyűlésen - 24.hu
Gyermekkoromban busszal jártam zenesuliba. Unalmas volt a márvány arcú utasok miatt. Mintha nem lett volna bennük élet: csak csüngtek a kapaszkodón vagy csücsültek a szockós barna műbőr ülésen, és néztek. Nem nézegettek, nem tekergették sűrűn a fejüket, még az együtt utazók se nagyon beszélgettek. Csak voltak. Szerettem, ha csuklós busz jött, és a tekerentyűs részében állva jobbra-balra elláttam egy-egy kanyarban. Azzal dobtam fel lehangoló útitársaimat, hogy kigondoltam, kinek mi jár éppen a fejében.
Leggyakrabban persze csupa bagatell dolgot ókumláltam ki gyerekként: elfelejtettem magammal hozni az esernyőmet, még el kell mennem a boltba, nincs kedvem dolgozni menni, el ne felejtsem leadni a tortarendelést, bárcsak ne késtem volna le az előző buszt... Arra akkor még nem gondoltam, hogy az emberek fejében az is járhat: rohadj meg, bárcsak ne találkoztunk volna, és fokozhatnánk még.
Akkor még elképzelhetetlen volt számomra, hogy az emberek ne azt mondják, amit gondolnak. Később aztán megtapasztaltam, hogy a hirtelen abbahagyott mondatok és gyorsan lezárt beszélgetések, ártatlannak fűnő félmosolyok és túlzott mosolygások mögött egy egészen másik valóság húzódik. Az elejtett félszavak bántó manipulálása mellett kínos tud lenni a kipottyant gondolat. Mint a szolnoki polgármesteré. Aki persze adott egy magyarázatot, de ha akarod, elhiszed, ha akarod, nem... Ettől még az élet zötyög tovább.
De hogyan is? Kicsit tüskésen. A korábban hozzászóló asszony és az általa képviseltek bizonyára nem vidulnak és nem örömködnek a polgármesteri magyarázkodás után. Sok lakos megdöbbent, hiszen még több száz kilométerrel odébb is meglepődtünk, mert nem ezt várnánk egy városvezetőtől. Pedig ember ő is. Benső, hátsó, palástolni való gondolatokkal. Csakhogy néha ellibben a függöny, kigurul a valóság, és hüledezhet a világ. Nemcsak Szolnokon, és nemcsak polgármester miatt, hanem plázában, kórházban, postán, temetőben, benzinkúton, gyógyszertárban, óvodában, egyházban és a legkülönfélébb emberek miatt.
Attól pedig, hogy ez így van, még nem helyes, és nem kell elfogadni. Van másik alternatíva: megbánás és megújulás.
Hozzászólások